A klímaváltozás elleni harc lehetőségei és kilátásai (kuruc.info)

2012. szeptember 11. - A szkeptikus érvek inkább elemei az éghajlatváltozásnak, de nem zárják ki annak lehetőségét, hogy az üvegházgáz-kibocsátás globális klímakatasztrófát okoz. A szkeptikus érvek ugyan több komoly kérdést is felvetnek a hivatalos klímatudománnyal kapcsolatban, leginkább a jégkorszaki szén-dioxid-probléma és a valójában csökkenő ütemű természeti katasztrófák jelentenek komoly kihívásokat a riogató tábornak. Emellett a tengerszint-emelkedés és a gleccserek visszahúzódása is egy legalább 150 éves tendencia, amik az Antropogén Klímaváltozás Elmélet hirdetőinél súlyos hitelességi deficitet okoznak, de az üvegházgázok szerepét nem zárják ki. Az ugyan szintén vita tárgya, hogy az üvegházhatást képesek vagyunk-e befolyásolni, de alapjában véve egyik szkeptikus érv sem kizáró jellegű, inkább csak elemei a kirakós játéknak, illetve más lehetőségeket jelentenek.
Emellett a szkeptikus elméletek közül gyakran a legfőbb szerepbe emelt elméletek hibáznak vagy akár röhejesen szemfényvesztésként mutatják be őket. Erre a kozmikus a sugárzás-elmélet a legjobb példa: a szkeptikusok szerint a kozmikus sugárzások intenzitása az egyik legfőbb oka a klímaváltozásnak, mivel ezek a felhőképződésre hatnak. Az intenzitásuk pedig a nap sugárzásának függvényében változik elméletük szerint, mivel az erősebb naptevékenység elnyomja szerintük, ez által kevesebb felhő keletkezik.

Ehhez annyit lehet hozzáfűzni, hogy a felhőképződési mechanizmusokhoz a kozmikus sugárzásoknak nincs sok köze, csak egy jól hangzó szöveg, ami kiváló a parasztvakításra.
Mellette viszont az is kimaradt, hogy a NASA mérési adatai szerint a bolygó felhőzetének átlagos magassága csökken, vagyis ellentétesen viselkedik, mint ahogyan az üvegházhatást hirdető klímakutatók várták. Ez azért lényeges, mert minél alacsonyabb a felhők átlagos magassága, annál inkább hűtenek, annál inkább visszavernek. Mivel a korábbi modellekben a felhőzet reakcióját a klímaváltozásra erősítőnek vették, ezért a megfigyelt jelenség gyakorlatilag azt jelentheti, hogy az emberi üvegházhatás kibocsátás révén várt melegedés mértéke a töredékére csökkenhet: a felhőzet szintjének néhány százalékos csökkenése akár meg is szüntetné a melegedést a következő évtizedekben.

Érdemes megfigyelni, hogy 2007-2008-ban, amikor ismét normális teleink voltak, a felhőzet átlagmagassága jóval alacsonyabb volt az egész bolygón. Így a felhőzet viselkedése az emberi üvegházgázkibocsátás-hatás által okozott éghajlati melegedést a töredékére csökkentheti, vagy akár meg is szüntetheti. Al Gore-ék erről hallgatnak, mint a sír.
Viszont mivel fennáll a lehetősége, hogy katasztrofális mértékű klímaváltozást okozunk az üvegházgáz kibocsátással, ezért szükséges megvizsgálni a cselekvési lehetőségeket, hogy lehetséges-e érdemi mértékben befolyásolni az üvegházgáz-kibocsátást. Ehhez először szükséges megvizsgálni a globális kibocsátások szerkezetét, illetve hogy a főbb kibocsátási forrásokat lehetséges-e megszüntetni.
A fenti angol nyelvű ábrán látszik, hogy a főbb kibocsátási források a következők:
Áram- és hőszolgáltatás: 24,6%
Erdőirtások: 18,2%
Közlekedés: 13,5%
Élelmiszer-termelés: 13,5%
Ipari energiatermelés: 10,4%
Egyéb hőellátás: 9%
Hulladék, bányászat és egyéb kibocsátások: 10,9%
Az IPCC, a nemzetközi klímaváltozás kutató szervezet szerint ha el akarjuk kerülni a katasztrofális klímaváltozást, akkor a globális üvegházgáz-kibocsátásnak a jelenlegi szint kb. 40%-ára kell esnie 2050-ig. A fenti adatok ennek tükrében azért is érdekesek, mert a fenti táblázat több eleme gyakorlatilag megszüntethetetlen, akár technológiai, akár szociális okokból.
A bolygón az erdők döntő többségében a harmadik világ területén lesznek az erdőirtások áldozatai, ahol egyrészt tűzifának, másrészt termő, legeltető területnek is vágják az erdőket. Ennek a megszüntetésére gyakorlatilag nem érdemes spekulálni a hatalmas indiai, délkelet-ázsiai, afrikai és dél-amerikai népességrobbanás miatt.

