2013. november 24. - 2013. november 20-án kiállítás nyílt a Kámoni
Arborétum látogatóközpontjában, mely a hely 120 éves történetébe vezet
be.
A gyűjteményes kert kialakítását 120 évvel ezelőtt dr. Saághy István kezdte el Kámonban. Az elsők között ültette a ma is látható mamutfenyőt és az Öregpark mocsárciprusait. Gayer Gyula, a neves szombathelyi dendrológus, Saághy közeli barátja és segítője - egy 1928-as cikkében már Kámoni Arborétumnak nevezi a „világhírű” héthektáros gyűjteményt, aminek csodájára járnak a kertészek és dendrológusok. Már Saághy gyűjteményében is meghatározóak voltak a szemet gyönyörködtető fenyők, a magnóliák és a rododendronok. 1945-ben Saághy István meghal, gyermekei pedig az Egyesült Államokba emigrálnak, így a kert gazdátlanul marad.
1946-ban azonban a Saághy-kastélyba beköltöztetett Erdőgondnokság vezetője, Bánó István felismeri a gyűjtemény jelentőségét és a döntéshozókat meggyőzi nem csak a kert megmentéséről, hanem fejlesztéséről is. Az arborétum sorsfordulójához sok körülmény egybeesése is kellett. A fenyő akkoriban nemzetgazdasági jelentőségre emelkedett, az arborétumban pedig hagyománya volt a fenyőnemesítésnek (Saághy István több fenyőfélét is nemesített, melyek közül a róla elnevezett lucfenyő ma is ismert dísznövény), és a terület környezeti adottságai kiválóan alkalmasak voltak fenyőnemesítési és magtermesztési kutatásokra.
Ennek eredményeként 60 évvel ezelőtt, 1953-ban a Kámoni Arborétum hivatalosan is az Erdészeti Tudományos Intézet Fenyőnemesítési Kísérleti Állomása lett. A mai 27 hektáros arborétum területének kb. harmada őrzi az 1950 és 1975 közötti intenzív, világhírű eredményeket produkáló fenyőmag-termesztési, egzóta-honosítási és származási kísérleteket. Bánó István 30 évig vezette az arborétumot: a kutatások mellett fontosnak tartotta a kert szépségét, az ismeretterjesztést is.
Neki köszönhető a tórendszer, a sziklakert, a gyönyörű fasorok kialakítása, a dendrológiai múzeum, melynek gyűjteménye és interpretációs megoldásai lehetővé tették, hogy sok gyerek és felnőtt megszeresse a fenyőket és megértse a kutatások lényegét. Mivel a dendrológiai múzeum állapota nem teszi lehetővé a bemutatását, az arborétum munkatársai a kiállításban igyekeztek feleleveníteni a minden szombathelyi felnőtt gyerekkori emlékeiben élő „DEMU-t” (ahogy azt Bánó nevezte). A 1980-as években a fenyőtermesztésről máshova kerültek az erdőgazdálkodás hangsúlyai, így a Kámoni Arborétumba érkező kutatási források is folyamatosan elapadtak, a gyűjtemény hosszú Csipkerózsika-álomba merült.
Bár sokan szerették a lassan „kontinentális dzsungellé” váló kert vadromantikáját, az értékes növényállomány fenntartását egyre jobban veszélyeztették a terjedő inváziós növények. Az újjáéledésre 2010-ben került sor, amikor az Erdészeti Tudományos Intézet, Szombathely városának támogatásával megnyerte az uniós pályázati támogatást a növényzet rekonstrukciójára. Egy másik, szintén uniós forrással lezajló konzorciumi pályázatból valósultak meg a turisztikai fejlesztések, a város megépítette az öko-turisztikai központot. Szombathely önkormányzata és az ERTI példaértékű együttműködésének eredményeként a központ az arborétumot szolgálhatja, hogy így ide került át az új bejárat.
A megújult Kámoni Arborétumot kb. 3500 fajtából illetve fajból több mint 40 ezer fás szárú növény díszíti. 340 féle rododendron, legalább százféle magnólia ugyanennyi féle japán juhar egészíti ki a több száz féle fenyőt, és teszi különlegessé a csodás, angolparkra emlékeztető gyűjteményes kertet. A jubileumra újra helyére került az alapító restaurált szobra, 2012-ben pedig és a második 60 évet meghatározó Bánó István erdőmérnök kapott szobrot.
A kiállítás sok érdekességet tartogat, különösen a még soha be nem mutatott Bánó-korszakból. Ki lehet próbálni kutatáshoz használt gépeket, Bánó István „elvtárs”, illetve „főmérnök úr” fantasztikus stílusú levelezéséből megismerhetőek kutatások, és felelevenedik a legendás KKK, a Kámoni Kaktusz Klub is. Rengeteg régi fénykép melengeti meg azok szívét, akik 1950 és 1970 között gyerekként vagy netán szerelmükkel sétáltak az arborétumban. Vágvölgyi Bálint
