2015.03.19 . - Az utóbbi évtizedben az Amazonas esőerdeje harmadával kevesebb szén-dioxidot tudott megkötni a légkörből, mint korábban: a kilencvenes évekhez képest a kétezres évekre 30 százalékkal esett vissza az elnyelt szén-dioxid mértéke, míg ugyanebben az időszakban 21 százalékkal több káros anyagot bocsátottunk ki.
A most publikált kutatás szerzői arra figyelmeztetnek, hogy az emberiségnek sokkal nagyobb mértékben kell csökkentenie a kibocsátást, hogy érdemben fel tudjuk venni a harcot a klímaváltozással szemben.
Pavan Sukhdev környezetgazdász pár évvel ezelőtt beszélt a természet gazdasági láthatatlanságáról, ami arról szól, hogy milyen értékekhez jut az emberiség a természeten keresztül, ráadásul jellemzően úgy, hogy az árát közvetlenül nem is kell megfizetnünk. Neki is az Amazonas volt az egyik példája.
TED-es előadásában bemutatott egy 2007-ben indult kutatást, ami megállapította, hogy a természeti tőke valóban jelentősen apad, a már elveszett értékek mértéke 2-4 milliárd amerikai dollár között van. Ez az összeg a gazdasági válság okozta veszteségekhez hasonlítható. Pavan Sukhdev szerint az alapprobléma az, hogy nem tudunk különbséget tenni a közös haszon és egyéni profit között.
Az Amazonas esőerdeje valóban a Föld tüdejének funkcióját látja el, emellett a gyakorlatban esőgyárként is működik. Az északkeleti passzátszél az Amazonas fölött áthaladva összegyűjti a hatalmas mennyiségű párát, naponta nagyságrendileg 20 milliárd tonnányit. Ez gazdasági értékre vetítve 240 milliárd dollár értéket jelent Dél-Amerika mezőgazdasága számára.
Az ellentmondás itt érhető tetten: a kiszámítható csapadék egyértelműen hatalmas érték, a haszonélvezők azonban nem fizetnek érte. Ez pedig csak egy a végtelen számú eset közül, hogy hogyan használjuk, illetve használjuk túl a természeti vagyont, mert úgy tűnik, mintha ingyen lenne. Tudta például, hogy a gyógyszerek 60 százalékát molekulaként fedezték fel esőerdőkben vagy korallzátonyokban? zsoltmelinda