2015. 03. 23. - Egy kutatócsoport vizsgálata szerint a megfelelő helyi hozzáállás nélkül a világ legikonikusabb ökoszisztémáit az összeomlás fenyegeti a klímaváltozás miatt.
Ahhoz, hogy a globális környezetvédelem szempontjából fontos élőhelyeket - mint a Nagy-korallzátonyt és az amazonasi esőerdőt- megvédhessék a klímaváltozástól, csökkenteni kell az őket érő egyéb stresszhelyzetek mértékét, többek között a túlzott halászatot, a műtrágyával szennyezést és az erdőirtást - írják a Science folyóiratban megjelent tanulmányukban.
A nemzetközi kutatócsapat figyelmeztetése szerint az olyan lokalizált problémák, mint az erdőirtás és tápanyag-szennyezés nyomán kialakuló hanyatló vízminőség, súlyosbíthatja az éghajlati szélsőségek hatásait. Mindez pedig csökkenti az ökoszisztémák képességét, hogy felvegyék a harcot a változó klímával szemben. Marten Scheffer, a vizsgálat vezető szerzője elmondta, eredményeik arról árulkodnak, hogy az elhanyagolt helyi problémák révén az ökoszisztémák sérülékenyebbé, kevésbé toleránsabbá válnak a klímaváltozással szemben, és nem marad kapacitásuk a hatékony működésre.
A szerzők három UNESCO világörökségi helyszínt vizsgáltak meg: a spanyolországi Donana lápvidéket, az amazonasi esőerdőt és a Nagy-korallzátonyt. Míg számos ökoszisztéma igen fontos a helyi lakosságnak, eme három globális fontossággal bír, ezért is lett világörökségi helyszín. Példának okáért, az amazonasi esőerdő globálisan fontos klímaszabályozó. A világ egyéb korallzátonyaihoz, esőerdeihez és lápjaihoz hasonlóan, a három élőhelyet is egyre nagyobb mértékben veszélyezteti a klímaváltozás és a helyi fenyegető tényezők.
A dél-spanyolországi Donana lápvidék Európa legfontosabb telelőhelye a vízimadaraknak, több mint egymillió madárnak nyújt menedéket, és több egyedülálló gerinctelen- és növényfaj otthona. A műtrágyázásból származó tápanyagok és a városi szennyvíz beömlése rontja a vízminőséget a mocsaras területeken, mérgező algavirágzásokat vált ki, amely veszélybe sodorja az ökoszisztéma biodiverzitását. A melegedő klíma még több virágzást válthat ki, ami az őshonos növények és állatok elveszítéséhez vezethet - írják a kutatók.
Az amazonasi esőerdőt az emelkedő hőmérséklet és a súlyos aszályok fenyegetik az erdőirtás mellett, amelynek folyományaképp az ökoszisztéma szárazabb, tüzekre hajlamos, fajszegény erdőséggé válhat. Az erdőirtás mértékének, valamint a lombozat ritkításának visszaszorítása, az erdei regeneráció gyorsítása védelmet nyújthat az erdőtüzektől, fenntarthatja a regionális csapadékmennyiséget, ennél fogva meggátolhatja a drasztikus ökoszisztéma-átalakulást.
A Nagy-korallzátonyt az óceáni savasodás és a korallkifehéredés veszélyezteti, mindkét jelenséget a szén-dioxid-kibocsátás generálja. A túlzott mértékű halászathoz, tápanyagban gazdag vizek befolyásához és precedens nélküli mértékű kotráshoz hasonló helyi veszélyek aláássák ellenállási képességét a savasodással és kifehéredéssel szemben.
A szerzők szerint bizonyítékaik a kormányok és a helyi közösségek kezébe helyezik az ikonikus ökoszisztémák sorsát, a védelmüket célzó intézkedések pedig kiegészíthetik az üvegházhatású gázok globális kibocsátása elleni harcot.
Mindamellett kimutatták, hogy mindhárom esetben aggasztó a helyi hatóságok hozzáállása. Terry Hughes, az Ausztrál Kutatótanács tagja és a tanulmány társszerzője megjegyezte, az UNESCO-t aggasztja, hogy Ausztrália nem tesz meg mindent a Nagy-korallzátony védelméért. „Katasztrofális lenne a hatmilliárd dolláros korallzátony-turizmus és az ország szempontjából is, ha az ökoszisztémát veszélyeztetett pozícióba helyeznék. Be kell vetnünk a tudományt, hogy meggátoljuk ezt a végkifejletet” - magyarázza.
Scott Barrett, a vizsgálat másik szakembere szerint ezek az ökoszisztémák az egész világnak óriási értéket jelentenek, nemcsak azoknak az országoknak, amelyek fennhatósága alá tartoznak. „Elképzelhető, hogy más országoknak is nyomást kell gyakorolniuk eme „gazdaországokra”, vagy segédkezet kell nyújtaniuk nekik, hogy biztosítani lehessen az ikonikus ökoszisztémák védelmét” - magyarázza.
A tanulmány mindenekelőtt kihangsúlyozza a megfelelőbb helyi intézkedésekben rejlő lehetőségeket. Scheffer kifejtette, a helyi hatóságok lehetőségei jól ismertek és nem is drágák, így igazából eme országoknak semmi kifogásuk nem lehet a védelem elmulasztására, különösen amikor olyan ökoszisztémákról van szó, amelyek létfontosságúak a globális biodiverzitás fenntartásához.