2015. március 2. - A helyszínen jártunk utána
Megszaporodtak a romák által elkövetett törvénysértések – állítják a lakosok. A polgármester szerint az igazság mindig középen van.
Január végén egy 30-40 fős küldöttség kért kihallgatást a gyergyóújfalvi polgármesteri hivatalban Egyed József polgármestertől. A Gyergyóújfalu községhez tartozó Tekerőpatak lakosai azzal a kéréssel fordultak a község vezetőjéhez, hogy találjon megoldást arra a „tarthatatlan” helyzetre, amelyért a tekerőpataki cigányságot teszik felelőssé.
A küldöttség tagjai azt sérelmezték, hogy az utóbbi időben elviselhetetlenné váltak a cigány közösség egyes tagjai által elkövetett kisebb-nagyobb visszaélések, atrocitások, fenyegetések, zaklatások, a magántulajdon rongálása, a birtokháborítás és a vagyon elleni bűncselekmények. A résztvevők hangsúlyozták, hogy ők a magántulajdon védelmét és a törvények betartatását várják el az önkormányzattól és a hatóságoktól.
A megbeszélésre azután került sor, hogy néhány nappal korábban egy cigány család tagjai halálosan megfenyegették a hivatal alkalmazottait, köztük a szociális referensét, amiért a törvényes előírásoknak megfelelően visszatartotta a szociális segélyt, mivel a szóban forgó család tagjai nem teljesítették a havi kötelező munkaórákat.
Február közepén újabb küldöttség kopogtatott a polgármester ajtaján. Ez alkalommal tizenkét tekerőpataki cigány családfő kérte ki magának, hogy a lakosok és a helyi sajtó általánosítanak, amikor a tekerőpataki konfliktusos helyzetekről számolnak be. Kérésük az volt, hogy a szóban forgó esetek tálalásakor nevezzék meg az elkövetők személyét, és hangsúlyozták, hogy ők ártatlanok a garázdaságok elkövetésében. Az események után Tekerőpatakon falugyűlést tartottak, amelyen a Hargita megyei, a gyergyószentmiklósi és az újfalvi rendőrség képviselői, valamint a gyergyószentmiklósi polgárőrség illetékesei is képviseltették magukat. Az ülésen arról született döntés, hogy a helyzet orvosolására önkéntes alapon működő polgárőrséget alakítanak.
A kedélyek mostanra megnyugodni látszanak, mindenki sokat vár a polgárőrség felállításától, de az ügyben érintett valamennyi szereplő tisztában van azzal, hogy a megoldás csak az összetett problémahalmaz felszínét kapargatja, és elsősorban tüneti kezelésre lehet alkalmas. A Transindex a helyszínen járt utána az elmúlt hetek történéseinek.
Ami jár, az jár
Első utam a polgármesteri hivatalba vezetett. Az utóbbi időben nagy jövés-menés volt erre, egymásnak adták a kilincset – mondja Egyed József polgármester, miközben hellyel kínál. Javaslom, hogy a hivatalban történt incidenssel kezdjük a beszélgetést.
„A tapasztalat azt mutatja, az igazság mindig középen van, soha nem jelenthető ki, hogy az teljesen egyoldalú lenne. A roma férfiaknak, fiatalembereknek mindig azt mondtam, hogy menjenek el és dolgozzanak, hisz munkahely van. Most készítjük a stratégiai fejlesztési tervet, és a közösségi meghallgatás során a községet alkotó három faluból – Újfalu, Kilyénfalva és Tekerőpatak – több száz embert hallgattunk meg. A beszélgetésekből egyértelműen kiderült, hogy munkahely van, csak kevés a pénz, nem fizetnek megfelelően az elvégzett munkáért. Tehát, ha valaki keres, biztosan talál munkát magának, hogy mennyi pénzt keres ezzel, az más kérdés. Ezért a szociális segélyesek körét igyekeztük korlátozni, és csak a családanyáknak utaltunk támogatást. Aztán be kellett látnunk, hogy a romániai törvények kötelező módon előírják a szociális segély juttatását. Van ugyan néhány kritérium, de ha ezeket teljesítik - és többnyire teljesítik -, akkor az őszinteség az, hogy ha nem dolgozol, pénzt kapsz az államtól. Ez most a tendencia. A szociális segélyt az állami költségvetésből a községnek leosztott alapból kapják, míg a tűzifapótlékot a helyi költségvetésből utaljuk” – magyarázza a községvezető.
