2013. május 6. - A Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvény
módosításának legfontosabb célja, hogy nyilvános pályáztatás és árverés
mellőzésével lehessen kötni adásvételi szerződést olyan földrészletre,
melynek területe nem haladja meg a három hektárt.
A jelenleg hatályos szabályozás szerint e területi mérték egy hektár.
Indoklása szerint, ezen területek jelentős része parlagon állt, nem volt megművelve, vagy valamilyen nagyobb birtoktesthez volt kapcsolva. Ezeket a területeket a nagyobb gazdaságokról levéve az ott élő, helyben lakó gazdálkodóknak tudja juttatni és ezáltal az ott élő, helyben lakó zöldségkertészettel vagy más ágazattal foglalkozó kisebb termelők is földhöz tudnak jutni, akik az elmúlt időszakban nem tudtak földet vásárolni.
Az adásvételi szerződéseknek közérdekből nyilvános adatait a szerződéskötést követően három napon belül nyilvánosságra kell hozni, így mindenki tudomást szerezhet arról, hogy kik azok, akik ezeket a területeket a Nemzeti Földalaptól meg tudták vásárolni. Fontos szempont még, hogy amennyiben az értékesítendő földrészlet értéke eléri az 1 millió forintot, annak az értékesítéséről a Birtokpolitikai Tanács dönt.
A törvénymódosítás további lényeges szempontja, hogy nem teszi lehetővé a haszonbérleti szerződések automatikus meghosszabbítását, azokat pályáztatni kell. Ez kizárhatja az olyan „trükközéseket”, amelyek keretében 2009-ben például 40 ezer hektár állami földterületet a nagygazdaságoknak juttattak, és akár 15 évvel is meghosszabbították a földhasználati jogosultságukat.
A másik nagyon fontos rendelkezés, az erdőkről, erdőgazdálkodásról szóló rendelkezés módosítása, a párhuzamos szabályozás megszüntetése, a termőföldek között ugyanis az erdővagyon egy speciális helyet foglal el.
A javaslat egyértelművé teszi, hogy a 100 százalékos állami tulajdonban álló erdő, és erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterület esetében irányadó az az előírás, miszerint ezen területeket csak költségvetési szervek, vagy 100 százalékos állami tulajdonban lévő erdészeti társaságok részére lehet vagyonkezelésbe adni. Indoklása szerint az említett kiemelt állami vagyoni körnek a tartós, hosszútávon fenntartható vagyonkezelését csak az erre szakmailag felkészült 100 százalékos állami tulajdonban lévő erdészeti társaságok és költségvetési szervek tudják magas szakmai színvonalon biztosítani. A vagyonkezelők az erdő használatát, hasznosítását harmadik személynek nem engedhetik át. E szabályozás alól a honvédelmi rendeltetésű erdők annyiban képeznek kivételt, hogy azok használatát, hasznosítását a vagyonkezelő átengedheti, de csak költségvetési szervek, vagy a 100 százalékos állami tulajdonban lévő erdészeti társaságok részére.
