2015.02.22. - A világ tudományos közvéleményének 99 százaléka egyetért abban, hogy a klímaváltozást az emberi tevékenység okozza.
A maradék egy százalék az, amire a globális felmelegedést tagadó mozgalom állandóan hivatkozik, mint tudományos alap, ebben a szűk csoportban a legnagyobb név dr. Wei-Hock Soon, a Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics kutatóközpont tudósa. Az ő, sokat vitatott elmélete szerint a klímaváltozás megmagyarázható a Nap sugárzásának energiájában mérhető, ciklikus váltakozással; némileg leegyszerűsítve, azért melegszik az idő, mert jobban süt a nap.
A Greenpeace által megszerzett dokumentumok szerint dr. Soon összesen 1,2 millió dollárnyi szponzorációt fogadott el a kutatásai finanszírozására különféle olaj- és széniparban érdekelt cégektől, vagy hozzájuk köthető alapítványoktól. Ezek a cégek természetesen abban érdekeltek, hogy a tudományos világ, és rajtuk keresztül a politika és a közvélemény nem az emberi tevékenységet, vagyis az ő üzletüket tartsa felelősnek a klímaváltozásért.
A tudományos publikációk világában alapvető etikai elvárás, hogy a tanulmányok szerzői megjelölik, milyen anyagi támogatással zajlottak a kutatásaik. Dr. Soon ezt legalább 11 esetbe elmulasztotta az elmúlt években, és ezzel áthágta a tudományos folyóiratok publikálási szabályait. Amikor a New York Times ezzel szembesítette, annyit reagált, hogy a pénz sohasem motiválta, és az, hogy ki finanszírozta a kutatását, sosem befolyásolta a tudományos nézeteit vagy az eredményeit.
A lap azt is megjegyzi, hogy dr. Soon előszeretettel szólal meg konferenciákon illetve a sajtóban, mint a Harvard asztrofizikusa. Valójában a híres elitegyetemhez csak annyi köze van, hogy a Smithsonian Intézet foglalkoztatja részmunkaidőben a Harvardal kötött kutatási egyezményben, és nem is asztrofizikus, hanem űrrepülőmérnök. Állami támogatást nagyon keveset kap a kutatásaira, ezért van rászorulva a magánalapítványok pénzére.
Jó ideje divat a nagy cégek részéről támogatni egyes kutatókat, és a finanszírozással fejteni ki rájuk nyomást, hogy lehetőleg olyan tudományos eredmények szülessenek, amelyek az adott cég vagy iparág számára pozitívak. Ezt még a nagy dohánycégek kezdték a hatvanas években, amikor az a vád érte őket (később be is bizonyosodott, és milliárd dolláros botrány és kártérítési perek lettek belőle), hogy szándékosan kevernek a cigarettadohányba olyan adalékanyagokat, amelyeknek csak az a funkciója, hogy a függőséget erősítsék. Hanula Zsolt