Rákérdezek, hogy hány szociális segélyes él a három településen? A második mandátumát töltő polgármester hivatali ideje kezdetekor mintegy 180-an voltak, a számot pedig egy időben 40-re faragták le. „Aki nem a településen lakott, azoknak a számát megrostáltuk. Aztán megint nőtt a rászorulók száma, mivel a szociális helyzet sokat gyengült az utóbbi időben, függetlenül attól, hogy romákról beszélünk vagy sem. A törvénnyel nem lehet szembemenni, utalni kell a segélyeket. Egy alapvető követelménynek kell eleget tenniük, hogy havonta kötelezően dolgozzák le a jogszabályokban meghatározott 20 óra közmunkát.
Engedményekre is hajlandó volt az önkormányzat, hisz úgy határoztunk, hogy a téli időszakban a 20 óra felét, 10 órát kell havonta dolgozniuk, február végétől pedig a 20 órát számoljuk. A munkaórákba beszámoljuk azt az időt is, ami alatt a Tekerőpatakon élők megteszik a községközpontig lévő 5 kilométeres utat. A havi 20 óra, heti két alkalom, szerdán és pénteken egyáltalán nem sok. A munkaidő alatt a község területén takarítják a sáncokat, fákat nyesnek, tisztítanak, és a levágott fát hazavihetik, hogy legyen mivel fűtsenek. E mellett természetesen a fűtéstámogatást is kapják - bár tegyük hozzá, hogy ezt a pénzt nem a célnak megfelelően használják fel. Akik nem teljesítik a havi munkaórát, azoktól megvontuk a szociális segélyt, ebből származott a hivatali konfliktus” – tér rá a probléma tárgyalására a polgármester.
Aki nem lép egyszerre
A szigorítások miatt egy ideje keményebben felléptek a községvezetővel szemben, mondván, hogy az a pénz jár nekik. „Sokszor nem lehet eldönteni, hogy a cigány ember valóban agresszíven nyilvánul meg, vagy csak hangosan beszél. Nekik ilyen a stílusuk, világéletükben úgy oldották meg a kommunikációs problémákat, hogy egymást túlkiabálták. Ez nekünk furcsa, különleges dolog, a határt nem mindig lehet megállapítani az agresszió és az egyszerű kifejezési forma között. Tavaly novemberben, amikor keményen vettük a dolgokat, minden érintett személlyel közöltük, hogy kötelezően le kell dolgozni a havi munkaórákat. Személyesen megkerestünk mindenkit a szociális referenssel és még egy hivatali alkalmazottal, írásban átadtuk a feltételeket, aki nem tudott írni-olvasni, azzal szóban közöltük, hogy jönni kell dolgozni, mert különben nem kapnak szociális segélyt. Elkezdtük a munkát, és jól is alakult a dolog.
Tizenkilenc személy volt csak, aki nem végezte el a munkát, 20 órából alig 2-3 órát teljesítettek. Azok közül került ki egy cigány család, amely a hivatalban egy hatalmas nagy rumlit csinált. Az ilyen konfliktusok sajnos megszokottak, de ha a férfi alkalmazottak, vagy ha én jelen vagyunk, akkor ezek általában megoldódnak” – számol be a messze nem ideális munkakörülményekről Egyed, aki azt is megemlíti, hogy egy másik alkalommal az alpolgármester irodájában egy félmeztelenre vetkőzött indulatos roma a bicskát bele akarta ütni az asztalba, de mivel az lakkozott volt, nem sikerült a művelet. A sorozatosan előforduló hasonló események miatt néhány éve elektromos sokkolókat kellett beszereznie az önkormányzatnak.
A szóban forgó konfliktusos helyzet idején a polgármester nem tartózkodott a hivatalban. A családtagok a női alkalmazottakkal szemben verbális erőszakot alkalmaztak, agresszíven léptek fel, és halállal fenyegették őket és a polgármestert. Amikor a községvezető visszatért a hivatalba, a női alkalmazottak közül mindenki sokkos állapotban volt, kettő közülük pedig felmondását is benyújtotta. „A hivatalban két férfi alkalmazott volt az eseményekkor, akik nem tudtak úrrá lenni a helyzeten. A rendőrség gyors reagálása megoldotta a helyzetet, és a két alkalmazottnak pihenőszabadságot adtunk, majd úgy döntöttek, hogy folytatják a munkát. A család tagjai másnap elnézést kértek, ettől függetlenül ellenük büntetőeljárást indítottunk.
Ez nem így működik, hogy egyik nap halállal fenyegetünk, másik nap meg bocsánatért esedezünk. Kisebb szidalmazást el lehet nézni, de amikor az alkalmazottakat munkavégzés közben halállal fenyegetik, az nem ez a kategória” – mondja Egyed.
