2014. március 4. - Amikor azt a szót halljuk, hogy környezetbarát, leggyakrabban valami olyan dologra gondolunk, aminek jelentős a környezeti hatása, például autókra, izzókra, vagy repülőkre, ahol jelentős hatásokkal számolhatunk és éppen ezért a zöldítés is komoly előnyökkel jár.
Aligha jutna eszünkbe a környezetbarát bútor, pedig ennek is helye lenne a fejünkben.
Annál is inkább, mert ma már zárt terekben töltjük időnk java részét, így tehát nem mindegy milyen az a környezet, amellyel órákon keresztül érintkezünk, és amelynek levegőjét is belélegezzük. Ennek, és a vásárlók elvárásainak köszönhető, hogy a bútoriparban is megjelent a zöldítés igénye. Lássuk mitől környezetbarát egy bútor.
Szerves szennyezők
Mivel a bútoripar igen sok ragasztóval és festékkel, lakkal dolgozik, ezért az egyik legfontosabb szempont az illékony szerves szennyezőanyagok kibocsátásának csökkentése. Ez több szempont miatt is fontos, egyrészt csökkenteni az üzem kibocsátását, másrészt minimalizálja, a belső légterekbe jutó illékony szerves anyagok mennyiségét. Ennek legegyszerűbb módja, hogyha a korábbi oldószer bázisú festékek és ragasztók helyett a gyártók átállnak a víz, vagy poralapú alapanyagokra. A korábbi oldószeres festékek és ragasztók miatt a beltérben igen magas lehetett a szerves szennyezők mennyisége, amelyek között például a daganatkeltő formaldehid is megtalálható volt. Sajnos az ilyen bútorokból hosszú ideig kerülhettek a levegőbe – az idő előrehaladtával egyre kisebb mennyiségben – légszennyező anyagok. A vízbázisú termékek esetén radikális a szennyezőanyagok csökkenése, ez tehát az első lépcső.
Óvatosan a bútorlapokkal
A második fontos szempont, hogy ha egy mód van rá, kerüljük a préselt fabútorokat. A bútorlapok, MDF lapok, farostlemezek mind lényegesen több káros anyagot bocsátanak ki, mint a tömör fabútorok. Az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) 2004-ben szabványt vezetett be a falemezek formaldehidtartalmára. Egy terméket akkor lehet az úgynevezett E1 csoportba sorolni, ha a környezetszennyező anyagok kibocsátása legfeljebb 0,13 milligramm légköbméterenként. Ha ennél több, akkor E2 kategóriába tartozik. