2012. május 2. - Május első napján szalagokkal feldíszített fák tűnnek fel a lányos házak udvarán. A szerelmi jelkép állításának szokása a tavasz legszebb hónapjával van összefüggésben, távoli párhuzamait egészen Belső-Ázsiáig követhetjük nyomon.
Ősi jelkép
A májusfa állításának ősi szokását először a 15. században említik, a hagyomány azonban jóval korábbra nyúlhat vissza. A szalagokkal feldíszített fák távoli rokonait a hun utódnépek (mongol és török) között találjuk meg, ahol a táltos szertartás idején a szent ligetek fái kapnak hasonló díszeket, de a szent ligeteket is a mi májusfánkhoz hasonlóan öltöztették fel. A hazai néprajzosok szerint a hazai májusfaállítás szokása nem egyezik meg a tavaszváró, nyugat-európai hiedelmekkel, nem csoda, hiszen mi a szkíta-hun hagyomány örökösei vagyunk, és ebben a hagyományban a régi táltoshitünk fa-tisztelete nyilvánul meg. Ezt erősíti meg az a régi, ma már eltűnt szokás, hogy májusfát nemcsak a lányos házaknál, hanem templomokban is állítottak, ez csak a 18. század végén szűnt meg. Alább viszont arra is találunk utalást, hogy régen a közösség központjában vagy a falu elöljárói házai elé is kerültek a világfák másaiból.
Feldíszített fa
Májusfát idehaza általában a szkíta-hun népek egyik szent fájából, nyírfából készítettek. A legények éjszaka elmentek a közeli erdőbe, hogy kiválasszák a legszebb fát, majd titokban hazavitték, és ott igazi májusfát faragtak belőle. A fa sudár törzséről levágták a gallyakat és csak a lombkoronáját hagyták meg. A májusfákat szalagokkal, zsebkendőkkel, virágokkal cicomázták fel, de volt, ahol egy teli üveg bor is került az ágakra. A fát aztán becsempészték a lányos ház udvarába, ott beásták a földbe vagy a kapufélfához támasztották. Székelyföldön szokás volt, hogy a legény bevéste nevét a fába, hogy egyértelmű legyen, hogy ki állította azt. Palóc vidéken csak komoly kérő vitt fákat a lányos házhoz. Nem is egyet, hanem egymás után hármat is, először bükköt, majd nyírt és végül fenyőt. A magyarok lakta vidéken régen elődfordult, hogy a legények egy nagy közös fát készítettek elő és azt a bíró és a pap háza elé helyezték, esetleg a templom előtt állítottak fel egyetlen magas májusfát, a lányos házak udvarán csak kis fák díszelegtek.
Párválasztó szokás
A reggelre az udvarban díszelgő májusfára akasztott tárgyak, a fa nagysága megmondta a hozzáértőknek azt, hogy ki-kinek udvarol. A falvakban ilyenkor megindult a versengés, hogy melyik lány kapta a legszebb jegyajándékot és előfordultak viták a legények között, hiszen a szép lányokat több fiú is kinézte magának. Ilyenkor megesett, hogy a fiúk bosszúból vagy féltékenységből egymás májusfáit elfűrészelték, de nem volt ritka, hogy összeverekedtek. A lányok már alig várták május első napjait, kíváncsiak voltak, hogy találnak-e az udvarukban májusfát. Akinél reggelre ott díszelgett, az a hajadon már biztos lehetett abban, hogy hamarosan férjhez megy. Akinek üres volt az udvara, annak bizony majd’ egy évig várnia kellett a kérőre. Nemcsak a lány kapott ajándékot, hanem ő is megajándékozta a neki tetsző legényt. Általában keszkenőt vagy egy szépen varrott inget adott cserébe, ami már jegyajándékul szolgált, de az is előfordult, hogy a lány bokrétát adott a legénynek, aki azt egészen az esküvő napjáig viselte. OB