Erőteljesebb hatósági fellépés
Tekerőpatakon a 2011-es népszámlálás adatai szerint 122 roma nemzetiségű személy lakik, ám a polgármester elmondása szerint a mintegy 1100 lakosnak közel egyharmada, 300 roma. A község költségvetéséből évente 80 ezer lejt költenek fűtéstámogatásra, ennek körülbelül fele, 40 ezer lej a roma rászorultak számára megy. „A szociális segélyt pedig lehet venni 180 emberre, az 250 lejjel számolva 45 ezer lej évente. E mellett még gyermeksegélyt kapnak, ahogy előírja a törvényt. A jelenlegi szociális rendszer úgy hibás, ahogy van. Nemcsak pazarló, hanem a munkakerülésre ösztönöz. Azoknak a családoknak, akiknek ez a minimális elég és ebből meg tudnak élni, berendezkedtek erre” – mondja a polgármester.
Hozzáteszi, minden segélyt, gyermeknevelési támogatást összeszámolva havi 1000-1200 lejt kapnak a családok. „Ha ennyi pénzből elvannak, való igaz, miért is dolgoznának. Sajnálom, hogy ennyi pénzből kell megéljenek, de ha a családfők, a férfiak még eladnak néhány lábast és szőnyeget, akkor nincs amiért erejüket megfeszítve dolgozniuk” – fogalmaz. Nagyot sóhajtva megjegyzi, a költségvetés kapcsán az elmúlt években azért küzdöttek, hogy behajtsák, mert az adó az alapja egy jól működő közösségnek, és az idén azokat büntették meg, akik jól teljesítettek e téren, a nagyközségeket, pénzeket vonva el tőlük.
„Lassan nem értem ezt az egész politikai hozzáállást, fordítva mennek a dolgok. 750 ezer lejt vontak el a községtől idén, e miatt fejlesztésekről kell lemondani, nemhogy helyi rendőrséget tudjunk alakítani Tekerőpatakon. A községből rengeteg fiatal vándorolt külföldre, lassan kiürülnek a települések. Milyen jövőképet nyújtsunk a fiataloknak ilyen körülmények között? Nagy dilemma nekünk, polgármestereknek, hogy ne csak ravatalozót s templomot építsünk, újítsunk fel, hanem legyen forrás a kultúrház és az ifjúsági ház felújítására is” – mondja maga elé révedve, majd visszaváltunk az eredeti problémára.
Beszámol a tekerőpataki lakosság egy csoportjának látogatásáról, és az általuk elmondottakról. A lakosok határozottan kijelentették, hogy elegük van a „cigányok által elkövetett apró-cseprő bosszantó visszaélésekből”. „Nem emberölésre, vagy ilyesmire kell gondolni. Például a cigány suhancok, a purdék zaklatják az időseket az utcán, rugdossák este a kapukat, megdézsmálják a vetéseket, a zöldségeseket, a krumplit, lelopják a szomszéd kerítését. A minap egy csűrt annyira szétszedtek, hogy éppen csak fel nem borult, le is kellett bontsuk. Ezek a dolgok egymásra halmozódtak az utóbbi időben, és most ért egy olyan szintre az elégedetlenkedés, hogy valamit ki kell találni ebben az égető helyzetben. Közöltem a tekerőpataki küldöttséggel, hogy ezek az ügyek a rendőrség hatáskörébe tartoznak, beszéltünk a romákkal is, ugyanakkor a tekerőpatakiak erőteljesebb fellépést sürgettek.
Voltam egy bizottsági meghallgatáson a megyeházán, jelen voltak az alprefektus, a rendőrség képviselői is. A tekerőpatakiak panaszlevelét benyújtottam a megyei és a gyergyószentmiklósi rendőrségen is, mindenkivel személyesen elbeszélgettem. A tekerőpatakiakkal végül arra jutottunk, hogy ha már az anyagi források hiánya nem teszi lehetővé a helyi rendőrség felállítását, akkor hozzunk létre polgárőrséget. A lakosok hangsúlyozták, hogy nem késre, villára akarnak menni, egyszerűen a törvényeket szeretnék betartatni a közösség minden egyes tagjával” – eleveníti fel az eseményeket.
