2013. november 28. – Érdemes volt-e az ősöknek Gyulafehérvárra menni?
Lugos melletti birtokuk illegális kifosztásáról tájékoztatták 2011 tavaszán a szomszédok a dévai Ovidiu Ceteant és feleségét. A helyszínre, Kricsó (Criciova) falu határába érve, sokkoló látvánnyal szembesültek: a családi örökségnek számító erdejüket illegálisan kivágták.
Nem egy-két kamionnyit, hanem olyan 27 hektárt taroltak le a 28-ból! Ipari méretű kifosztás! Nem ők voltak az egyetlen károsultak, a környékről 60 hektárnyi erdőt taroltak le összesen 9 tulajdonostól.
Rajtakapott tolvajok
A Kricsó melletti erdőben rajta is kapták az erdőt illegálisan kivágó munkásokat. Ott találták a munkagépeket is, illetve a már kivágott, de még el nem szállított fatörzseket. A munkások nyomban elszaladtak, a gépek és a fa azonban ott maradt. Rögtön ki is hívták a rendőrséget, amely jegyzőkönyvet készített, és lefoglalta a munkagépeket. Mivel nagy, buldózerszerű gépekről van szó, nem szállították el a rendőrség székhelyére, csupán lepecsételték. Másnap reggelre a munkagépek eltűntek!
A rendőrségnek sikerült azonban beazonosítani, hogy a munkagépeket a kricsói Stejarul Kft. cég tulajdonát képezték, tulajdonosa pedig Tiberiu Crivineanţu, akinek több cége van, valamennyi tevékenységi területe a fakitermelés. Az illegális fakitermelésről elszaladt munkásokat a helyiek Crivineanţu alkalmazottaiként azonosították.
A kár becsült értéke (mind a 9 károsított tulajdonosnál együttvéve) meghaladja az egymillió eurót!
A 9 tulajdonos feljelentést tett még 2011 áprilisában a lugosi bíróságon Crivineanţu cége ellen, csakhogy ennek nyomán a Stejarul Kft. még 2011-ben csődöt jelentett.
A per két és fél év után sem kezdődött el. Az ügyészség elvetette a bűnvádi eljárás elindítását (NUP), sőt, a 9 megkárosított közös dossziéját 9 külön-külön dossziéra darabolta fel, s így a kár értéke egyetlen tulajdonosnál sem nagyobb 500 000 lejnél. Így már nem a DNA illetékes az ügyben, a helyi ügyészség kezeli azt.
A NUP ellen a megkárosítottak fellebbezést nyújtottak be a lugosi bíróságon, amit meg is nyertek, s a bíróság visszaküldte a rendőrségnek a dossziét a nyomozás kibővítése céljából.
A rendőrségi vizsgálat azóta is tart.
Gyanús összefonódások
Ovidiu Cetean szerint gyanús az ügyészségi NUP, főleg, hogy reklamációja nyomán a környezetvédelmi minisztérium rögtönzött ellenőrzést tartott Crivineanţu cégeinél 2011 kora nyarán, és komoly szabálytalanságokra bukkant. A cégnél ugyanis kétszer annyi faanyagot találtak, mint amennyit a kitermelési okmányokkal igazolni lehetett – az illegálisan kitermelt 3000 köbméternyi fát lefoglalták.
A rendőrség megállapította, hogy a kitermelő gépek és munkaeszközök a Stejarul Kft. tulajdonát képezik, a helyiek szerint a munkások is Crivineanţu cégeinek dolgoztak, a cégnél pedig a bűntárgyat, vagyis az illegálisan kitermelt fát is megtaláltak, az ügyészség mégsem indított eljárást. A temesvári Felicia Costin, egy másik megkárosított erdőtulajdonos szerint is fölöttébb gyanús ez az egész ügy.
Crivineanţu cége még 2011 júliusában beperelte a környezetvédelmi minisztériumi ellenőrzés jegyzőkönyvét, a lugosi bíróság pedig formasági kifogásokra hivatkozva még 2011 októberében érvénytelenítette az okmányok nélküli faanyag lefoglalását bizonyító jegyzőkönyvet. A Stejarul Kft. tehát meglepő gyorsasággal kapta vissza a lefoglalt famennyiséget!
Egyéb furcsa összefonódásokat is felfedezni vélt Ovidiu Cetean és felesége. Még 2005-ben az Ana Lugojana elnevezésű helyi erdőkerülethez (ocol silvic) fordultak őrző-védő szerződés megkötése céljából. Az erdőkerület azonban nem volt hajlandó szerződést kötni. Különböző érveket hoztak fel: hogy az erdő-birtok nincs megfelelően kijelölve, pontos terjedelme nem nyilvánvaló és hasonlók, szemléltette a helyzetet Ovidiu Cetean. Hasonlóképpen járt Felicia Costin is, ő még 2009-ben írásban fordult az erdőkerülethez őrző-védő szerződés megkötése céljából, de a mai napig nem kapott választ.
