2012. 12. 02. – Az erdőirtás, a levegőminőség, a mezőgazdaság és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás darázsfészek-témák. Bonyolultabb probléma, mint az atomfegyverek leszerelése vagy az ózonpajzs megóvása, de már csak egy hónap maradt rá, hogy megoldják a világ vezetői. Decemberben lejár a kiotói egyezmény, ami semmit nem tudott kezdeni a Föld felmelegedését okozó gázokkal. Ha tényleg annyi szén és olaj van a föld alatt, mint ahogy azt a kutatók tippelik, akkor semmi nem ment meg minket a pusztító felmelegedéstől. Hacsak mi meg nem védjük magunkat.
Az elme korlátait kell meghaladni, hogy elérjünk a megvilágosodáshoz. 1997. december 9-én a zen-buddhizmusra hivatkozva igyekezett felrázni a tárgyaló feleket az elnök, a máltai Michael Zammit Cutajar azon az ENSZ-klímakonferencián, ahol a világ első üvegházgáz-korlátozási egyezménye volt a tét. Két nappal később, éjszakába torkolló, maratoni tárgyalási forduló után 38 fejlett állam aláírta a kiotói megállapodást. Ebben azt vállalták, hogy a 2008-2012-es időszakra átlagosan 5,2%-kal csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es bázisévhez képest. A végrehajtást nagy viták övezték, az USA például nem is ratifikálta az egyezményt.
A kiotói egyezmény 2012. december 31-én lejár. Ha nem lép semmi a helyébe, akkor semmilyen nemzetközi egyezmény nem fogja korlátozni az üvegházgáz-termelést. Az ENSZ aktuális klímakonferenciája december 7-ig tart a katari Dohában, a tét egy új, átfogó egyezmény kidolgozása.
Miért nem volt hatásos a klímaváltozás megfékezésében a kiotói egyezmény? Mint ahogy az infografika mutatja, jelenleg még túlnyomórészt szénből, kőolajból és földgázból él az emberiség: fosszilis tüzelőanyagokkal fűtünk, jobbára így termelünk áramot. A kiotói egyezményt előkészítő szakértők és diplomaták viszont abból a téves feltételezésből indultak ki az 1990-es években, hogy a fosszilis tüzelőanyagok rövidesen elfogynak, és eközben annyira megdrágulnak, hogy az minden országot a megújuló energiaforrások kiaknázására sarkall - derül ki abból az elemzésből, amelyet a Nature készített a mostani klímakonferenciára.
"Súlyosan alábecsülték a szénhidrogén-készleteket" - mondja Ottmar Edenhofer, a Potsdami Klímakutató Intézet vezető közgazdásza. A kétezres évek elején olyan nem hagyományos lelőhelyeken kezdték kitermelni a kőolajat, mint például a kanadai olajhomok-mezők, jelenleg pedig a palagáznak van reneszánsza. Az időközben lefolyt kutatások nyomán most 60%-kal nagyobb a bizonyított olaj- és gázkészlet, mint amiről 1991-ben tudtak. Ez a mennyiség körülbelül 60 évre elég, ha maradnak a jelenlegi fogyasztási trendek. Ha pedig maradnak, akkor szinte lehetetlen a még biztonságos szinten tartani az üvegházgázokat.
A kiotói egyezmény tehát azért mondott csődöt, mert az aláíró országok megvalósították ugyan a vállalt üvegházgáz-csökkentést, mégis egyre több káros hatású gáz került a légkörbe. Menet közben derült ki ugyanis, hogy a fejlett ipari országok egyre kevésbé számítanak ebben az egyenletben, a fejlődőket viszont eleve kihagyták az egyezményből.
1990-ben a fejlett országok (köztük elsősorban az USA) az összkibocsátásnak még kétharmadáért voltak felelősek, 2011-ben már csak kevesebb mint 50%-áért. Az üvegházgázok kibocsátásának újabb megugrása Kína, Dél-Ázsia, Dél-Amerika és Afrika gazdasági növekedése miatt következett be.
Bonyolultabb, mint a nukleáris leszerelés
A kiotói egyezmény további hibája, hogy az előkészítése során nagyban támaszkodtak az amerikai-szovjet fegyverzetkorlátozási megállapodásokra és az ózonpajzsot védő montreáli egyezményre. "Szúrjuk be a szövegbe a szén-dioxidot a nukleáris robbanófejek helyett, és meg is vagyunk" - mondta erről Gwyn Prins, a London School of Economics tanára a Nature-nek. "Aztán kiderült, hogy a klímaváltozás sokkal trükkösebb téma tudományos és közgazdasági szempontból, mint az atomfegyverek vagy az ózon."
Számos klímakutató gyakorlatiasabb megközelítést javasol a most zajló dohai konferenciára. Szerintük közgazdasági érvekkel kell meggyőzni a legnagyobb szennyezőket, nem etikával és környezetvédelemmel. Prins és amerikai kollégája, a Coloradói Egyetemen tanító Roger Pielke Jr. és további tizenkét kutató például azt javasolja, hogy a tárgyalók koncentráljanak inkább a korom- és metánszennyezés csökkentésére a szén-dioxid helyett.
Ez a két anyag ugyanis rövidebb ideig marad a légkörben, mint a CO2, tehát csökkentésükkel hatékonyabban lehet visszafogni a felmelegedést. Így több idő maradna áttérni az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra. A tizennégy kutató azt javasolja: a kiotói utáni egyezményből inkább maradjon ki az erdőirtás, a levegőminőség, a mezőgazdaság és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás kérdése, mert ezek tipikusan olyan darázsfészek-témák, amelyek csak elbonyolítják a megállapodást, és késleltetik széles körű elfogadását. Sipos Géza