Nem mind cigány, aki Gábor
A polgármesteri irodában lévő képernyőre pillantok. A négybe osztott képernyőn a község központjába és a hivatal folyosóira felszerelt térfigyelő kamerák felvételei láthatók. A polgármester kiszúrja, hogy a lépcsőn egy tekerőpataki roma család három tagja igyekszik az egyik iroda felé. Kimegy a folyosóra és behívja az embereket, hogy velük is beszélgessek el. Kiderül, azokról van szó, akik korábban felemelték szavukat az általánosítás ellen. A polgármester röviden vázolja a helyzetet a vendégeknek, majd magunkra hagy az irodában. Kovács Mátyás és családtagjai kissé óvatosan méregetnek, de készségesen válaszolnak kérdéseimre.
„Az volt a helyzet, hogy ők bevették az egész cigányságot. Egybe vettek minket. Ha egy cigány lop, verekedik, akkor ne vegyék egy kalap alá, vegyék név szerint!” – mondják. Kik lopnak? – kérdezem. Néhány családról van szó, akik fahegyeket, csapost hoztak az erdőről. Nem műfáról van szó, hanem leveles fáról. „De ezek nem a mi nációnk, hanem jönnek Csíkból, Gyergyóból szekerekkel, szénát vesznek, ilyesmi. Azok más gáska, a völgybeliek. A mi fajta cigányok nem lopnak, apáink se loptak soha. Tekerőpatakon vagyunk 200 éve, itt öregedtünk meg. A völgybeliek is itt születtek, csak nem tisztálkodnak, kicsit le vannak maradva, nem olyanok, mint mi. Mi kereskedünk, az öregek is ezzel foglalkoztak, lovaztak, adták-vették a lovakat.
A rendőrség oldja meg a problémákat, és az legyen a politika, hogy ne vegyenek egy kalap alá másik fajta, lemaradt cigányokkal. Egyáltalán nem akarunk balhét, verekedéseket” – szögezik le. Elmondják, hogy családjuk van, gyermekeik iskolába járnak, nekik is van néhány osztályuk, ők pedig járják az országot a portékáikkal.
Megkérdezem, hány lejből élnek meg havonta? Néhány pillanat hezitálás után azt válaszolják, hogy amit keresnek, azt mind felélik. Nincs földjük, nincs állatjuk, mindent a boltból vásárolnak. Felvetem, hogy ha lenne munkahely, elmennének dolgozni? „Van, amelyik dolgozna, s van, amelyik nem. Egyesek szeretik, mások nem. Tudja, hogy van. A cigány nem dolgozott állandóan, mint a magyar ember, hogy mindennel foglalkozzon, intézzen. Lovakból élt, piacolt, vitte a szőnyeget, intézkedett. Piacolunk és szocsiból (szociális segélyből - szerk.) élünk. Mi azt akarjuk, hogy ne legyen vita a faluban, nem akarjuk, hogy a cigány a magyar ellen legyen. Mostanáig sem volt, ezután se akarjuk” – bólogatnak.
A polgármestertől előzőleg megtudtam, hogy egész Hargita megyében a romák sorban állnak az anyakönyvi hivatalban, és a felmenőik halotti bizonyítványait kérik ki. Állítólag Németországból kapnak támogatást, 100-200 eurót fejenként, ha bizonyítani tudják, hogy nagyszüleik is ide valósiak. Zavaros az ügy, de egyelőre senki nem tudja, milyen támogatásról van szó és ki adja, csak annyi biztos, hogy Németország. Teszek egy kósza próbálkozást ennek kapcsán, és rákérdezek. Egymásra néznek, majd azt mondják, hogy az egyik vezetőjüknek kell vinni a papírokat, mert állítólag adnak valami pénzeket. Többet nem nagyon tudok kihúzni belőlük, így kezet rázunk és távoznak.
Arculatváltás
A polgármestertől szintén arról érdeklődök, hogy tudomásuk van-e az elkövetők személyéről? „Az őslakos, régi romákkal lehet kommunikálni. Szinte mindenben partnerek, meg lehet találni velük a közös szót. Elmondták, hogy ki kell emelni azokat, akik elkövetik ezeket a tetteket. Viszont itt egy általánosabb jelenségről van szó, hisz az ő gyerekeik is ugyanezeken a históriákon végigmentek. Időseket zaklattak, a rendőr is rájuk tudta bizonyítani a történteket, míg másik két esetben a térfigyelő kamerák is felvették, hogy a purdék idős embereket vettek le a bicikliről és molesztáltak. A kedélyek csupán azután csillapodtak, hogy elhatároztuk a polgárőrség megalakítását. A lényeg az volt, hogy mérsékelt mederbe tereljük az ügyet, nehogy elharapózzanak az indulatok, és Isten őrizz gyújtogatásra vagy ilyesmire kerüljön sor” – világított rá Egyed a szövevényes ügy részleteire.
