2015. március 8. - Sao Paulo fő víztárolójában mindössze 10 százalékig van víz.
Brazíliának e régióját nagy aszály sújtja egy ideje. A szegénynegyedekben bűnözők uralkodnak a vízcsapok felett.
A CNN úgy tudja, hogy már a kórházak működését is zavarja az alacsony vízszint és hamar közegészségügyi problémává válhat a krónikus vízhiány. További veszélyt jelent, hogy a polgárok jobb híján esővizet gyűjtenek kertjeikben vagy erkélyeiken, s ezt isszák meg, gyakran felforralás nélkül. A tömeges emésztőrendszeri megbetegedések nagy terhet rónának a közegészségügyre.
A kormány hallgat. Nincsenek hivatalos adatok arról, hogy mennyivel ugrott meg a vízzel terjedő megbetegedések száma. A szegénynegyedekben már az erőszak is felütötte a fejét, ott ugyanis bűnözők megkaparintották a vízcsapok és utcai kutak feletti kontrolt.
A sajtó már decemberben arról cikkezett, hogy vészesen közeleg az a pont, amikor a nagyváros egyszerűen kifogy a vízből. Az pedig óriási zavargásokat válthat ki. Sao Paulo ugyanis Brazília legnépesebb metropolisza, közel 20 millióan lakják. A The Economist szerint a kormány még télen megkésve reagált a krízis lehetőségére. Már 2014 novemberében bezártak a vízhiány miatt iskolák és éttermek. A jelenség senkit nem ért váratlanul, hiszen 2014 folyamán végig negatív történelmi rekordot döntött a csapadékmennyiség.
A Cantareira víztárolórendszer - amely 6,5 millió embert lát el- már decemberben is csak 7,1%-ig volt tele. A drámai megcsappanást jelzi, hogy egy évvel korábban, 2013 decemberében 50%nál állt a vízszint. A 4,5 millió emberről gondoskodó Alto Tiete víztároló is kénytelen volt a stratégiai tartalékához nyúlni. Ha nem javul a csapadékhelyzet, júliusra teljesen kiapad. Az előrejelzés azért is nehéz, mert a város éppen a déli országrész és a kiszámíthatóbb időjárású észak-keleti régió határán fekszik.
Az állami tulajdonú közműipari cég, a Sabesp gőzerővel dolgozik az infrastrukturális fejlesztéseken. 1995 óta 4 milliárd dollárt fektettek 29 víztározó építésébe, de ez is csak az említett Cantareira víztározó kapacitásának a negyedét teszi ki.
Szakértők természetesen a klímaváltozás tényével is kapcsolatba hozták a vízhiányt, vagyis hogy megváltoztak az időjárás eddig ismert szabályszerűségei, mintái. Vannak, akik arra gyanakodnak, hogy a város afféle “hőségszigetként” viselkedik, ami ontja magából a meleget, s ezzel csökkenti a csapadékot a közvetlen közelében is. (Kutatások zajlanak egy olyan anyaggal, amely a háztetőkről a világűrbe exportálná az üvegházhatást, így csökkentve ezeket a problémákat.)
Mások a környezetszennyezést hibáztatják. A módszeres erdőirtás miatt az esővíz, amelyet eddig a falevelek fogtak meg, s onnan került a patakokba, folyókba, most egyszerűen felitatja a talajt és sárcsuszamlásokat okoz. A folyók pedig közben elapadnak. A lakosság tudatlansága ugyancsak sokat nyom a latban. A város átlagpolgára naponta 200 litert fogyaszt, ami messze meghaladja a 150 literes európai átlagot.
Mivel az energiatermelést is nem kis részben vízerőművek végzik, a legnagyobb veszély az, hogy korlátozzák az áramfogyasztást, ami visszaveti a gazdaság termelőerejét, a béreket és végső soron a fogyasztói keresletet. 2001-ben egy hasonló vízhiányos időszakban 20 %-kal fogták vissza az áramfogyasztást a hatóságok.
Vízháborúk évszázada?
Az éghajlatváltozás egyik legdrámaibb hatása az időjárási szélsőségek, az aszályok és árvizek miatt fellépő ivóvízhiány. A világ számos területén súlyos gondot jelent az édesvízkészletek csökkenése, társadalmi feszültségeket kelt, és népvándorláshoz vezet, ami szűkebb régiónkra is kihathat.