2014.02.18 - A klímaváltozás migrációs, gazdasági, sőt háborús rizikót is rejt.
A katasztrófa elkerüléséhez globális együttműködés, politikai és gazdasági összefogás szükséges - foglal állást Nicholas Stern a The Guardianben. Az egyes fejlett országok felelősségteljes gondolkodásának és tudatos politikai lépéseinek hiánya nem csak a hosszú távú versenyképességet, hanem a klímaváltozás veszélyeinek elhárítására tett eddigi kísérletek sikerét is fenyegeti.
A közelmúltban Anglián végigvonuló hatalmas vihar, valamint az a tény, hogy a szigetországban 2000 óta a négy legcsapadékosabb, és hét legmelegebb évnek lehettünk tanúi, újabb bizonyítékul szolgál arra, hogy a klímaváltozás következményei már jelenleg is érzékelhetőek. Az ilyesfajta időjárási jelenségek Ausztráliában, Brazíliában, Argentínában, a Fülöp-szigeteken és a világ számos más országában okoztak már problémákat a közelmúltban hőhullámok, bozóttüzek, melegrekordok, áradások és egyéb szélsőségek formájában.
A legutóbbi nemzetközi klímaváltozással foglalkozó konferencián megállapították, hogy az 1950-es évek óta körülbelül 0,7 Celsius fokkal emelkedett az átlaghőmérséklet, továbbá elfogadták a feltevést, miszerint a melegedés a fokozódó gázkibocsátás, az erdőirtás, és egyéb emberi tevékenységek következménye. Amennyiben a káros gázok kibocsátása nem csökken, és a környezetkárosítás tendenciái folytatódnak, a hőmérséklet akár 4 Celsius fokkal is emelkedhet a század végére, ami meghaladja az előző egyezményekben veszélyesnek nyilvánított 2 fokot. Ilyen átlaghőmérséklet körülbelül 115 000 évvel ezelőtt volt a Földön, amikor a jégsapkák a sarkokon jelentősen kisebbek, a tengerszint pedig minimum öt méterrel magasabb volt.
Mindez nem csak ökológiai, de gazdasági, és társadalmi katasztrófához is vezethet Stern szerint, hiszen a legsúlyosabban érintett térségek népessége várhatóan a kevésbé nehéz helyzetű régiók felé indul majd meg menedék reményében. Ez az óriási migrációs hullám fenntarthatatlan élelmezési, bevándorlási politikához, konfliktusokhoz, és háborúhoz vezethet. A válság fokozódását megelőzni kívánó törekvések élén jellemzően kevésbé tehetős államok találhatóak, mint például Kína. Ezen erőfeszítéseket azonban az egyes gazdag országok passzivitásuk, vagy ellenállásuk révén meggátolják, lehetetlenné téve a nemzetközi együttműködési szándéknyilatkozatok aláírását, amit 2015 decemberére, Párizsba terveznek.
A történelem már bizonyította, milyen gyorsan valósulhat meg ipari átalakulás, és jöhet fellendülés a technológiai fejlődésnek és a kutatásoknak köszönhetően - jelenleg is éppen erre volna szükség. Bár már ma is léteznek alacsony karbon-kibocsátású technológiák, ezek széles körű elterjedéséhez tőkeigényes beruházásokra, valamint a rendkívül szennyező fosszilis tüzelőanyagok visszaszorítására volna szükség. A jelenlegi lépések a károsanyag kibocsátás mérséklésére közel sem elég hatékonyak, mivel a legtöbb gazdag, iparosodott ország nem tesz lényegi lépéseket az energiaszükséglet alternatív biztosítására, amelyre viszont a Nagy-Britannia által kijelölt út példaként szolgálhatna. Az angolok a 2008-as klímaváltozással foglalkozó konferencián vállalták, hogy 2050-re 80 százalékkal csökkentik a károsanyag kibocsátásukat, ezáltal a vállalkozókat is ösztönözve a beruházások növelésére, amely kezdeményezés iránt Kína is hajlandóságot mutat. Ez annál is fontosabb szempont, mivel a kormányok támogatása nélkül nem jöhetnek létre érdemleges, általános erejű fejlesztések. Az összefogássukkal valósulhatnak meg olyan kezdeményezések is, mint az európai országok közötti energiapiac.
Megoldásként szolgálhat a káros gázok kibocsátásának szigorúbb korlátozása és büntetések kiszabása. Ez egyben ösztönzőleg hatna a technológiai fejlesztésekre és kutatásokra, amik együttesen serkentenék a gazdasági növekedést és segítenék elkerülni a klímaváltozással járó veszélyeket.
Nicholas Stern brit közgazdász és akadémikus, a the Grantham Research Institute on Climate Change elnöke. Meixner Judit