Nyílt levél a Schweighofer-beruházásban érdekelt háromszéki politikusokhoz (Erdély.ma)

2013. április 16. - Pro és kontra érvek sokasága vetődött fel a Holzindustrie Schweighofer háromszéki letelepedése kapcsán úgy a médiában, mint a közösségi oldalakon, ünnepel a politikum és a megyevezetés, forrong a fafeldolgozó szakma és szervezkedik a megélénkült civil szféra. A projektnél bábáskodók 650 új munkahellyel kecsegtetnek egy agyonautomatizált megagáterben, és további kétezer munkahely generálását valószínűsítik a bedolgozói és szolgáltatói szférában.

Az iparra alapozó gazdasági fejlődésre vágyók is hozsannáznak, egyesek talán meggyőződéssel és okkal, mert ezt a modellt látták működni nyugaton is. Belemagyarázzák a lehetőséget az alkalomba, és szükséges rosszként, megpróbálják elegánsan lenyelni a hátulütőket.
A helyi faipar képviselői azonban egy emberként tiltakoznak, és a megélhetésüket biztosító helyi nyersanyagot féltik. Ugyanígy a természet- és környezetvédelmi elvek mentén felsorakozó civil szféra sem boldog, és lándzsát tör az eddigi erdőgazdálkodási status quo mellett.

Nem véletlenül tesszük, ugyanis sehogy sem tudjuk magunknak bemagyarázni, hogy egy ilyen típusú vállalkozás, mint a Schweighofer, fenntartható fejlődést biztosítana, és prosperitást hozna Kovászna megyébe. Országos monopolhelyzetre pályázó, kíméletlen nyersanyag-kiaknázó óriáscégként van megbélyegezve a hazai sajtó által, amely nem törődik a helyi közösségek hagyományaival, jövőjével, törekvéseivel.

Minden közösségnek megvannak az erejét és megmaradását biztosító erőforrásai, amelyeknek a feláldozása semmilyen rövid távú szociális vagy politikai cél elérése végett nem jöhet szóba. Ilyen volt a préri indiánjainak a vándorló bölény- és szarvascsorda, a székelységnek pedig az erdő, amelynek ésszerű kiaknázását, használatát és megújítását több évszázados gazdasági modellek szabályozták eleddig, ami kedvezett a természetes állapotú erdők fennmaradásának, illetve egy egészséges tájszerkezet kialakulásának is, amire manapság a turizmus is alapoz. Külön megemlítendő még a magától felszínre törő ásványvízkincs is, amit a nyakló nélküli erdőlések szisztematikusan tönkretesznek.

A székely faipar az összes, részben vagy egészen rátámaszkodó ipari és szolgáltatási ágazatokkal még így, romjaiban is tízezreknek biztosít megélhetést, aminek legfontosabb feltétele az, hogy mindig álljon rendelkezésre a helyi nyersanyag. De ha a nyersanyagot felvásároltatjuk egy főleg külföldre szállító multival, azon ürüggyel, hogy éljenek már jobban kicsit az erdőtulajdonosok is, kiadjuk a kezünkből az árszabás hatalmát és arra ébredünk, hogy szerre még egy rakás kis- és középvállalkozás bezár, aminek egyenes következménye az elvándorlás.

Bizonyos mértékig megértve a politikum négyéves ciklusokra tervező célalkotási mechanizmusát, a következő kérdéscsomagot ajánljuk a projektben érdekelt döntéshozók figyelmébe:

1. Miért akarják lenyomni a háromszékiek torkán a nagyüzemi erdőirtást, és miért akarják megszabadítani a helyi faipari kis- és középméretű vállalkozásokat az amúgy sem olcsó nyersanyagtól?

2. Miért kell egy kizsákmányoló erdőgazdálkodást folytató vállalat üzleti érdekeit előtérbe helyezni a helyi kisebb léptékű, hagyományos berendezkedésű és ennélfogva természetkímélőbb erdőgazdálkodás és faipar rovására?

