2012. március 7. - A FAO keretein belül működő, Bioenergia és az
Élelmiszerbiztonság Kritériumai és Indikátorai (angol rövidítése BEFSCI)
nevet viselő projekt célja, hogy megkönnyítse a döntéshozatalt a
bioenergiával kapcsolatos beruházások esetében, csökkentve azoknak az
élelmiszerbiztonságra és a társadalom egészére gyakorolt káros hatásait. A munkacsoport legújabb jelentésében rá akar mutatni: fenntartható bioenergia igenis létezik!
A bioenergia hasznosítása igen elterjedt világszerte, jelentősége pedig évről évre tovább növekszik. (Magyarországon például 2010-ben a megújuló forrásokból származó energia 84%-át (!) biomassza vagy bioüzemanyag felhasználásából nyerték.) Noha a technológia elősegíti a fosszilis tüzelőanyagok használatának csökkentését, bírálói szerint nagymértékben hozzájárul a globális élelmiszerválság, valamint az erdőirtás fokozódásához.
Energia az „élő” anyagból
Az ötlet nem új keletű, elég csak arra gondolni, hogy az emberiség már az őskortól kezdve fákat és egyéb növényeket égetett annak érdekében, hogy hőhöz jusson. Az energiatermelés kapcsán ennél azért jóval többről van szó, az alapanyag azonban ebben az esetben is az élővilághoz köthető: növényi és állati eredetű anyagok (utóbbi alatt döntően trágyát kell érteni) segítségével elektromos energiát lehet előállítani.
Ennek egyik legkézenfekvőbb módja, ha a mezőgazdaságból, fakitermelésből származó növényi hulladék elégetésével előállított hőt az energiatermelés szolgálatába állítják oly módon, hogy a hő által vizet forralnak fel, a keletkező vízgőzzel pedig turbinákat hajtanak meg. A másik lehetőség, hogy az élővilágból származó nyersanyagokat feldolgozzák, és üzemanyagot (például etanolt) vagy energetikai alapanyagokat állítanak elő belőlük (pálmaolaj, kókuszolaj). De mi köze mindennek az élelmiszerválsághoz?
Áram kontra üres gyomor
A mezőgazdasági termelésből származó hulladék felhasználása önmagában nem befolyásolja az élelmiszertermelést. Vannak azonban olyan növények, amelyeket egyre nagyobb mennyiségben kifejezetten energetikai célokra termesztenek (ilyen a pálma), így a művelhető földterület nem elhanyagolható részét emberi fogyasztásra alkalmatlan termékekre „pazarolják” a kritikusok szerint. A folyamat bizonyos régiókban már napjainkban is komoly problémát okoz, hiszen a termés mennyiségének csökkenésével párhuzamosan a megtermelt élelmiszerek ára is növekszik.
A növények egy másik csoportja mind emberi fogyasztásra, mind pedig energiatermelésre alkalmas. Ide sorolható például a szója, a kukorica, de még a cukornád is. Mivel a bioenergia jó üzlet, a felsorolt élelmiszerek egyre nagyobb hányada nem fogyasztási cikként, hanem villamos energia formájában kerül a hűtőkbe. Tanulságos Mexikó esete, ahol az egyik legfontosabb táplálék, a kukoricából készülő tortilla áremelkedése tragikus ellátási zavarokhoz vezetett országszerte.
Körültekintő döntésekre van szükség
A BEFSCI jelentése arra világít rá, hogy megfelelő előkészítéssel és szabályozással nem csupán elkerülhetők a bioenergiához köthető negatív társadalmi-gazdasági jelenségek, hanem a beruházásokból fakadó pozitív hatások egymást erősítve jelentkezhetnek a mezőgazdaság, a szegénység elleni küzdelem valamint az élelmiszerválság területén. A jelentés készítői az anyagot egy politikusoknak, döntéshozóknak és befektetőknek szánt kézikönyvnek tartják, amely egyrészt összefoglalja az eddigi kutatások eredményeit, másrészt pedig összehasonlítja a bioenergiával kapcsolatos technológiák előnyeit és hátrányait annak érdekében, hogy az érintettek képesek legyenek a céljaiknak leginkább megfelelő lehetőségek kiválasztására.
„Az irat áttekinti a különféle eszközök előnyeit, hátrányait és alkalmazhatóságát, így azok a kormányok, akik éppen csak elkezdtek megbirkózni a kérdéssel, okulhatnak mások tapasztalataiból” - nyilatkozta Heiner Thofern, a BEFSCI project vezetője a FAO honlapján.
A több mint 200 oldalas jelentés három nagyobb egységre osztva foglalkozik a problémával. Az első ezek közül a mezőgazdasági kapcsolatokra fókuszál, nagy figyelmet szentelve a mezőgazdasági termelés és az ökoszisztéma kapcsolatának. A következő fejezetben a fenntartható mező- és erdőgazdálkodásról esik szó, a harmadik rész pedig a helyi, kistermelői szférára koncentrál. Az egyes alfejezetekben bemutatott eszközöket olyan, előre meghatározott szempontok alapján jellemzi és veti össze, mint például az adott tevékenységnek a vízminőségre, a biodiverzitásra és a klímára gyakorolt hatásai, továbbá annak termelékenysége vagy éppen a kártevőkkel szembeni ellenállása. Mindezeken túl az elméletben felvázolt eszközöket két-két, a gyakorlatban már jól bevált példával alá is támasztja.
A BEFSCI-munkacsoport ráadásul a jelentés mellett más módon is igyekszik segíteni a kormányzatok munkáját: létrehoztak egyrészt egy internetalapú adatbázist, amely alapján követni lehet a bioenergia előállításának következményeit, valamint összeállítottak egy olyan követelményrendszert is, amellyel egységes módon lehet vizsgálni és ellenőrizni az adott területet ért hatásokat.
Az energia és az élelmiszer kulcskérdés
Köztudott, hogy az ipari termelés energiafelhasználása többszöröse a lakosságinak, így gazdasági szempontból az energia kérdése megkerülhetetlen. Az is közismert továbbá, hogy az emberiség egyre növekvő energiaigényét ma döntően olyan energiaforrások elégítik ki, amelyek csak korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre. Annak érdekében, hogy a világ a lehető leghamarabb képes legyen átállni a megújuló energiaforrások használatára, minden eszközre szükség van, így a bioenergiára is fontos szerep hárul.
A Föld növekvő népességének azonban növekvő élelmiszerszükségletekkel kell szembenéznie egy olyan korban, amikor a megművelhető földterületek száma csak az esőerdők rovására növelhető, de az irtás „eredményeit” ellensúlyozza a túllegeltetésből fakadó talajerózió és az elsivatagosodás, a terméshozamok tekintetében pedig jelentős emelkedésre már nem lehet számítani.
A fentiek ismeretében bátran állítható, hogy a kérdéskörrel kapcsolatos problémákra adandó válaszok és megoldási lehetőségek létfontosságúak. A világ vezetőinek ezért érdemes tekintettel lenniük a BEFSCI, valamint a hozzá hasonló kutatások eredményeire, mert azok hosszú távon megalapozhatják az emberi civilizáció fennmaradását. Csató Gábor