Amikor megkérdezem, hogy mit válaszolt a roma küldöttség panaszára az általánosításra vonatozóan, a polgármester mosolyogva válaszolja: a cigányok is úgy vannak ezzel, mint a székelyek a nacionalizmussal. „Ha elmész egy felvonulásra, akkor minden jelenlévőre ráhúzzák, hogy nacionalista székely. Nem nézik azt, hogy normális, becsületes ember vagy, simán egy kalap alá vesznek a Hatvannégy Vármegye Mozgalom tagjaival. Átbeszéltük közösen a dolgot, közöltük velük, hogy ha együtt akarnak élni a közösséggel, akkor részükről is új arculatot kellene felmutatni, ellenkező esetben más intézkedéseket kell foganatosítsunk.
Senki nem vonja kétségbe, hogy nagy problémák vannak pénzügyi, gazdasági téren, de nem mindegyik család küzd mélyszegénységgel. Tudomásunk van arról, hogy új piacokra leltek Lengyelországban, ott árulják a termékeiket. Sokan megtanultak lengyelül, az autóik rendszámtáblája lengyel. A roma közösség életrevaló, bárhol feltalálják magukat.
Az ún. völgykertbeliek valóban mélyszegénységben és tudatlanságban élnek, de velük is lehetne kezdeni valamit. A helyes út megtalálásához sok pénzre és ciklusokon átívelő megsegítő programokra lenne szükség, csak így sikerülne olyan szintre felhozni őket, hogy iskolába járhassanak a gyerekeik” – mondja Egyed.
A tekerőpataki általános iskola tanulóinak fele roma származású, de ha a völgykertbeliek is iskolába járnának, akkor az arány kétharmad-egyharmad lenne. „Ezt nem nagyon szeretik hallani a tekerőpatakiak, de mindig elmondom nekik, ha nem tudjuk orvosolni a problémát, és a roma közösség nem lesz hasznos tagja a társadalomnak adóilag, munkaközösségileg és egyéb módon, akkor 20-25 év múlva gazdaságilag el fog lehetetlenülni a település” – fest baljóslatú jövőképet.
Javaslom, hogy látogassuk el Tekerőpatakra is, és álljunk szóba a polgárőrség alapítását kezdeményező csoporttal. Az autóban folytatjuk a beszélgetést. Egyed szerint az oktatás létfontosságú, hisz azok a romák, akik néhány osztályt jártak, másképp állnak hozzá a problémához, és kommunikálni is könnyebb velük.
„Amennyire lehet, nyomon követjük, hogy ki járatja iskolába a gyerekét, mivel szociális segélyt csak azok kapnak. A segély feltételekhez van kötve, ösztöndíjrendszer is ki van alakítva, sok gyermeket csak ezért járatnak iskolába, de azért ez is valami. Akik a hivatalban voltak, és normálisan kommunikáltak velünk, megértették, hogy probléma van. Felnőtt, idős emberek, de 1-2 osztályuk van, ez látszik is rajtuk.
Sajnos a völgykertbelieket az iskolába se lehet bevinni, se ruhájuk, se cipőjük nincs. Elképesztő körülmények között élnek, folyamatosan alkoholos befolyásoltság alatt vannak, nehéz onnan kitörni. Segítség nélkül nem fog menni, hisz komolyan kéne ezzel valakinek foglalkozni. Ehhez pénz, ember, eszköztár kellene, sajnos egyik sem áll rendelkezésünkre” – sorolja a problémákat.
Úttörő kezdeményezés
Egy kezdeményezésről is beszámol, amelynek megvalósulásától sokat vártak, de a dolgok nem a megfelelő irányban alakultak, ezért egyelőre holtvágányra jutott a projekt. A polgármesteri hivatal pályázatot nyújtott be a Norvég Alaphoz egy 200 ezer eurós támogatásra. Az összegből 60-70 roma családnak biztosítottak volna egy 3 hektáros termőterületet a köztulajdonból. Az elképzelés szerint télen indult volna a program, oktatással. Mind a felnőttek, mind a gyerekek iskolába jártak volna, ahol ebédet is kaptak volna, és egy kertészmérnök vezetésével elsajátíthatták volna a növénytermesztés minden csínját-bínját.
