2013. február 19. - A magyar hagyomány szerint február 19-én, Zsuzsanna
napján szólal meg először a pacsirta. Énekével jelzi, hogy vége télnek
és hamarosan beköszönt a várva-várt tavasz. Zsuzsanna és a szent fa
A keresztény hagyomány megünnepli Zsuzsanna asszony napját, akinek történetét Dániel próféta könyvében olvashatjuk, akit a legtöbben zsidó származásúnak vélnek, de a név először az egyik hurrita népnél, az ugaritiaknál tűnik fel, ahol Dániel nem más, mint a bölcsesség istene, aki védi az özvegyeket és az árvákat. Valószínűleg egy ilyen ősi, lovas néphez köthető történet került bele az ószövetségi könyvek közé. A bibliai történet úgy szól, a Bábelben, Nimród egykori központjában élő istenfélő asszonyt, Zsuzsannát két korrupt bíró ártatlanul megvádolt, mert nem volt hajlandó velük házasságtörést elkövetni. A bíróság először az asszonyt ítélte halálra, ekkor jelent meg Dániel, aki bebizonyította az asszony ártatlanságát. A magyar néphagyomány az ókori történetet kicsit átalakította, hazánkban már az a hiedelem élt, hogy Zuzsanna, a csángó Susan a gyümölcsfák védelmezője. Nem kizárt, hogy a régi táltoshitben szereplő fakultuszt vetítették bele ebbe a történetbe.
Időjós nap
Zsuzsanna-naphoz fontos népi időjárási megfigyelések kötődnek. Ezen a napon a falusi gazdák már alig várták, hogy megszólaljon a pacsirta, mert az a tavasz közeledtét jelzi. Megfigyelték, hogyan repül az énekes madár, a tavasz hírnöke: ha alacsonyan szállt, akkor még hideg idő következett, de ha magasan szállt, akkor az a jó idő közeledtét jelzi. A Tápió-menti szentmártonkátaiak szerint, ha nem szólal meg a pacsirta, akkor befagyott a szája, vagyis a hideg téli idő még tovább tart. A Bács megyei Topolyán kedvező jelnek tekintették, ha csorog az eresz, mert jó termést ígért. Jó idő esetén megindultak az első kinti munkálatok a házi gazdaságok körül, elkezdték a trágyát széthordani és megkezdték a szántó-vető munkák előkészületeit. OB