Szintén gyanús az erdészeti igazgatóság hozzáállása, amely a szomszédos erdőkitermeléseknél ellenőrzést tartott akkoriban, az őrző-védő szolgálat nélkül maradt jelentős kiterjedésű erdőknél viszont nem. Holott a szomszédos erdőkerület emberei többször észleltek nagy méretű fakivágást az őrizetlen erdőkből. Sőt, 2009–10-ben több erdei ösvényt alakítottak ki illegálisan buldózerrel a nehezen elérhető helyeken, a kivágandó fa elszállításához, állítja Felicia Costin.
Rendőrségi vizsgálat - Miért húzódik ennyire az ügy?
Tiberiu Crivineanţu helyileg befolyással bír, 2012-ig PNL-tanácsos volt Kricsón, fontos kapcsolatai vannak a környéken. Felicia Costin szerint cégei több törvénybe ütköző ügybe keveredtek, a számonkérést valahogy mégis mindig elkerülte.
Az ipari méretű illegális fakitermelés nem egy nap alatt történt, hanem valószínűleg már 2009-ben elkezdődött és 2011-ig tartott, szemléltette a helyzetet Constantin Sinitean, govozsdiai rendőr, aki először nyomozott az ügyben, s aki megerősítette, hogy jelenleg Crivineanţu cégeinek egy másik bűnügyi dossziéján munkálkodik.
A törvénytelen fakitermelés dossziéja a lugosi rendőrséghez került, a nyomozás kiegészítése céljából. „Számomra világos az ügy, de komoly bizonyítékok szükségesek”, mondta telefonon Marian Deutsch lugosi rendőrtiszt, akihez a dosszié került, s aki a nyomozást elölről kezdte, ami igen bonyolult és időigényes feladat, hiszen újból ki kell hallgatnia a tanukat. Egyesek közülük félnek beszélni, az erdők kifosztását annak idején végző munkásokat pedig előbb meg kell találni – vannak, akik nem a környékről valók, mások azt állítják, hogy saját zsebükre vágták ki a fákat, noha ennek minimális a hitelessége, hiszen nem egy-két szekérnyi fát vágtak ki, s kevés a valószínűsége, hogy egyszerű, amatőr fa tolvajok rendelkezhetnek a kitermeléshez használt nagy méretű gépekkel. Más favágók azt mondják, napszámosok voltak, de az azóta eltelt időre hivatkozva azt állítják, hogy nem emlékeznek, honnan és mennyi fát vágtak ki. Jóllehet éppen a kivágott fa mennyisége szerint, köbméterre fizették őket, kellene emlékezniük, ha nem is pontosan, legalább a nagyságrendre, hangsúlyozta Marian Deutsch.
A megyei erdészeti igazgatóság és az Ana Lugojana erdőkerület helyzete is gyanús a nyomozást végző rendőrtiszt számára. „Szemet szúró hogy az orruk alatt ekkora méretű fakitermelés történt, de semmit sem láttak”, méghozzá 2009-től 2011-ig, szögezte le Deutsch felügyelő.
Tiberiu Crivineanţuval nem sikerült felvenni a kapcsolatot, cégei telefonszámain senki sem válaszolt, az interneten talált mobilszámán sem. A megkárosítottak és Constantin Sinitean szerint telefonszámait is állandóan váltja.
Családi örökség
A Kricsó (Criciova) község határában található 28 hektárnyi erdő családi örökség, Ovidiu Cetean felesége dédnagyapjától örökölték, aki tehetős lugosi ügyvédként még az Osztrák–Magyar Monarchia idején vásárolta meg, gyermekei jövője anyagi biztosítása céljából. 1918. december elsején a Bánság 213 tagú hivatalos küldöttségének tagjaként vett részt Gyulafehérváron az Erdély és Románia egyesülését kikiáltó nemzetgyűlésen. Attól remélt szebb jövőt utódai számára.
Számítása aligha jött be, hiszen 1948-ban a román állam elkobozta a családi vagyont, örökösei pedig csak 2005-ben kapták vissza, hosszas bürokráciai csaták nyomán.
Vajon mit szólna birtoka illegális kifosztásához a dédnagyapa? Bizonyára forog a sírjában és alaposan morfondírozna, hogy érdemes volt-e 1918-ban aktívan munkálkodnia Erdély Romániához való csatlakozásáért, válaszolja Ovidiu Cetean. Mihez vezettek erőfeszítései? Az Osztrák–Magyar Monarchia civilizációja, jogszabályokat és magántulajdont szigorúan betartó eszmeisége helyére a törvényeket és tulajdont – finoman fogalmazva – lazán kezelő balkanizmus került. Közel 100 évvel az impériumváltás és közel negyedszázaddal a rendszerváltás után „gyönyörű demokráciánk” itt tart, állapítja meg keserűen Ovidiu Cetean. Chirmiciu András
