200 ezres számla miatt tönkrement a 100 milliós cég (mainap.hu)

2012. január 20. - Amikor a tulajdonos „feje fölül” adja el a vagyont a korrupt felszámoló biztos. A Transparency International és az MSN Mai Nap oknyomozó sorozatának első része a magyar gazdasági élet egyik legproblémásabb terültéről.
A vállalkozáshoz a kilencvenes évek legelején három dolog kellett: jó könyvelő, némi alaptőke és kapcsolatok. A felszámolást pedig egy igen jövedelmező gazdasági tevékenységnek tartották, nem pedig egy jogterületnek, amely a megszorult cégek helyzetének könnyítésére, és az adósok kifizetésére szolgál.
A felszámolás nem azonos a végelszámolással: nem csőd, hanem kényszerintézkedés a gazdasági károk minimalizálására. A jog ezt arra találta ki, hogy egy fizetésképtelen céget csak úgy lehessen megszüntetni, hogy a cég tartozásait a lehető legteljesebben kiegyenlítsék a hitelezők felé. Azaz a rossz gazda kárát ne a neki hitelező jó gazdának kelljen megfizetni.
A felszámolás jogintézménye ezáltal védi a vállalat teljes gazdasági kapcsolatrendszerét, beleértve az alkalmazottakat, a beszállítókat, a vevőket, akik mind borulhatnak, ha egy cég megszűnik, ezért a jog szerint védendők.
Ezzel szemben a mai magyar valóság az, hogy a felszámolás alá vont cégek hitelezőinek kára átlagosan 1-2 százalékban térül meg. A cégek úgy tűnnek el a süllyesztőben, mintha sose léteztek volna.
Pedig a jogszabály lehetőséget biztosít a cég vagyonelemeinek értékesítésre való előkészítésére. Ezáltal a várható bevétel nagyobb lesz – több hitelező juthat a pénzéhez, és nem mellesleg a felszámolónak is több jár, ha a cég könyvelésében a felszámolási idő alatt nyereséget tud felmutatni. Emellett nem elhanyagolható szempont, hogy az ott dolgozók is megőrizhetnék munkahelyeiket, illetve a beszállítók sem kerülnének nehéz helyzetbe.
Magyarországon sajnos a felszámolók ritkán ilyen lelkiismeretesek. A kárenyhítés lenne az egyik fő feladatuk, mégis az ingó és ingatlanvagyon gyors értékesítésével foglalkoznak a legszívesebben.
Nézzük meg közelebbről a dolgot, egy konkrét eset kapcsán!
Felszámolási kérelemre jelent meg a telepen az Isten
A következő történet főszereplői olyan első generációs vállalkozók, akik bíztak a magyar jogrendszerben. Akik viszont visszaéltek a jogi lehetőségekkel, azok a legkevésbé sem voltak első generációsok, és soha nem voltak vállalkozók.
Zseli József és üzlettársa, Fülöp Csaba faüzemet működtetettek, jól ment a vállalkozásuk, törlesztették az induláshoz felvett hitelt. Szép házakban laktak, kifejezetten mintavállalkozás volt az övék, ami nem a rossz üzleti modell miatt ment tönkre, hanem egy szerintük törvénysértő felszámolás miatt. Ma már mindenük végrehajtás alatt áll. 2005 októberéig minden kiválóan ment, rönkfákat vásároltak, amiből bútoripari alapanyagot, fűrészárut gyártottak.
Évi hatvan, százmilliós árbevétellel és több évre előre rögzített beszállítói szerződésekkel rendelkeztek; kiszámítható jövő állt előttük. Ekkor azonban porszem került a gépezetbe. Az egyik fuvaros, aki a rönköket hozta, száznyolcvanezer forinttal többet számlázott, mint amennyiért megdolgozott. Zseliék beszéltek a fuvarossal, aki nem volt hajlandó sztornózni a számlát, azt mondta, majd a következő fuvarokból levonja a különbözetet. Ebbe viszont Zseliék nem mentek bele, és a számla kifizetetlen maradt.
- Nincs olyan hülye Magyarországon, aki kifizet a másiknak majd kétszázezer forinttal többet, csak mert az annyival többet ír a számlára. - mondja Zseli József.
A Vas Megyei Bíróság példátlan gyorsasággal, mintegy három hónap alatt megállapította az Ikervár-Fa Kft. fizetésképtelenségét még 2005-ben anélkül, hogy a társaságnál erről bárki tudott volna. A mit sem sejtő tulajdonosoknál az élet normál ütemben zajlott tovább: jöttek a szállítmányok, készültek a megrendelt termékek. Majd egyszer csak megjelent Kovács Péter, aki nem szerénykedett, rögtön az első látogatása alkalmával bejelentette: „Én vagyok az Isten, élet halál ura!”