„Tervben volt, hogy gépeket vásárolunk, elődolgozzuk a földet, felosztjuk 5-6 áras parcellákra, és a kertész felügyelete alatt krumplitermesztéssel, veteményezéssel tudtak volna foglalkozni. Mindezt úgy, hogy a szociális segély 20 óráját beleszámoltuk volna ebbe, közhasznú tevékenységnek vettük volna. Azért gondolkodtunk így, mert a férfiak általában jönnek-mennek, edényeket, szőnyegeket árulnak - most éppen Lengyelországban, de az országban is folyamatosan úton vannak. Ezalatt az asszonyok a gyerekekkel itthon vannak, és ők is meg tudták volna ezt csinálni. Ha ez normálisan végigmegy, 1-2 év alatt megtanul egy család növényt termeszteni. Utána lehet gondolkodni, hogy az ügyesebbeknek földet bérelni, vagy adni, segíteni, hogy földhöz jussanak, és ellássák magukat. Egy következő körben már az állattenyésztést is el lehetett volna kezdeni” – számol be a községvezető.
Elmondja, céljuk az lett volna, hogy megértessék a roma társadalom egy részével, hogy munkából is lehet jól élni, ráadásul a munka által nagyobb lesz a biztonságérzetük, kiszámíthatóbb a jövő, ha minden hónapban fizetést kapnak, és el tudják tartani a családot. A pályázatot negatívan bírálták el, a döntést nem indokolták. Egyed szerint azért utasították el, mert nem tudták bemutatni a program várható hatásait. „Nem tudtuk előre bevállalni, hogy ha 70 családot bevonunk a programba, akkor 60 sikerrel fog szerepelni a végére. Ezen a téren az eredményeket milliméterben lehet számolni csak, 70 családból megmarad 5-10, a következő körben ismét megmarad ennyi, így lehet egy 5-15 éves periódusban eljutni oda, hogy 60 százalékuk rájöjjön, nekik jobb ez az életmód.
Az egészből pedig lassan át lehetett volna térni állattenyésztésre. Ez is szintén ellenőrzött körülmények között történt volna, segítettük volna, jutott volna a családnak is, amit megenni. De mivel nincs pénz, a kormány is megnyirbálta a költségvetésünket, egyéb nem marad, mint a polgári összefogás, és minden oldalról a védekezés megerősítése” – vázolja.
Hogyan fogadta az elképzelést a roma közösség? – teszem fel a kérdést. Kiderül, hogy kezdetben pozitívan álltak a kezdeményezéshez, ám a legutóbbi ülésen, amikor a polgármester ígéretet tett arra, hogy a negatív elbírálás ellenére megpróbálják gyakorlatba ültetni a programot, a válasz az volt, hogy ne foglalkozzanak ezzel, mert nem állnak melléje. Jó piacokat találtak Lengyelországban, odajár mindenki, jól keresnek, így már nincs szükség erre. „Kérdeztem tőlük, mi lesz, ha vége lesz a lengyel piacnak. Mennek Ukrajnába, válaszolták” – meséli Egyed, akinek saját bevallása szerint ez a polgármesteri hivatal számára a könnyebben járható út lenne, csakhogy tudja, ez nem fog ilyen egyszerűen megoldódni.
Az önkormányzat jelenleg havi két alkalommal lehetőséget biztosít a családoknak, hogy a közbirtokosság erdeiben megtisztítsák a vágtereket, a vastagabb fákat pedig hazavihetik. A további elképzelés az, hogy az önkormányzat egy kis pénzzel is megtoldja a programot, a családok a helyszínen hideg ételt kapnának, és traktorok szállítanák haza az általuk összegyűjtött fát, így a téli tüzelő is meglenne.
Megérkezünk Tekerőpatakra. Mielőtt kiszállnánk az autóból, Egyed összegzésképpen elmondja, két ok miatt van konfrontáció a cigányokkal: a gyümölcs- és zöldséglopások, valamint a kerítések és a fa ellopása, mivel télen nincs, amivel tüzelniük. A fenti programokkal ez a két dolog nagy mértékben megoldódott volna. „Kértem a romákat, a tisztességesebbeket, hogy vegyenek részt a polgárőrség megalakításában, legyenek polgárőrök, ők is védjék a saját dolgaikat. Azt mondták, hogy ez őket nem érdekli, ez legyen a magyarok dolga” – zárta le.
Bárki lehet polgárőr
A megbeszélt helyen már vár az alakuló polgárőrség elnöke és jogtanácsosa. Tóth Pál László jogtanácsos leszögezi, hogy itt nem etnikai csoport elleni szerveződésről van szó, hanem a szóban forgó problémák megoldását, de legalábbis mérséklését szeretnék. „Minden olyan személy ellen fel kívánunk lépni, aki a jelenlegi, valljuk be, igen laza jogrendszert nem tartja tiszteletben” – fogalmaz, majd az elnök veszi át a szót.
