2013. június 24. - Kutatók új műholdas felvételeket tettek közzé, melyek feltárják, a Föld felszínének mekkora hányadát borítja vegetáció. Vajon mennyi növényzet fedi a Földet? Most már megtudhatjuk a választ, köszönhetően a NASA által készített új interaktív térképnek, amely megmutatja, hol mennyi növény borítja bolygónkat. A műholdas felvételek azt mutatják, hogy a felületek mennyiben hasznosítják, illetve verik vissza a beérkezett napfényt, amiből egy vegetációs térkép alakul ki. A Suomi NPP nevű műhold felhasználásával a kutatók el tudtak készíteni számos olyan nagyfelbontású képet, mely összeillesztve megmutatja, melyek a Föld legdúsabb és leggyérebb növényzetű területei.
Amikor a növényzet jól fejlett, a fotoszintézisre a látható fény jelentős részét elnyeli, míg a sivatagos, vagy sziklás részeken a látható és az infravörös visszavert mennyisége egyaránt nagy. Ezeket az adatokat számos következtetésre lehet használni, az ökológiai előrejelzéstől a földhasználat meghatározásáig, sőt, hétről-hétre követhető a felszín változása, a NOAA szerint pedig így időben jelezhető lenne az aszály, illetve az ezzel kapcsolatos tüzek, de még a malária is.
A NASA és az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató intézet közös Suomi NPP műholdja felvételén a Földet megfosztották a felhőtakarótól és az óceánoktól, így csak a vegetáció látszik jóval nagyobb felbontásban, mint eddig bármikor. A kutatók a 2012 áprilisa és 2013 áprilisa között begyűjtött adatokat használták fel. Az adatokat azért gyűjtötték, hogy a NOAA létrehozza a vegetációs indexet. Ez azt mutatja, hogy a Föld növényzetei milyen mennyiségben nyelik el a napsugarakat, illetve milyen mértékben verik vissza az űrbe.
A műhold VIIRS (Visible and Infrared Imaging and Radiometer Suite) készüléke a felszínről visszavert látható és közeli infravörös fény mennyiségének lemérésével fedi fel a növényi életet. A vegetáció elnyeli a látható fényt, hogy táplálja a fotoszintézist, a levélsejtek pedig erőteljesen visszaverik a közeli infravöröset, így a buja területek kevesebb látható fényt mutatnak és több közeli infravöröset, mint a sivatagok és a kopár síkságok. A képeken a legsötétebb zöld területek buja növényzetet tárnak fel, míg a haloványabbak a ritkásabb vegetációt - sivatagokat, sziklákat, havat vagy városiasodást - mutatnak.
A térkép lenyűgöző részletessége – képpontonként 500 méter – jól látható a Mississippi folyó gazdag deltáját ábrázoló képen. A VIIRS percenként 330 MB adatot gyűjt be egy héten át, majd egy szoftver választja ki a legpontosabb méréseket minden helyszínnél, amelyet aztán ilyen óriási, 80 ezer x 40 ezer képpontos, felhőmentes térképpé kombinálnak.
A heti mozaikok összehasonlításával a kutatók nyomon tudják követni a növényzet változásait. Eme változások előre jelezhetik az aszályokat, figyelmeztethetnek a bozóttüzek veszélyére, vagy akár a maláriajárványokra. A Nemzeti Óceán- és Légkörkutató intézet szerint ugyanis, a szubszaharai Afrikában ahogy burjánzik a vegetáció, úgy nő a malária terjedésének kockázata. Összességében úgy néz ki, hogy a bolygó zöldebbé válik. A hasonló műholdfelvételek vizsgálata azt mutatja, hogy a növényzet észak felé terjeszkedik, ahogy a szénkibocsátások elősegítik a fotoszintetizálást.
A Suomi NPP kisebb teherautó méretű műhold 824 kilométeres magasságú pályán. Az 1,5 milliárd dolláros készülék adatokat gyűjt a rövid távú időjárási előrejelzésekhez, valamint a hosszú távú klímamodellekhez.