2012. november 25. - A vörösiszap-károsultak telepén épült meg a neves
magyar építész, Makovecz Imre utolsó épülete. Az organikus stílusú
kápolna helyett a lakók buszmegállót szerettek volna. Igaz, az építmény
lehetne akár az is, ha nem a játszótérre épül. Lapunk tévesen állította, hogy a makói fürdő volt Makovecz Imre utolsó munkája. A valóság ezzel szemben az, hogy az építész halála után megépült még egy terve. Néhány hete adták át a vörösiszap-károsultak devecseri lakóparkjának kápolnáját. A történet sajnos nélkülözi az organikus építészet jegyeivel amúgy harmonizáló, romantikus fordulatokat: nem fiókban véletlen talált vázlatokból dolgoztak, és nem is belső sugallatra valósította meg Makovecz örökségét az egyik híve.
„A már elkészült lakóparkban sétáltunk 2011 nagypéntekén, amikor Makovecz Imre azt mondta, hogy hát a templom meg hol lesz?” – idézte fel a kápolna születésének előzményét az építész munkatársa és tanítványa.
Makovecz 2011 augusztusában vázolta fel a kápolnát, amit aztán a munkatársai formáltak építészeti tervvé. „Még ránézett a terveinkre” – igazolta az épület autentikusságát Turi Attila, akinek neve adminisztratív okokból került a tervekre. Miután Makovecz elhunyt, valakinek szignóznia kellett a papírokat, mesélte.
Az épület autentikusságát egyébként az sem kérdőjelezné meg, ha a terveket egy mentalista közreműködésével vázolták volna fel. Makovecz stílusjegyei úgy ismétlődnek épületéről épületére, mintha azokat egy makoveczizátor keverné ki random módon. Amely gépezet létezése megnyugtató lenne sokak számára, hiszen így hosszú évtizedekre biztosítható lenne az ország szakrálisépület-igénye.
Már fotón nézve is nyilvánvaló volt, hogy Devecseren is tipikus makoveczi munkát dobott ki a gép. Az Újjászületés kápolnájának van jurta formájú kupolája, ahogy a százhalombattai templomnak, a makói fürdőnek, vagy a Puskás fociakadémia épületének (ősmagyar eredet). Előtte rakétaformájú torony áll, mint a világkiállítás épületénél, vagy a sepsiszentgyörgyi ravatalozónál (összeköti az eget a Földdel). A tetejére kristályformájú üvegdíszt tervezett, ahogy a makói bölcsőde, a fürdő, vagy a piliscsabai egyetem esetében is (napszimbólum). A tornyon pedig két nagy szárny lebeg, szinte az összes templomáról ismert módon (szentlélek, turul, stb.).
A helyszínen ért a meglepetés: a stílusjegyek alapján monumentálisnak látszó kápolba valójában csak akkora volt, mint egy nagyobb buszmegálló. Ami a Makovecz-univerzum ismeretében olyan meglepő fordulat, mintha az új Csillagok háborújában nem lenne majd lézerkardozás.
Hogyan kell faluközpontot teremteni?
A kápolnaépítés ötlete a telepen állva vált érthetővé. A sivár falusias motívumokkal díszített lakóparkot nyilván csak a kialakuló közösség töltheti meg élettel. Ennek szerveződéséhez pedig szükség van faluközpontra. A kápolna környékén tehát tobzódnak a centrumképzés igyekezetének jelei. Balról 1 db. hinta 2 gyermek részére. Jobbról 3 db. mérleghinta további 6 gyermeknek. Mögötte kacskaringós pavilon emlékfunkcióval, ami csókolózó- és dohányzóhely 10-12 kamasz részére. Azt követően focipálya. A kápolna előtt pedig kisbolt, és a Kati szépségszalon.
Mindez tenyérnyi helyen zsúfolódik össze, amitől a faluközpont kompakt és szűk lesz, mint egy KRESZ-park. A különbség annyi, hogy a kis táblákkal és jelzőlámpákkal teli park játékosságát a devecseri telepen az a szomorú tudat helyettesíti, hogy az itt élőknek megvolt a kedvenc boltjuk, játszóterük, csókolózó helyük, és csak a vörösiszap sajnálatos hatásai miatt lett szükség erre a pótszerre. A hely egyelőre tehát inkább imitálja a centrumot. Míg Devecser régi templomának környékén látogatásunkkor élénk élet folyt, itt csak a rácsnak csapódó labda hangja törte meg a csendet, négy gyerek focizott.
És ahogy ez a kis centrum imitálta a valódi központot, ugyanúgy imitálta a szakralitást Makovecz kápolnája is. Az épületbe egyszerre legfeljebb nyolc-tíz ember fér be, és az egyetlen, apró teret sem úgy alakították ki, hogy ott valóban szertartások folyjanak. Az organikus építész templomai eddig is inkább valami nem létező animisztikus ősvallás kegyhelyei voltak, semmint keresztény imahelyek, itt azonban már szinte semmilyen utalás nincs konkrét vallásra, már ha a makoveczizmust nem számítjuk ide. Egy oltárszerű kép báránya és galambja megidézi ugyan a kereszténységet, de nincs hely imádkozáshoz, kegytárgyak elhelyezéséhez. Az épület inkább templomszerű műtárgy, mint funkcióval bíró szakrális építmény.
Templom vs. buszmegálló
Egy közelben lakó asszony azt mesélte, hogy ők a megnyitó óta nem jártak a kápolnában, szertartásokat amúgy sem tartanak ott. Szerinte kár volt a kápolna miatt leválasztani egy részt a játszótérből, mert így a gyerekek a templom oldalát alkotó dombokra másznak fel, ahonnan viszont leparancsolják őket a felnőttek. „Először inkább buszmegállót kellett volna építeni. Az egyetlen megálló egy vascső a főút szélén, hajnalban várakozhatunk a szélben, esőben, mert tető sincs.”
„Ez meg inkább azoknak a katasztrófaturistáknak van, akik hetente buszokkal járnak ide, lefotózzák a templomot, és kérdezgetnek minket, hogy hol voltunk, mit csináltunk, amikor jött a vörösiszap, és mit vitt el. Pedig jobb lenne, ha nem szakítanák fel mindig ezeket a sebeket.” Földes András
