Magyar kutatók fékezhetik meg a gesztenyefák pusztulását (origo)

2013. szeptember 27. - Szervezett és intézményesített keretek között keresik az Állami Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutatóintézet nagymarosi kísérleti telepén a kéregrák ellenszerét. Évtizedek óta pusztítja a gesztenyéseket a Kínából származó Cryphonectria parasitica, ismertebb nevén a kéregrák. A gomba megjelenése óta több mint 1000 hektárnyi faállomány tűnt el hazánkból, lehetetlenné téve ezzel az igen kiváló beltartalmi értékű magyar gesztenye ipari méretű termesztését.  Az Állami Gyümölcskutató Intézet munkatársai hosszú idő után most vállalkoztak arra, hogy nagymarosi kísérleti telepükön, intézményesített keretek között, végső megoldást találjanak az egész Európát sújtó problémára. A cél kettős: megmenteni a még ép állományt és gyógyírt találni a kéregrákra akár egy új, rezisztens fajta kinemesítésével - írja az intézmény közleményében.  
A magyar gesztenye igen magas beltartalmi értékeinek és fizikai adottságainak, azaz nagy szemméretének és belsőhéj-szerkezetének köszönhetően az egyik legértékesebb a világpiacon, ám ipari mennyiségű termesztése mára már szinte lehetetlenné vált. Hazánk egyik legnagyobb gesztenyés térsége Nagymaroson található, de a kéregrák terjedésének köszönhetően pusztulásra van ítélve. Ezért a kutatóintézet hadjáratot indított a betegség ellen, hogy megmentse a gesztenyéseket.
„Kettős célt szeretnénk elérni. Végső megoldást akarunk találni erre a súlyos problémára, valamint arra is törekszünk, hogy a még épen maradt gesztenyéseinket megvédjük a további fertőzésektől. A kéregrák felbukkanása óta gyakorlatilag leállt a gesztenyenemesítés hazánkban. A helyzetet értékelve  arra a következtetésre jutottunk, hogy a hazai fajták nemesítőiként és tulajdonosaiként meg kell fékeznünk a gesztenyések pusztulását. Jelenleg elemzéseket, teszteléseket végzünk, és egyre inkább úgy látjuk, a hosszú távú megoldás egy a kéregrákra toleráns fajta kinemesítésében rejlik” – mondta Kasztovszky Zoltán, a kutatóintézet ügyvezető igazgatója, aki szívügyének érzi a nagymarosi liget sorsát és a megmaradt gesztenyeállomány megóvását.
Az Állami Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutatóintézet nagymarosi gesztenyegénbankjában jelenleg több sebkezelési módszerrel kísérleteznek. Az ősi háztáji marhatrágyás keverék alkalmazása mellett, amellyel munkára fogják a több milliárdnyi mikroorganizmust a gomba ellen, már évtizedek óta ismert olajfesték alapú keverékekkel, illetve fagéllel dolgoznak. Utóbbi amellett, hogy védi a fa törzsét, a kérgen lévő sebeket is lezárja, megakadályozva ezzel a fertőzés terjedését.
Az egykor Kínából érkező, Európában egyre terjedő fertőzést az illegális gesztenyeszedés tovább fokozza. A vandálok ugyanis bottal ütik a fákat, hogy a földre hulljon a termés, felsértve ezzel a fa kérgét. Így tudtuk nélkül, fáról fára járva könnyedén áthurcolják egyik növényről a másikra a gombát. Az Állami Gyümölcstermesztési Kutatóintézetnek ezért a biológiai védekezés mellett fokozott figyelmet kell fordítania a nagymarosi terület őrzésére, hogy távol tartsa az illetéktelen betolakodókat, akik könnyen kárt tehetnek az eddig sikeresen kezelt fákban is.
Szelídgesztenye kéregrák
Legjellegzetesebb tünetek a fák ágain, törzsén figyelhetők meg. Kívülről a vékony kérgű részeken a kéreg vöröses elszíneződése tűnik szemben. Később megjelennek a narancssárga sztromatikus piknídiumok is, majd később a kéreg felrepedezik és leválik. A kéreg alatt a kórokozó krémszínű micéliumlemezei (szirrócium) jelennek meg, ezek legyező alakban terjednek. A vastag kérgű részeken csak a későbbi stádium vehető észre, amikor az elhalt kéreg felrepedezik. Ha a kéregelhalás körkörössé válik, a felett lévő ágrészek elhalnak.
A fertőzést követően néhány év alatt az idősebb fák is elpusztulnak. A gomba heterotallikus, azaz ivaros szaporodás csak mindkét párosodási típus jelenléte esetén megy végbe. A termőtestek, melyek peritéciumok, az elhalt kéregben, csoportosan, narancsvörös sztrómába mélyedten fejlődnek, hosszú nyakkal érik el a felszínt. A terjedésben a konídiumoknak van nagyobb szerepük, amelyek tömegesen képződnek a beteg vagy már elhalt fák, ágak kérgében egész évben, fagypont felett télen is. A spórákat a szél, rovarok, esővíz, madarak terjesztik.