2012. június 8. - Közel 100 amazóniai madárfaj kockázati besorolása nőtt a világ veszélyeztetett fajainak Vörös Listáján 2012-ben. Az erről szóló jelentést a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület ernyőszervezete, a BirdLife International tette közzé.
A riasztó tendenciáért elsősorban az amazóniai erdőirtások tehetők
felelőssé. Ez különösen a hosszú életű fajoknál ad okot aggodalomra,
mint a Rio Branco-i hangyászmadár (Cercomacra carbonaria), amelyek még a
kisebb mértékű fakitermelésekre is érzékenyen reagálnak. Egyes fajok,
mint pl. a Kollar-tüskefarkú (Synallaxis kollari) a következő
évtizedekben élőhelye 80 százalékát veszítheti el, így a legmagasabb
„kritikusan veszélyeztetett” kategóriába került besorolásra.
Dr. Leon Bennun, a BirdLife tudományért, szakpolitikáért és
információért felelős igazgatója szerint „Korábban jelentősen
alulbecsülték számos amazóniai madárfaj veszélyeztetettségi szintjét.
Ráadásul a brazil erdőtörvény közelmúltbeli gyengítése miatt
valószínűleg még rosszabb helyzetben vagyunk, mint azt a jelenlegi
tanulmányok előrejelzik.”
A Vörös Lista 2012-es frissítése annak az átfogó
felülvizsgálat-sorozatnak a része, amelyet minden négy évben elvégeznek a
világ több mint 10 ezer madárfajának helyzetét elemezve. A jelentés nem
csak a trópusi régióban mutat riasztó eredményeket, de Észak-Európában
is. A Balti-tengerből több mint egy millió jegesréce tűnte el az elmúlt
20 évben, amivel a faj a "sebezhető" kategóriába került a Vörös Listán.
Az eltűnés okai egyelőre ismeretlenek, ahogy egy másik tengeri récefaj, a
füstös réce, esetében is, amely a még kiemeltebb "veszélyeztetett"
kategóriába került.
„Ezek az eredmények ijesztőek és biztosak vagyunk abban, hogy a madarak
nem elvándoroltak, hanem állományuk szenvedett el ilyen mértékű
csökkentést. Ezek a tendenciák ráadásul pont a fajok sarkvidéki
költőterületeire összpontosulnak” - mondta Andy Symes, a BirdLife
globális fajvédelmi program-koordinátora. Az Afrikában élő fehérhátú és
karvalykeselyűk, hasonlóan ázsiai rokonaikhoz, gyors állománycsökkenést
szenvedtek el a mérgezés, az emberi üldözés és az élőhelyeik eltűnése
következtében. Mindkét fajt a "veszélyeztetett" kategóriába sorolták át.
Állományuk csökkenésének az adott fajokon túlmutatóan is komoly
következményei vannak, hiszen a keselyük dögevő életmódjuknál fogva
kulcsfontosságú szerepet töltenek be a táplálékhálózatban.
Szerencsére javuló tendenciákról is beszámol a BirdLife jelentése. A
tengerparti hangyaevő (Formicivora littoralis) egy kisméretű faj
Dél-kelet Brazíliában, már nem sorolható a "súlyosan veszélyeztetett"
kategóriába, miután a legújabb kutatások szélesebb körű elterjedtségét
mutatták ki. A faj jövője ráadásul biztosítva van annak köszönhetően,
hogy fő elterjedési területét védetté nyilvánították.
Más, korábban reménytelennek tűnő fajok esetében is állománynövekedésről
számol be a jelentés. A világ egyik legritkább madara, a rarotongai
tengerilégykapó (Pomarea dimidiata) például már "csak" a "sebezhető"
veszélyeztetettségi kategóriában van. Ez az intenzív védelmi
tevékenységeknek, többek között az invazív idegenhonos ragadozók (pl.
fekete patkány) visszaszorításának köszönhető. Populációjának létszáma
jelenleg 380 egyedre tehető, ami ugyan tízszer nagyobb, mint a faj
korábbi legalacsonyabb állománymérete, azonban megmentéséhez még mindig
további védelmi intézkedések szükségesek.
„Ezek az eredmények azt mutatják, hogy ha van politikai akarat és
rendelkezésre állnak a megfelelő források, van eredménye a
természetvédők és a helyi közigazgatási szervek együttműködésének” -
véli Dr. Stuart Butchart, a BirdLife globális kutatási koordinátora.
Bagyura János, az MME ragadozómadár-védelmi programvezetője elmondta,
hogy „a magyarországi fajok tekintetében a legjelentősebb változás a
kerecsensólyom helyzetében következett be. A hazánkban és a környező
országokban végzett eredményes fajvédelmi tevékenység, és a regionálisan
növekvő állománynagyság ellenére a faj világállományával komoly
problémák vannak ázsiai elterjedési területén. Ennek köszönhetően a faj
újra a „veszélyeztetett” kategóriába került. Az EU LIFE alapjának
támogatásával folytatott programok tapasztalatait így folyamatosan ki
kell terjesztenünk, és sürgetni kell a faj védelmét a teljes elterjedési
területén.”
