2012. november 07. - Alább Szűcs Dániel írása olvasható a Bős-Nagymaros vízlépcsőről és a körülötte folyó politikai és civil kezdeményezésekről.
Újabban rákaptam arra, hogy kakasszó helyett a magyar köztévé reggeli
műsorával ébredek. Általában nem érzékelek túl nagy különbséget a kettő
között, az öt-hat perces kis "beszélgetések" épp arra elegendők csupán,
hogy a szerkesztő a jól ismert "bekellfejeznemkülönbenkikapok"
varázsigével beléfojtsa a szót beszélgetőpartnerébe, mielőtt az akárcsak
érinteni tudná érdemi mondanivalóját. Hanem ami miatt rászoktam erre a
korai ébresztőre, az a percenkénti pulzusszám-emelkedésre gyakorolt
jótékony hatása.
Így jártam a minap is, amikor e reggeli műsor
vendége Illés Zoltán magyar környezetügyért felelős államtitkár volt,
aki a Duna elterelésének 20. évfordulója alkalmából beszélt a Duna fő-
és mellékágainak vizes problémáiról, a "van víz - nincs víz" évtizedes
bajáról s az ennek kapcsán kezdeményezett civil aláírásgyűjtésről. E
tekintetben mondandója legfőbb "szakmai" érvelésével nem lehet
vitatkozni: vizet valóban nem tudunk csinálni, ha aszály van, akkor
nincs víz, punktum. A kormány jó szándékával sincs gond: a szigetközi
oldalágak kotrása, valamint a vízi műtárgyak építése-felújítása ügyében
hozott döntést is csak üdvözölni lehet, ahogy az erre elkülönített 13
milliárd forintos keretet is.
Immáron másfél éve...
Hanem ami ezen
a korai órán megnyomja az ember pulzusát, az az általam már csak
"magyarkór"-ként emlegetett veszedelmes és súlyosan fertőző ragály,
amely nem tesz különbséget egyszerű ember és államtitkár között... Ez a
ragály pedig nem más, mint a szüntelen gyanakvás, bizalmatlanság és
főleg a kétpólusú látás - avagy más néven lövészárokszemlélet - dögletes
elegye. A puszta pártpolitika szintjén ebbe talán már bele is
törődhettünk, annál szomorúbb viszont, ha olyan területen is szembe
találkozunk vele, mint mondjuk ez a vízügy. S a környezetügyi
államtitkár köztévébeli megnyilatkozásaiból sajnos ez szűrhető le.
Mint
ismeretes - hírportálunk is foglalkozott a témával, támogatva a
szigetköziek kezdeményezését, lévén hogy a Duna számunkra sem lehet
közömbös - a Kisalföld c. lap néhány hónappal ezelőtt aláírásgyűjtést
kezdeményezett a Szigetköz vízügyeinek rendezése ügyében, az áldatlan
állapotok megszüntetése céljából. Az aláírásgyűjtő íveken feltett kérdés
így szólt: "Akarja-e Ön, hogy az Országgyűlés napirendjére tűzze a
szigetközi Öreg-Duna-meder és a győri Mosoni-Duna-szakasz
vízgazdálkodási megoldásainak megvitatását?"
Pont ennyit kívántak
elérni: tárgyaljon róla a Tisztelt Ház. Nem többet, nem kevesebbet.
Nincs e kérdésben semmi olyan, amiben normális ember kivetnivalót talál,
hiszen még csak nem is döntésre készteti a parlamentet, még csak utalás
sincs arra nézvést, hogy milyen megoldásokat tartanának a
kérdésfeltevők (s majd az aláírók) üdvösnek. Ballib intrikát csak az tud
látni e mögött, aki már nem is tud másként látni...
A környezetügyi
államtitkár mindenesetre sajnos éppen így járt el, megkérdőjelezve sok
tízezer ember józan ítélőképességét meg azt, hogy önállóan is képes
véleményt alkotni bizonyos dolgokról. Tette mindezt azzal, hogy az
említett televíziós műsor stúdiójának sminkszobájában felejtette az
igazmondó mellénykéjét, mert a következőképpen "emlékezett" az imént szó
szerint idézett kérdésre: "nincs az az épeszű ember, aki ne mondana
igent arra a kérdésre, hogy legyen-e víz". A kérdés, mint láttuk,
természetesen nem ez volt. De a folytatás az érdekesebb, a magyarkór
elsőszámú tünete sejlik fel előttünk: "meg kell kérdezni, hogy ki
szervezte ezt az aláírásgyűjtést és ha valaki megtalálja a választ,
akkor meg kell kérdezni, hogy és annak az újságnak micsoda az
irányultsága". Mit mondhatnék, kétségbeejtő, hogy egy ilyen
kezdeményezés mögött is azonnal irányultságot kell keresnünk. Egyszerűen
így képtelenség normálisan létezni, hogy minden bokor, minden új, a
kormány álláspontjával nem száz százalékban egyező gondolat mögött szoci
ármányt keresünk. Iszonyúan kontraproduktívnak tartom, hogy ahelyett,
hogy a nemzeti oldal vezetői kifognák a szelet az ellenoldal
vitorlájából, ilyen olcsó mutatványokba mennek bele. Nyilván ha egy
"kedves irányultságú" lap fogalmazta volna meg az óhaját, az ebben az
értelmezési rendszerben maga volna a Nemzet Akarata...