3. Miből gondolják, hogy nálunk nem ugyanazok lesznek a következményei a Schweighofer cég megtelepedésének, mint a cég többi telephelyén, ahol miatta számos kisebb vállalkozás ment tönkre?

4. Miért ér többet pár tucat új targoncás-, gombnyomogató- és segédmunkás-munkahely létrehozása (mert a többi hazai példából okulva tudni lehet, hogy sose lesz az még távolról sem 650), mint a környéken a faiparhoz kötődő sok ezer embernek a már meglévő munkahelye?

5. Számoltak-e azzal, hogy a nyersanyagok elszippantása a helyi fafeldolgozók elől tovább növeli a faanyagra való igényt, ezáltal nő a nyomás a törvényhozókon, hogy magasabb kitermelési kvótákat állapítsanak meg, illetve csökkentsék a vágási korhatárt, amiből megint csak a Schweighofer fog profitálni, mert ő korlátlan mennyiségben szeretne fához jutni? Mindezen okok és okozatok rövid idő alatt végveszélybe sodorják a még meglévő erdeinket.

6. Tudomásuk van-e arról, hogy a Schweighofer cég már évek óta próbálja elérni a törvénykezésben az erdők vágási korhatárának több évtizeddel való csökkentését, hogy növelhesse a kitermelési kapacitását, illetve azért száll síkra, hogy a természetes szerkezetű erdőket gyorsan kitermelhető, magas cellulóztartalmú monokultúrákkal helyettesítse, ami katasztrofális következményekkel járhat a természeti egyensúlyra? Aggaszt-e valakit az, hogy a cégvezető által oly büszkén hangoztatott saját erdőültetési projektek is esetleg a fentebbi szellemben kiviteleződnek?

7. Számításba vették-e a várhatóan itt is alkalmazásra kerülő formaldehides fafeldolgozási technológiák káros hatását a környező települések lakosságára, a majdani létesítményt övező mezőgazdasági területekre?

8. Nem zavarta a tervet támogató döntésükben az, hogy az ide irányuló majdani rönkszállító teherforgalom óriási terhet ró az amúgy is csapnivaló utakra, a fafeldolgozásból és teherautó-forgalomból származó zaj és szmog csapást mér a környék turizmusára, és káros hatással lesz sok természeti értékre is, így például a Rétyi Nyír élővilágára?

9. Számoltak-e azzal, hogy a számos vágtér, mely a Schweighofer cég ösztönzésére jelenik majd meg a megyében, jelentős mértékben fogja növelni megyeszerte az árvízveszélyt és hatványozottan károsítani fogja a természetet, visszavetvén a megye turisztikai vonzerejét?

Hangot adunk abbéli reményünknek, hogy a projektet támogató illetékesek is láttak már egypár dokumentumfilmet az ökológiai egyensúlyról és az erdei ökoszisztémákról, illetve tudatában vannak annak, hogy az erdő nem csak deszkából áll, miként a munkaerőpiacot sem csak targoncások ostromolják.

Kérjük, hogy közösségünk érdekeit, jövőjét és mindannyiunk egészségét szem előtt tartva állítsák le ezt a beruházást!

Dukrét Lajos – Erdélyi Kárpát Egyesület, Háromszéki Szakosztály
Fleckhammer Otto – Háromszéki Közösségi Alapítvány
Bereczki Kinga – Civiliek Háromszékért Szövetség (CIVEK)
Ráduly Attila – Zöld Nap Egyesület
Para Zoltán – Vinca Minor Egyesület
Zsigmond Győző – László Kálmán Gombászegyesület
Dénes Ildikó – Elveszett Világ Egyesület
Vrabie Zsolt – Sepsi Bike Egyesület
Gaál Zsuzsanna – Gyurgyalagok blog
Barti Levente – Romániai Denevérvédelmi Egyesület, Székelyföldi Szakosztály
Köllő Zsolt – Nemere Természetjáró Kör
Toró Attila – sepsiszentgyorgy.info