Erdőirtás Afrikában. Arra nem számíthatunk, hogy a trópusi erdők kiirtásának (amely az emberi eredetű üvegházhatású gázkibocsátás 15-20%-a, így az egyik legnagyobb forrása) vége szakad, mivel a tűzifa a harmadik világ legtöbb területén továbbra is kizárólagos energiaforrás marad. Ráadásul a népességrobbanás miatt az így nyert területekre is szükségük van
A másik terület, amely kibocsátásai technológiai okokból sem megszüntethetők, a mezőgazdaság. A korszerű mezőgazdaság, amellett, hogy gépesített, rengeteg műtrágyát, rovarirtót, gyomirtót igényel, amelyek nélkül a termelékenység a töredékére esne vissza.

Egy kisebb kitérés: amúgy véleményem szerint ha közel lenne az olaj kifogyása, akkor arra a politikusaink és a világ főbb vezető szervezetei már masszívan készülnének, ugyanis mezőgazdasági gépesítés és vegyszerek nélkül a mezőgazdaság munkaerőigénye úgy megugrik, hogy a népesség nagy része állhatna vissza kapálni. Ennek pedig elképesztően súlyos politikai következményei lennének

Mezőgazdaság a 19. században. Ha kifogyna az olaj, akkor visszaállnának a 100 évvel ezelőtti társadalmi-szociális viszonyok, ugyanis a mezőgazdaság akkori hatékonysága mellett a népesség 60-70%-ának ismét kapálnia kellene. Többé nem lennének erőforrások nyugdíjra, segélyre...
Mivel a bolygó széntartalékaiból évszázadokig lehetséges megtermelni a mezőgazdasághoz szükséges szintetikus olajat, ezért ha közel lenne az olaj elfogyása, akkor már masszívan épülnének a szintetikus olajgyártó létesítmények, mivel a fentebb vázolt, valószínűleg forradalomhoz és anarchiához vezető politikai következményeket senki sem vállalja.
A legsúlyosabb, élelmiszer-termeléssel kapcsolatos üvegházkibocsátás nem a növénytermesztésből, hanem az állattenyésztés egyik fajtájából fakad: a marhatenyésztésből. A marhák ugyanis emésztési folyamataik folyamán minden nap több kiló metánt termelnek, ami 30-szor erősebb üvegházhatású gáz, mint a szén-dioxid. Így ha a marhatenyésztéshez hozzászámítjuk a termelés bővítése érdekében véghez vitt erdőirtásokat (Dél-Amerikában ez az erdőirtások egyik fő oka) és azt is, hogy a bolygó gabonájának jelentős hányadát a marhák etetésére használják, akkor a marhatenyésztés a globális üvegházkibocsátások tekintetében megelőzi a bolygó autóparkját.

Egy kiló marhahús megtermelése annyi metánkibocsátással jár, hogy gyakorlatilag károsabb az éghajlatra, mintha egy Hummerrel végigmegyek az M0-son (20 liter benzin). Ha az USA kibocsátásaihoz hozzászámoljuk a megtermelt marhahús mennyiségéből eredő kibocsátásokat, akkor az USA majdnem be is éri Kínát az üvegházgáz-kibocsátásban. Ha pedig az egyéb fő exportőröket nézzük, akkor Brazília a legnagyobb kibocsátók közé emelkedik.
Annak ellenére, hogy a marhahúsfogyasztás visszaszorítható lenne, valószínűleg nem fog megtörténni, mivel az amerikaik lerombolnák a Fehér Házat, ha nem zabálhatnának annyit, amennyit akarnak.

Mivel sem az élelmiszer-termelésből, sem az erdőirtásokból származó üvegházkibocsátások mennyisége nem fog csökkenni, s mivel ezek a területek önmagukban akkora üvegházhatás-kibocsátással járnak , amelynél magasabb nem lehet az emberi eredetű kibocsátás, ha 2050-ben el akarjuk kerülni a lehetséges klímaváltozásokat, ezért a többi területen kell visszafogni az üvegház hatású gázok kibocsátását.
Így az üvegház hatású gázok kibocsátását nagy valószínűséggel csak úgy lehet a biztonságos szintre csökkenteni, hogy ha a közlekedés, az áram és hőszolgáltatás, valamint az ipari-bányászati kibocsátásait teljesen megszüntetjük. Ezek lehetőségeit vesszük végig a következő részben.