2013.05.28. - Eljött a szakítás ideje. Alanyunk a hétvégén minden
eddiginél határozottabban ekézte a fideszes földtörvényt, a héten pedig
az Országgyűlésben teszi ugyanezt.
Végszavazás június tizedikén, aztán lép: mandátumát megtartva ősztől a függetlenek között folytatja. Bölcsek Tanácsára vágyik. Nagyinterjúnkban arról is beszél, Orbán Viktor „példát statuál" vele, megmutatja a frakciónak: „az Ángyán, akit én hoztam ide, az is így végzi, ha nem tagozódik be."
- Tanár úr a hétvégén ismét jól beledurrantott a nullás lisztbe.
- Ismét. Az önök lapjában nyitottam frontot a magyar föld védelme érdekében, most…
- Mi lesz most? Nem fejezi be a mondatot?
- Még nem. A remény hal meg utoljára. Azon erőlködöm jó ideje, hogy visszafordítsam a szekeret.
- Aligha fog sikerülni. Célegyenesben a földtörvény, két hét múlva zárószavazás.
Valóban nincs sok okom optimizmusra.
- Szóba sem áll önnel a pártja. Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságában rá se néztek a módosító javaslataira, arra sem kaptak esélyt, hogy a Ház elé kerüljenek.
- Felháborító. A testület egyben szavazott kétszáz módosító indítványról, MSZP-sekéről, jobbikosokéról, benne a mi hetven javaslatunkról. Tizenhárom kormánypárti képviselő együtt emelte a kezét ellenem. Ez elég világos üzenet. Eldőlni látszik, hogy a nagybirtok előtt Magyarországon nem lesz felső határ.
- Lesz az. Igaz, emelték: ezerkétszáz hektárról ezernyolcszázra.
- Saját tagoktól, részvényesektől, alkalmazottaktól, azok rokonaitól bármennyit tovább-bérelhet egy-egy társaság. Ráadásul az előhaszonbérleti jogban az állattartó telepek működtetői mindenkit beelőznek.
- Csányi Sándor ezt kérte a csípőteleki tehenészet megnyitóján.
- És meg is kapta, amit követelt: kiváltságot.
- Miért fáj önnek néhány gazdaságosan működő nagybirtok? Budai Gyula azt mondta hétfőn a Parlamentben, az állam tartja magát ahhoz, hogy a kiadott állami földek nyolcvan százaléka kis- és középbirtokosokhoz kerül, és csak a maradékot kapják a nagybirtokosok.
Egyelőre azt sem tudni, mi az a kicsi és mi az a közép, ugyanis nem definiálták. Az üzemszabályozási törvény csak eztán jön, miközben úgy lenne logikus, hogy a földtörvénnyel együtt tárgyaljuk.
- Ötszáz hektár lehet a középbirtok teteje.
- Franciaországban 274 hektár a nagybirtok átlaga. A másik akna, hogy az úgynevezett integrátorok is állami földhöz juthatnak, méghozzá korlátlanul. Miközben normális viszonyok között ők nem termelnek, hanem a gazdálkodók összefogása a feladatuk. Őrület, ami itt megy. Az oligarcháké lesz minden.
- A kormány cáfolja ezt. És arról beszél, hogy különösen a külföldiektől igyekszik megvédeni a földet.
- Ki is számít külföldinek?
- Aki nem magyar állampolgár.
- Úgy általában ez a helyes válasz. De a földtörvény tervezetében az EU-n kívüli állampolgárok a külföldiek. Az unión belüliek nem.
- Vannak egyéb kritériumok is. Például a helyben lakás.
- Simán kijátszható. Tudja, mit csinál itt egy osztrák vagy egy holland? Beballag az adóhivatalhoz, fizet valamennyi adót, és megkapja az igazolást, miszerint itt gazdálkodik.
- Több év helyben lakás kell, hogy földhöz jusson.
- Megoldják.
- Jövő májusban lejár a külföldiek magyarországi földvásárlását ideiglenesen lehetetlenné tevő moratórium. Sőt a moratórium hosszabbítása is. Többször nem kérhetünk hosszabbítást.
- Már miért ne kérhetnénk?
- Mert ezt írja elő az uniós szabályozás.
- És? Ki hozta ezt a szabályt? Nem az EU? De. Akkor meg is változtathatja. Legalább föl kéne vetni a kérdést. - De a mi kormányunk meg sem említi ezt Brüsszelben. Miért?
- Nyilván puhatolóztak a színfalak mögött, s lepattantak.
