Vadászírók a Vackor Vár Erdei Iskolában (kecskemeti-hirhatar.hu)

2013-05-02 - Kecskeméten tartotta kihelyezett klubnapját a Vadász Könyvklub Egyesület dr. Koncz István (szülész-nőgyógyász) vadászíró meghívására. A programot a Városházán, a Bács-Kiskun Megyei Levéltárban kezdték, ahol Péterné Fehér Mária kalauzolta őket, és megtekintették többek között Katona József vadásznaplóját, valamint a városháza dísztermét. Ezt követően a KEFAG Zrt. látta vendégül a 14 fős társaságot, akik a Nyíri erdőben a Vackor Vár Erdei Iskolával ismerkedtek. A jóízűen elfogyasztott őzgulyást követően pedig megtekintették a Szulyovszky-féle 1848-as gyűjteményt.
A hír talán átlagos protokoll-hír is lehetne, amennyiben – és erre bizonyára olvasóink is felkapták fejüket – nem került volna a közismert dr. Koncz István szülés-nőgyógyász neve összefüggésbe a Vadász Könyvklub Egyesülettel. Amiből rögtön következtetni lehet arra is – és ez az, ami talán nem annyira köztudott -, hogy Dr. Koncz István nem csak kiváló orvos, és vadász, hanem vadászíró is. Erről azonban majd később… Előbb arról, hogy hogyan is kerültek Kecskemétre, majd pedig a KEFAG Zrt. Vackor Vár Erdei Iskolájába a vadászírók.
- A magyar Vadász Könyvklub Egyesület budapesti csoportját és vezetőségét fogadtuk egy vidéki kihelyezett ülésen, Kecskeméten – monda dr. Koncz István - Ennek a találkozónak a szervezésével bíztak meg engem. A könyvklub egy több évtizedes múlttal rendelkező egyesület, amit még dr. Ádámfi Tamás, dr. Zoltán Attila, és Tálosi István alapították jó néhány éve. Az egyesület jelenlegi elnöke Homonnay Zsombor, alelnöke Nagy Kálmán, a titkára pedig Koroknay Attila.
Úgy gondoltam, hogy a kihelyezett ülés helyszíneként a kecskeméti Vackor Vár lesz a legalkalmasabb. Hiszen ez egy külsőségeiben is gyönyörű, a magyarságunkat jellemző hely, ami tulajdonképpen egy erdei iskola. Ezáltal a legnemesebb munkát végzi fiatalságunk körében, és alkalmas arra, hogy egy ilyen csoportosulás, mint a miénk, itt tartsa a kihelyezett ülését. „Csemegeként”, megelőzően azonban, mint kecskeméti, és erre való büszkeséggel a szívemben, bevezető programot is szerveztem. Így történt, hogy látogatásunkat a városházi levéltárban kezdtük, ahol mindenki megilletődötten forgatta Katona József eredeti kéziratos vadásznaplóját. Sokan nem is tudják, hogy Katona József, aki a Bánk Bán halhatatlan sorait alkotta, vadász, sőt vadásztársasági nótárius volt. Aki a vadásztársasági eseményeket egy naplóban feljegyezte. Megható volt ezeket a sorokat, és Kecskemét első vadásztársaságának jegyzőkönyveit, valamint néhány relikviát látnunk. Melyeket Péterné Szabó Marika rendkívül nagy lelkesedéssel, szeretettel mutatott be nekünk.
A program a Vackor Iskolában folytatódott, ahol a Makovecz által megálmodott építészeti csodával ismerkedtünk. A kultúrával foglalkozó vadászok itt azzal is szembesültek, hogy vidéken a magyar ifjúság nevelése jó kezekben van, és ennek remélem majd jó hírét keltik a fővárosban. Nem tudom megkerülni, hogy a Vadász Könyvklub Egyesület kihelyezett ülésének támogatását, a mai találkozó megszervezését kiknek is köszönhetjük. Köszönet jár érte a KEFAG Zrt-nek, Sulyok Ferenc vezérigazgató úrnak, Madácsi Sándornak, a KEFAG Zrt Észak-Kiskunsági Erdészete erdészeti igazgatójának, valamint Gulyás Istvánnak, kedves vadásztársunknak, a Félegyházi Kenyérgyár igazgatójának. Aki az ebédhez való kenyeret, és a finom süteményeket ajánlotta fel. Hiszen ma segítség nélkül egy ilyen bemutatót nem lehet megvalósítani. Én pedig bízom abban, hogy úgy mentek haza budapesti illusztris vendégeink, hogy egy vidéki városnak, egy vidéki szellemi műhelynek jó hírét keltik majd otthon.
A mindeddig választékosan, nyomdakészen fogalmazó, nyilatkozó dr. Koncz István azonban meglehetősen nehezen, szerényen kezd beszélni arról a témáról, amit a cikk elején már említettünk: vadászírói munkásságáról.
- Én is úgy kezdtem az írást, mint a legtöbb vadászíró, „élményvisszaadó” könyvekkel. Majd 2000-ben Hátizsák című kiskötetemmel Millenniumi Emlékérmet, és helyezést nyertem, amit Tatán adtak át a várban. Aztán volt még néhány ilyen saját történeten alapuló kis füzetem, de a legbüszkébb arra vagyok, hogy tízedik füzeténél tart az „Arcok a magyar vadász múltból” kisfüzet-sorozatom. Amiben kortársaink, vagy nemrég elhunyt tagtársaink, mint például Party István, vagy Szederkényi Zoltán emlékét ápolom. Olyanokét, akik sokat tettek az erdőkért, a magyar vadászatért, de nem írtak, nem publikáltak. Nekünk, a magyar Vadász Könyvklub Egyesület tagjainak az a feladatunk, hogy poroljuk le „kis fénylő csillagukat”. Hiszen aki ír, azt nem kell propagálni, aki viszont nem ír, azt fel kell fedezni. Ami pedig a legfontosabb az egészben: a hagyományt, a múltunkat igenis őrizni kell, időnként pedig leporolni. Talán ez a legfontosabb az én jelenlegi, úgynevezett kis irodalmi munkásságomban. Melyért két éve megkaptam az „Arany fácán-toll” díjat, amit minden évben egy írással foglalkozó vadászembernek adnak át.