Fórika Béla elmondja: a civil szervezet tagjainak az lesz a dolga, hogy figyelje a falubeli történéseket. Célja a település közrendje és közbiztonsága fenntartásának segítése, a veszélyhelyzetek megelőzésében és kezelésében, a társadalmi bűnmegelőzésben való lakossági részvétel, az önkormányzatok és a lakosság közötti bizalom erősítése, valamint a helyi közbiztonság közösségi védelme. A törvényi előírásoknak megfelelően hatósági jogkörrel nem rendelkeznek, kényszerítő eszközt nem alkalmazhatnak, azonban közfeladatot ellátó személynek minősülnek, ezért megkülönböztető jelzéssel ellátott egyenruhát fognak viselni. A polgárőr feladata elsősorban a jelenlét, a tanúskodás.
A településen eddig 60 személy jelezte, hogy polgárőrnek állna. Az illetékesek elmondják, hogy nem egy bizonyos órarend szerint fog zajlani a polgárőrség tevékenysége, hisz ezzel könnyen vissza lehet élni. A faluban bizonyos ritmus szerint zajlik az élet. A téli időszakban nincs nagy mozgás a településen, ilyenkor inkább a tűzifára kell odafigyelni, míg nyáron, amikor a mezőgazdasági tevékenységek zajlanak, akkor hangsúlyosabban jelen kell lenni mindenhol.
Felszerelésvásárlásra, tanfolyamra, a bejegyzésre és egyéb költségek fedezésére ígéretet tett a polgármesteri hivatal, a helyi közbirtokosság és a helyi cégek is. Az elképzelés szerint tavasszal már működni kellene a polgárőrségnek. Fórika szerint polgárőr nem csak az a 60 ember lehet, hanem bárki, az utolsó házban élő idős asszony is, csupán arra van szükség, hogy a lakosok jelentsék, ha valami szokatlant tapasztalnak, látnak. A jogtanácsos ismét fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy ez nemcsak a cigányokra, hanem a település minden lakójára kiterjed.
Itt is megkérdezem, hogy tudják-e, kik lopnak? Tóth Pál elmondja, hogy jogi értelemben az lop, akit tetten érnek. Fórika két kezével mutatja, hogy tucatnyi fényképet tett le a rendőrségen, amelyek ilyen esetekben készültek, nem beszélve más állampolgári bejelentésekről – mondja. A polgármester közbeszól, szerinte nem az az elsődleges, hogy valaki, valahol lop. „Mindenki azt mondja, hogy ő nem az a fajta. Felgyűlt a sok apró visszaélés, ezzel kell kezdeni valamit” – véli. Fórika szerint a cigány azt mond, amit, de ha van szekere, van lova, nincs erdeje, ennek ellenére deszkát vágat, „akkor miről beszélünk?”
A rendőrség tetten éréskor 500-1000 lejes pénzbírságot szab ki, de ő is tudja és a tetten ért személy is, hogy az nem lesz kifizetve, az ügy el van odázva, megoldás nincs. „A hivatal lehetővé tette, hogy ledolgozhassák a büntetéseket. Egy ideig jöttek is, mert azt mondtuk, hogy ha nem jönnek, akkor börtön lesz a vége. Aztán rájöttek, hogy még sincs börtönbüntetés, és többet nem jöttek dolgozni. Hiányzik az utolsó láncszem. Nem lehet rászorultsági alapon való illegális tevékenységről beszélni, mert rászorult-e valaki, ha mindenféle segítséget megkap? Tűzifát lop, amikor tűzifapótlékot kap?” – sorolta Egyed.
Jogos igény a közösség vagyonának megvédése
Tóth Pál javasolja, hogy menjek el a „felső cigányokhoz”, akik azt mondták nekem, hogy nem ők lopnak. „Egész áldott nap az utcán vannak, nem mozdítanak semmit. Se kicsi, se nagy, se idős, se fiatal, senki. Tüzet is csak akkor gyújtanak, ha már a körmük lefagyott, fáért is csak akkor mennek, ha a lobogó nadrág ráfagyott a hegyes orrú cipőre. Pedig most, amikor össze van szorulva a világ, mindenkinek többet kell dolgoznia a megélhetésért. Velük ellentétben például a marosvásárhelyi cigányok, ha vesznek egy házat, abba értéket fektetnek. Igaz, hogy gusztustalanul lemárványozzák, nem tájba illő, de azon valamit csak változtatnak felfelé. Meg kell nézni a kanyarban lévő házat, omlik össze. A közösség, a szomszédok három ízben javították ki, próbálták bújtatni a kerítés mögötti mocskot, amit nem voltak képesek elhordani. Pedig lova, szekere van, mindent nem a pénz motivál” – fogalmaz.
