2012. április 23. - A biomassza hozzákeverése a széntüzelésű erőművekben egyre népszerűbb stratégia az európai klímacélok teljesítésére.
Az Észak-Amerikából származó faanyag rövid idő alatt fontos
energiaforrássá vált az európai erőművek számára, akik lázasan keresik a
megoldást az Európai Unió megújuló energia és szén-dioxid kibocsátás
csökkentési céljainak eléréséhez. A tervek szerint 2020-ra az energia
20%-ának megújuló forrásból kell származnia, az üvegházhatású gázok
kibocsátását pedig az 1990-es szint alá kell csökkenteni 20%-kal.
Egyes szakértők életciklus elemzései azonban megkérdőjelezik, hogy a
biomassza energiatermelés céljából történő elégetése valóban segít
csökkenteni a klímaváltozás hatásait. A számítások szerint az a
famennyiség, amennyi az Európai Közösség által finanszírozott tanulmány
szerint 2030-ig az uniós erőművek biomassza igényeinek legalább két
harmadát fedezné, ez idő alatt tovább nőhetne és több szén-dioxidot
kötne meg, mint amennyitől a fosszilis energiahordozók helyett elégetve
„megmentené a Földet”.
Úgy tűnik, hogy az eredmények a törvényhozóknál is nyitott fülekre
találtak. Elmúlt évben az Európai Környezetvédelmi Ügynökség és az
Egyesült Államok hasonló hivatala egymástól függetlenül arra a
következtetésre jutott, hogy az energiatermelési céllal történő
erdőgazdálkodás és bioüzemanyag gyártás jelenleg néhány esetben
növelheti a légkör szén-dioxid tartalmát. Ennek eredményeként,
Washington és Brüsszel is újraértékeli a biomassza elégetéséből származó
szén-dioxid kibocsátás eddigi számítását.
De addig, amíg a politika az új irányelveken rágódik, a biomassza ipar
gyors növekedése nem áll le, különösen igaz ez az Egyesült Államok
dél-keleti vidékein, ahol egyre másra bukkannak fel a gigantikus
pelletgyártó üzemek, hogy a fákat azonnal elégethető export árucikké
változtassák. 2011-ben a német RWE energiaszolgáltató a világ legnagyobb
pelletgyárát helyezte üzembe Waycross város közelében Georgia államban.
Az üzem a helyi fenyőfa ültetvényekből évi 750 ezer tonna pelletet
készít, amelynek egészét az RWE Hollandiában és Nagy-Britanniában
található erőműveiben égetik el.
Időközben a Bethesda-i központú Enviva cég a folyékony fa jelentős
szállítójává küzdötte fel magát. 2011 végén kezdték meg a szállítást az
Ahoskie-ben található üzemből, amely 350 ezer tonnát gyárt évente.
Jelenleg egy még nagyobb üzemet építenek szintén Észak-Karolinában, egy
további gyáregységet Virginiába terveznek. Az európai erőművek pedig
sorban állnak a pelletért. A cégnek 480 ezer tonnára van szerződése a
belga Electrabel szolgáltatóval, amely a párizsi központú GDF Suez
csoport leányvállalata. Februárban a németországi E.On ügyvezetése évi
240 ezer tonnáról szóló többéves megállapodást írt alá az Enviva
képviselőivel.
Az energiaszolgáltatók állítják, hogy a biomassza szénhez történő
hozzákeverése csökkenti az erőműveik éves szén-dioxid kibocsátását,
mivel helyettesítik a szénfelhasználás egy részét. Például az RWE
becslései szerint a Georgia-i üzemből származó pellet közel 1 millió
tonna szén-dioxidtól mentené meg a légkört évente. Az ilyen
megállapítások azon a feltevésen alapulnak, hogy a biomassza alapvetően
klíma-semleges, mert az égetés során kibocsátott szén-dioxidot elnyelik a
növénynek, amikor újranőnek. De több életciklus elemzés az mutatja,
hogy ha jobban megnézzük, van néhány hiányosság az eddigi elméletekben. A
fák például több szén-dioxidot kötnek meg életük során, mint amennyinek
megfelelőt kivágásuk napján éppen tartalmaznak – gondoljuk csak a
lombhullatásra. Ennek alapján egyes modellek azt mutatják, hogy a fák
több szén-dioxidtól tudnák megmenteni a légkört, ha nem tüzeljük el őket
szén helyett, hanem egyszerűen csak hagyjuk nőni őket.
Egy másik tény, hogy az erdők növekedése nem tud lépés tartani a
biomassza ipar robbanásszerű fejlődésével. A National Wildlife
Federation és a Southern Environmental Law Center 2012 februárjában
megjelent közös tanulmánya arról számol be, hogy az export hajtotta
pellet termelés az Egyesült Államok dél-keleti részén hirtelen évi 1,8
millió tonnáról 3 millió tonnára ugrott, mialatt a helyi - már csak a
maradék hulladék fán tengődő - biomassza erőművek száma 17-ről 39-re
mintegy megduplázódott. A beszámoló szerint a fáknak 35-50 évre lesz
szükségük, hogy behozzák a megemelkedett biomassza tüzelésből származó
többlet szén-dioxid kibocsátást. Hasonló tanulmányok úgy becslik, hogy
az északi régiók lassabban növő erdőségeinek még több idő kell.
A biomassza tüzelés, mint megújuló energia, szén-dioxid kibocsátás
csökkentő hatása tehát semmi esetre sem azonnali. Ezen a téren komoly
vetélytársakra is számíthat, mivel a napelemek és szélerőművek a
gyártásuk és telepítésük során kibocsátott szén-dioxid mennyiséget
átlagosan 5-10 év alatt fizetik vissza. A gyorsabb hatással rendelkező
technológiák értékesebbek lehetnek a klímaváltozás elleni küzdelemben.
Nem csoda, hogy a nemzetközi szervezetek is fontolgatják, hogy újabb
pillantást vetnek a környezetvédelmi irányvonalakra. Peter Fairles (http://spectrum.ieee.org) Ritzinger György