Rossz üzenete
van ennek felénk nézve is. Az ominózus aláírásgyűjtést például elviekben
támogatásukról biztosították azok a felvidéki magyarok is, akiket
Szlovákia megfosztott állampolgárságuktól s így tettek szert - bár
akaratuk ellenére - országos ismertségre (és bátor kiállásukért
természetesen elismertségre). Gubík Laci, Boldoghy Olivér, Fehér István
és a többiek. Sajnálatos szervezési bakik miatt nem tudták csak átadni
az aláírt íveket a szervezőknek, de nem is ez a lényeg, egy szimbolikus
dologról van itt szó (a hatályos választójogi törvény értelmében nem is
vehetnek részt még népszavazáson, népi kezdeményezésen, így az aláírás
valóban csupán szimbolikus jelentőségű).
Márpedig az ő
irányultságukat - ha már mindenáron ezt firtatjuk - illetően aligha
lehet kifogása bárkinek is, beleértve a környezetügyi államtitkárt is.
Én még csak "megvezetetteknek" sem mondanám őket: egy gimnáziumi
földrajztanár - mégpedig a legkiválóbbak közül - pl. bizonyára önállóan,
államtitkári segedelem nélkül is meg tudja ítélni, hogy jó-e az a
vízügyi helyzet ott a Szigetközben, vagy sem, s hogy emiatt üdvös
lenne-e, ha az Országgyűlés foglalkozna a kérdéssel avagy sem.
Szerintem
ez így nem lesz jó. Aggódva és féltve mondom mindezeket, mert a jóisten
mentse meg az országot és a nemzetet attól, hogy 2014-ben megint a
tolvajok és erőszaktevők kaparintsák meg a hatalmat. De ezzel a
mentalitással ez így nagyon nem lesz jó...
Visszakanyarodva még egy
mondat erejéig a vízügyhöz, a vízmegosztás kérdéséhez: sokkal inkább
azon kellene a magyar illetékeseknek törniük magukat, hogy a Duna
igazságos, méltányos, tisztességes vízmegosztását a szlovák féltől
kikényszerítsék. Igazságos azt jelenti, hogy 50-50 százalék, nem pedig
85-15. Illés Zoltán szerint azonban nincs megfelelő eszköz a
kikényszerítésre, ezért csak a jó szándék marad. Nos, nem tudom, kitől
várja e jó szándékot, mert ha a szlovák féltől, akkor nagyon sok
választási ciklust kell még végigcsinálnia... Ha valakinek, akkor a
szlovák félnek ugyanis tökéletesen megfelelő a jelenleg fennálló
állapot. A bősi vízügyi vitában hozott - a hágai bíróság történetének
egyik legnívótlanabb, legellentmondásosabb - nemzetközi bírói ítélettel a
zsebében (noha továbbra is függőben lévő ügyről van szó, ami alatt
értsd: örökre szőnyeg alá lett söpörve) neki semmi más dolga nincs, mint
szedni a jogsértő módon üzembe helyezett létesítmények hasznait. Sem az
idő, sem más nem kényszeríti cselekvésre, de még csak a legcsekélyebb
belátásra sem.
Puszta jó szándékkal tehát ez bizonyosan nem fog
menni, maradnának tehát a kényszerítő eszközök. Ha már Hága kudarcot
vallott a tisztességes ítélkezést illetően, akkor talán érdemes lenne
egy kört futni az uniós bírói fórum előtt is. Nem mintha abban nagyobb
bizodalmunk lehetne, de a semmittevésnél és a jó szándékra várásnál az
is több.
Ha azonban az alternatíva a Jobbik által kínált irány lenne -
vagyis a vízlépcső "újragondolása" - akkor inkább tényleg maradjunk a
jó szándéknál. Vízlépcsőt emlegetni a bős-nagymarosi (jogi és politikai)
vita ismeretében a legocsmányabb káromkodásnak számít. Nem tudom, az
ötlettelenségnek, a párt körül egyre fogyó levegőnek vagy valami másnak
köszönhető-e a Duna vízügyi vitáinak Jobbik általi felfedezése,
mindenesetre mindenkinek jobb lenne, ha a vízlépcső témáját szélsebesen
eltávolítanák a repertoárjukról. Egyrészt mert nem áll jól a pártnak az
ilyen kijelentés: "A Jobbik vezetése komoly szakmai vitát követően arra a
következtetésre jutott, hogy a bős-nagymarosi vízlépcső megépítése
mellett több nemzetgazdasági érv szól, mint ellene." Másrészt, szoros
összefüggésben az előzővel, nem csak a víz, de a szavazóbázis jelentős
leapadásához is vezethet. Mert vajon miféle nemzetgazdasági érdek
múlhatja felül azokat a károkat, amelyeket e vízmű felépítése okozna,
mégpedig örökre helyrehozhatatlanul, visszafordíthatatlanul?
Egyszer lehetne már nagyobb távlatokban, felelősen is gondolkodni... Szűcs Dániel