- Az a helyzet, hogy jottányit sem változtak az okok, melyek miatt annak idején moratóriumot kértünk. Például nem közeledett egymáshoz a magyar és az európai földár. Kataklizmát okoz, ha jövő tavasszal rászabadítjuk a magyar földre a piacot.
- Azzal aligha vádolható a kormány, hogy külföldiek kezére akarná játszani a magyar termőföldet.
- Én sem hiszem, hogy akarattal csinálják.
- Hát akkor?
- Nem tudom. Nem értenek hozzá. Vagy nem elég bátrak. A csatlakozási szerződés aláírása óta átalakult a világ, benne Európa. Új összefüggésbe kerültek az erőforrások, a föld, a víz és a többi. A nemzeti megmaradás szempontjából stratégiai kérdés, hogy az ország rendelkezhet-e az erőforrásai fölött. Külföldön is egyre többször kerül elő ez a gondolat, lehetne szövetségeseket találni. A gyógyszer és a fegyver nem tartozik az áruk szabad áramlásának kategóriájába – az élelmet, legalább az alapvetőeket is ide kéne sorolni, hiszen az is nemzetbiztonsági kategória. A táplálék nem olyan, mint egy ceruza, hogy mindegy, Kínában gyártják-e, vagy a szomszédban. Na, ebben volna értelme szabadságharcnak.
- Mi lesz most önnel? Már a múlt héten azt lehetett hallani, a tavaszi idényt kihúzza a frakcióban, aztán ősztől kiül a függetlenek közé. Most hétvégén azt nyilatkozta a NOL-nak: úgy látja, addig maradhat, amíg kedve tartja. Biztos ebben?
- Nagyjából. A főnök…
- Orbán.
- Igen. Szóval azt mondta a gyulai kihelyezett frakcióülésen – ez lejött a sajtóban is –, hogy „nem csinálunk belőled mártírt”, meg azt is, „addig maradsz, amíg bírod”. Én pedig elég szívós vagyok.
- Mivel húzta ki Gyulán a gyufát?
- Fölálltam, és szépen elmondtam, mi a baj ezzel az egész földüggyel. Mire a miniszterelnök úr ideges lett. Pedig olyan szakmai kérdéseket tettem föl, hogy mi lesz az integrációval, és a többi. Azt is elmondtam, nem úgy van, ahogy a miniszter úr állítja, hiszen nem ezerhatszáz család kapott földet.
- Hanem?
- Hát, ha a Mészáros családot huszonöt családnak veszem, kijön az ezerhatszáz, de az a huszonöt família mind Mészáros. Na, ne szórakozzunk már egymással. Ugyanez a helyzet a harmincötszörös nyertes Gerzsánszkiékkal Borsodban. Ezt így elmondtam a frakció előtt, gondolhatja, micsoda örömünnep tört ki. A kormányfő azonnal magához vonta a szót, nem hagyta, hogy a minisztere, az előterjesztő Fazekas válaszoljon, és durva személyes támadást intézett ellenem. Megállt a levegő, láttam a frakciótagok arcán: nem sejtették, hogy ilyesmi indulat is van a miniszterelnökükben. Példát akart statuálni. Megmutatni a frakciónak: az Ángyán, akit én hoztam ide, az is így végzi, ha nem tagozódik be.
- Megijedt?
- Áh.
- Tényleg Orbán emelte önt államtitkárrá. Legalább elgondolkodott, hátha jogos a miniszterelnöki felháborodás?
- Nincs min morfondíroznom, hiszen tudom, hogy a tények engem igazolnak. Persze, nem esett jól. Különösen azután, ahogy a kormányába invitált annak idején. A botrány után többen odajöttek hozzám a frakcióból, köztük egykori tanítványaim is, kérdezték, nem érzem-e rosszul magam. Javasolták, menjek haza.
- És?
- Mondtam, eszem ágában sincs menni, maradok köztetek, hogy lássatok. Hagyok esélyt a léleknek, hadd dolgozzon. A lelkiismeretem tiszta: elmondtam, mi az igazság, figyelmeztettem a társaságot a következményre, és azt is láthatták, hogy egyetlen felvetésemre sem válaszolt a miniszterelnök. Lelke rajta mindenkinek.
- A hétvégi mondatai miatt nem állították szőnyegszélre?
- Nem. Bent ültem a hétfői frakcióülésen, nem szóltak egy szót sem, még csak nem is utaltak a konferencián elhangzottakra. Tényleg nem akarnak mártírt csinálni belőlem, még a nagyfiúk sem. Sosem tartoztam a belső körhöz, nem tudom, mi folyik fönt. Abban sem vagyok biztos, hogy földügyben zajlik még bármiféle gondolkodás, vagy ez már a végrehajtás fázisa. Sőt, inkább az ellenkezőjében vagyok biztos.
