Illegális fakitermelés Romániában: húsz év alatt 125 ezer hektár (transindex.ro)

2012. április 12. - Ha azt gondolnánk, hogy az erdőirtás csak a nagy publicitásnak örvendő Amazonas vidékét vagy Afrika egyes részeit érinti súlyosan, nincs igazunk. Szűkebb környezetünkben, Románia vagy éppen Erdély-szerte az utóbbi húsz év szervezetlen erdőgazdálkodása miatt rengeteg erdőt vágtak ki, ami mind a környezet, mind a lakosság szempontjából komoyl következményekkel jár. Mit lehetne tenni?
A hivatalos adatok szerint 1991 óta 125 ezer hektárnyi erdőt vágtak ki illegálisan Romániában, ebből mintegy 30 ezret teljesen letaroltak – írja az ozsdolai székhelyű Transylvanian Wildlife Project jelentése. A szervezet megállapítja, hogy az erdők állapotának romlásáért az illegális kitermelés és a nem fenntartható erdőgazdálkodás is felelős. 2008-ban az erdőknek közel fele magántulajdonban volt, a törvényes keret pedig nem elegendő arra, hogy a tulajdonosokat felelősségre vonják.
Az utóbbi húsz évben a magánerdőknek több mint 5%-át kivágták, ami mintegy 350 ezer hektárt jelent. A tulajdonosoknak szükségük lenne speciális képzésekre, kurzusokra, de ilyen nincs az oktatási rendszerben, a tulajdonosok pedig nem állnak készen arra, hogy pénzt és időt fektessenek ilyesmibe – véli a szervezet.
Egy kiszivárgott USA-távirat szerint a probléma már magából a visszaszolgáltatási rendszerből is ered. A román kormány három hullámban, 1991-ben, 2000-ben és 2005-ben szolgáltatta vissza az erdőket a tulajdonosoknak. Először csak a magánszemélyek kapták vissza erdős területeiket, legfeljebb 1 ha/fő mértékben. A második hullámban mind egyének, mind közösségek részesülhettek erdőkben, maximum 10 ha/tulajdonos mértékig. Ezekben a szakaszokban a tulajdonosoktól nem kértek semmiféle erdőgazdálkodási tervet, emellett eleinte sokan attól féltek, hogy a kormány „meggondolja magát”, ezért gyorsan kivágták és eladták az erdőket. A máig tartó harmadik időszakban sem a tulajdonos jellege, sem a visszaszolgáltatott mennyiség nincs meghatározva.
A jelenlegi visszaszolgáltatási folyamat hiányosságait, problémáit jól érzékelteti az a legutóbbi helyzet is, amikor Maros megye prefektusa történelmi jellegű érvekre hivatkozva kijelentette, hogy a Felső-Maros menti Bánffy-erdők visszaszolgáltatásának a megakadályozását tartja mandátuma egyik legfontosabb eredményének. Ehhez képest az örökösök jogi képviselője, Rózsa József ügyvéd az MTI-nek elmondta, a prefektus a jogerős, megfellebbezhetetlen ítélet ellenére tagadja meg a visszaszolgáltatási jegyzőkönyv aláírását. Az ügyvéd szerint Erdély más megyéiben sem ütközik általában akadályba a restitúció; például a Kendeffy család leszármazottai tízezer hektárt meghaladó erdőterületet kaptak vissza Hunyad megyében.
Az erdőirtás következményei nem ismeretlenek, viszont nem lehet elégszer elismételni, mennyire súlyosak és sokrétűek. Általában véve az erdők nagymértékű letarolása talajerózióhoz, majd földcsuszamláshoz vezet, globális szinten 15%-át teszi ki az üvegházhatású gázok kibocsátásához, az erdők híján pedig az egyes vidékek biodiverzitása csökken. Erdély szintjén az erdőirtás a vízhálózatban is zavarokat okoz: ha nincsenek fák, amelyek felszívnák és körforgásba állítanák a talajvizet, a helyi éghajlat sokkal szárazabbá válik. Ami pedig az embereket illeti: nagyon sok személy, család függ közvetett módon az erdőkitermeléstől, a kis léptékű erdőgazdálkodásról, így a kiirtás az ő megélhetésüket is veszélyezteti.
A TWP kitér a helyi klímaváltozás, illetve az erdőirtás emissziós következményeire is. A londoni Institute of Physics egy, a kommunizmus utáni erdő-visszaszolgáltatás implicit karbonlábnyomát vizsgáló friss jelentése megállapítja, hogy bár a fagazdálkodásból származó kibocsátás viszonylag alacsony, nyomatékosan javasolják a megfelelő szabályozások kidolgozását. Az erdőirtás áttételesen is forrása lehet az üvegházhatású gázoknak, mivel a területeket gyakran mezőgazdasági célokra használják fel, így az innen származó emissziókat is közvetetten az erdőelvesztés részének tekinthetjük.
A TWP néhány következtetést és javaslatot is megfogalmazott az adatok alapján. Eszerint az erdőirtás megfékezéséhez szükséges lenne egy olyan puhafa-menedzsmenti stratégiára, amely kontrollal rendelkezik a magánerdők fölött is, illetve a faanyag származásának átláthatóbbá tételére. Szükség lenne továbbá a műholdfelvételek alaposabb elemzésére, az erdők pontosabb feltérképezésére, és természetesen – mondhatni legfontosabb tényezőként – a fenntartható erdőgazdálkodás minden területen történő szorgalmazására.