Kovács a Kossuth Holding Válságkezelő Zrt. felszámolóbiztosaként tette tiszteletét a fatelepen, ahol azt mondták neki, hogy itt elég jól mennek a dolgok, ez az egész egy félreértés lehet. Miután kiderült a felszámolás ténye, Zseliék kezdeményezték hogy próbálják rendezni a kialakult helyzetet, megfizetik a tartozást, és visszaállítják a törvényes működést. De erről Kovács hallani sem akart.
Később jött a másik meglepetés: a vállalkozást hitelező bank sem akarta visszaállítani az eredeti, üzletileg jól működő állapotot. Kovács tehát ebben a kevésbé isteni, inkább felszámolóbiztosi minőségében hirdette meg eladásra a faüzem telephelyét. Ikerváron évek óta fix ötezer forintos négyzetméteráron keltek el a közművesítetlen ingatlanok, így számolva is hatvan millió forintot ért volna a telek. Zseliék azonban a fűrészgépek nagy teljesítménye és a faanyagok miatt komoly infrastruktúrát építettek ki, ami tovább növelte az ingatlan értékét, de Kovács még a hatvan milliót is sokallta.
Olcsóbban adja, ha kap mellé kenőpénzt
Az ő gondolatmenete szerint nem volt érdemes magas áron tartani az ingatlant. Ha 60 millióért adja el, abból cége, a Kossuth Holding, mint felszámoló szervezet a törvény szerint 2 millió 400 ezret kapna, aminek ő mindössze a 10 százalékát, pár százezer forintot, és ez neki nem üzlet. Inkább elpasszolja valakinek mondjuk 22 millióért az akár 100 milliót érő telepet, ha kap mellé kenőpénzt.
Zseli ezt követően saját ismeretségeinek köszönhetően a Vas Megyei Rendőrfőkapitányság Gazdaságvédelmi Osztályától kért és kapott segítséget. Közösen csalták kelepcébe Kovácsot, aki remek ötletét a civil ruhás nyomozókkal is megosztotta. Ők látszólag ráálltak az üzletre, és előre megjelölt bankjegyeket adtak neki „kenőpénzként”. Miután Kovács lelkesen átvette, kommandósok léptek elő és lefogták – emberünket tetten érték.
Ez azonban még nem a történet vége!
Azok után, hogy Kovács tíz rendőr előtt követte el a bűncselekményt, amit a hatóság emberei képben és hangban rögzítettek, Kovács előbb kint volt a rendőrségről, minthogy az őt beszállító rendőrök hazaértek volna. 2010. május 12-én cselekedetéért első fokon három év letöltendő szabadságvesztésre és három év közügyektől és foglalkozástól való eltiltásra ítélték.
Elítélték, de a céget azért tönkretette
Az ügyész súlyosbításért, Kovács enyhítésért fellebbezett, de a másodfokú tárgyalást azóta sem tűzték ki, a több mint egy éve hozott ítélet ennek megfelelően nem vált jogerőssé, a tetten ért Kovács pedig tovább folytatta ott, ahol abbahagyta. A bűncselekmény után is ő maradt a társaság felszámolója. Az első fokú ítélet után bosszúból még eladta a fatelepet tizenkét millióért, az adásvételt munkaadója, a Kossuth Holding Válságkezelő Zrt. jogásza jogilag megfelelőnek találta és ellenjegyezte.
Zseliék feljelentést tettek a Vas Megyei Rendőrkapitányságon, vitték a telepről szóló igazságügyi szakértői értékbecslést, amely százharmincöt millió forintra taksálja az ingatlant, és vitték az első fokon elítélt felszámoló által aláírt adásvételit tizenkét millió forintról. Ne felejtsük, Kovács abban az ügyben járt el felszámolóként, amelyben a bűncselekményt elkövette, és ezt maga sem vitatta.
A Vas Megyei Rendőrkapitányság – Zseli szerint nem saját ötlettől vezéreltetve – elutasította a beadványt. A károsultak ezt követően az ügyészségnél fellebbeztek, akik bizonyítottság hiányában utasították el a kérést. Zseli József szerint ezzel azt kívánták finoman érzékeltetni, hogy  ezt a konfliktust a Kossuth Holdinggal nem kívánják felvállalni, de lehetőséget hagynak Zseliéknek a pótmagánvádra.
Ez azonban már nem fog gyógyírt jelenteni sem Zseliéknek, sem azoknak a vállalkozóknak, akiket hasonló módon károsítottak meg, és akikből már soha nem lesznek újra vállalkozók. Sőt, ők lesznek azok, akik mindenkit lebeszélnek arról, hogy Magyarországon vállalkozásba fogjon.
Zseliék történetével olyan első generációs vállalkozók tönkretételét mutattuk be, akik bíztak magukban, létrehoztak egy jól működő vállalkozást, és álmukban nem gondolták volna, hogy amit felépítettek és működtetnek, azt rosszhiszeműen el lehet venni tőlük. Bíztak a magyar jogrendszerben, de csalódniuk kellett. Sajnos nemcsak nekik.