- Földügyben ki osztja a lapokat? Orbán?
- Van válaszom, de bizonyítani nem tudom, ezért nem is mondom.
- Szóval mi lesz most önnel?
- Megvárom a földtörvény június tizedikei végszavazását. Előtte a részletes vita során ezen a héten teszek még egy kísérletet, igyekszem ismét elmagyarázni, micsoda szakadék felé száguldunk. Hogy engem aztán semmiféle vád ne érhessen. Ez az utolsó esély.
- Mármint a Fidesznek is arra, hogy házon belül tartsa önt.
- Arra is. Történtek már csodák végszavazás előtt az utolsó pillanatban is.
- Ez most nem az a helyzet.
- Nem. Ezzel együtt lehetőséget kínálok az én oldalamnak, hogy gondolja át. Hogy velem mi lesz, teljesen mindegy, na de a néppárti politikához meg a vidékstratégiánkhoz csak vissza kellene kanyarodni.
- És ha tizedikén mindent a terv szerint szavaz meg a frakció?
- Akkor lépnem kell. Ott már nincs sok gondolkodnivaló.
- Azon azért vacillálhatna, visszaadja a listán szerzett mandátumát a pártjának, vagy kiül a függetlenek közé.
- Már ezen sem kell gondolkodni: kiülök a függetlenek közé. Annyival csak tartozom az embereknek, hogy nem hajítom a lovak közé a gyeplőt, hanem végigcsinálom a maradék időt a parlamentben, akármilyen nehéz lesz is. A függetlenek közül próbálom majd folyamatosan összehasonlítani a kormányprogramot a tettekkel.
- Sok nyilvánossághoz nem fog jutni.
- A viták, például az üzemszabályozási törvény vitája során nem lehet korlátozni a hozzászólást sem az általános, sem a részletes vitában. Finomkodnom nem kell, nem köt majd a frakciófegyelem. Mondjuk eddig sem finomkodtam. Nyilván kitesznek majd a mezőgazdasági bizottságból, mert ott aztán végképp nem hiányzom. Állítólag kicsit kritikusabb vagyok, mint az ellenzék. Közölte is Font Sándor elnök a legutóbbi ülésen, hogy háromszáz százalékkal többet teljesítek kormánypártiként, mint az ellenzékiek. Szóval kitesznek, nem úgy, mint a Balogh Józsit.
- Orbánnal verekedni veszélyesebb, mint komondoros Terikét tanítani.
- Szűkebb lesz körülöttem a tér, ez biztos, de a bizottsági ülésekre bemehetek, és elég kínos lesz, ha netán nem adnak szót.
- Hat hónapig kötelező lesz a függetlenek között ülni. És aztán? Onnan merre vezet a sorsa? Hívják önt az LMP-be és a Jobbikba is.
- Ahhoz képest, ami ezen az úton az országra várhat, elhanyagolható, mi lesz velem. Összekapaszkodtam az Élőlánccal és a Váralja Szövetséggel, velük jártam az országot, tizennyolc fórumot tartottunk. Ez egy tisztességes társaság. Velük vagyok.
- Ők aligha juttatják be önt a 2014-es országgyűlésbe – már ha egyáltalán ambicionál még négy év képviselőséget.
- Az Élőlánc pártként is be van jegyezve.
- LMP, Jobbik?
- Ők is csatlakozhatnak az Élőlánchoz.
- Az Élőláncból aligha válik parlamenti párt.
- Nem tudom. Egy biztos: én nem fogok pártba beülni. És egyéniben sem indulok.
- Vagyis jövő tavasszal befejezi a parlamenti pályafutását.
- Be. Jön a nyár, lesz idő átgondolni az életemet, ősszel pedig meglátjuk, kik, milyen csapatok mozdulnak. Egyre több a várakozó, akinek nincs megfelelő politikai ajánlat, amire szavazna... Volt ebben az országban valamikor Bölcsek Tanácsa, ahová nem választották az embert, hanem a tisztes élete vége felé természetesen bekerült. Jó néhány erre méltó nagyszerű magyar embert látok én, aki még, hála Istennek, velünk van, velük – a nemzet élő lelkiismereteként – föl lehetne állni. Hetven-nyolcvan fölött ugyan milyen ambíciója lehetne más az embernek, minthogy szeretné ezt a népet segíteni, és más szintre helyezni ezt az egész politikát.
- Naivnak tűnik.
- Lehet. De ez a lezsugázás, ami zajlik, nem az én világom. Nagy József