Elmondásuk szerint néhány darab seprűt kötnek, ezen kívül egyéb tevékenységet nem végeznek. Saját portájukat nem újítják fel, lelakják, majd továbbadják egy szegényebb sorsú romának. Fórika figyelmeztet, hogy Tekerőpatakon feszült a helyzet. „Isten őrizz, hogy valaki összetűzzön a cigányokkal, mert akkor komoly probléma lesz. A polgárőrséggel normális mederbe igyekszünk terelni a kérdést. Nem nézhetjük tétlenül, hogy 20 év múlva a cigány döntse el Tekerőpatakon, hogy mit csináljon a dolgozó magyar ember” – mondja.
A polgármester hozzáteszi: a közösség részéről jogos az igény vagyona megvédésére. „Mi az, hogy valaki egy életet ledolgozott, majd jön egy tróger ember és szétlopja, amije van. Így néz ki egy társadalom? Az EU adhatja a pénzt jobbról s balról, amikor itt komoly problémák vannak. Nem hiába volt itt az egész megyei rendőrség, a rengeteg ember, aki eljött a falugyűlésre. Elég lett volna egy kis szikra, és beláthatatlan következményei lettek volna a felgyülemlett feszültségeknek. Kívülről másképpen látszik a probléma, és mereven tiltakoznak ellene, hogy úgy oldjuk meg, ahogy mi akarjuk, akik közel vagyunk a probléma gyökeréhez.”
Tóth Pál szerint igenis volna mozgásterük ezeknek a családoknak. „A hivatal több lehetőséget is biztosít. Szó volt a zöldségeskert programról, amit már nem akarnak, mert itt a lengyel biznisz. A szociális segély munkaóráit favágással, legális körülmények között ledolgozhatják, az dupla nyereség. Ha nem elég a fa, akkor jelzik a hivatalnak, és ismét megszervezik a programot. A tűzifapótlék mellé még fát is kapnak. Nem lehet kijelenteni, hogy nincs életterük. Csak megszokták, hogy mindenféle szociális juttatást ingyen kapnak, és most nehezen fogadják el, hogy ezért bizonyos órát le kell dolgozzanak. Ebből lett a cirkusz is a hivatalban” – legyint lemondóan.
A helyiek nagy várakozással tekintenek a polgárőrség megalakulása elé, és azt várják, hogy vagyonukat, tulajdonukat és testi épségüket biztonságban tudhassák.
A beszélgetés után fennmaradó időben arra kérem a polgármestert, hogy látogassunk ki a Völgykertbe. A falu szélén álló rozoga, lakóháznak még nagy jóindulattal sem nevezhető épületek állnak, amelyeket talán csak a miatyánk tart össze. Érkezésünkre gyerekek rohannak ki, kíváncsian mérnek végig. Hiányos, szakadt öltözetük és a hideg ellenére mosolyogva pózolnak, és arra kérnek, mutassam meg nekik a fényképeket. Nemsokára egy nagyon fiatal édesanya jelenik meg az ajtóban, karján a legkisebb gyermekkel. A férfiak nincsenek otthon, a községközpontba mentek. A polgármester a hogylétük felől érdeklődik, majd arra kéri őket, hogy mondják meg a férfiaknak, a következő napokban ismét fagyűjtési lehetőség lesz, legyenek jelen, hogy tűzifát hozhassanak. A hazafelé tartó úton Egyed József azzal fejezi be, amivel elkezdtük: elég érdekes és zegzugos téma. Kicsit mindenkinek igaza van, de a közösség érdekeit mindenáron meg kell védeni.
Legutóbb, amikor Tekerőpatakon jártam, a síugrósánc ügyében gyűlt össze több tucat ember, akik magukénak érezték a település sporthagyományait és készek voltak a maguk szerény eszközeivel hozzájárulni az előrelépéshez. Ha az ugrósáncot még nem is sikerült felújítani, Tekerőpatak sportélete azóta jobban pezseg, számos téli sporteseményt rendeztek és rendeznek, az utánpótlás pedig kiválóan szerepel a hazai és nemzetközi versenyeken. Jó lenne, ha a fentiekben vázolt összetett kérdéskör kapcsán is előrehaladásról számolhatnánk be néhány év múlva, de ismerve a probléma természetét, valószínű, hogy az egy helyben való toporgást is eredménynek kell majd elkönyvelni. Sólyom István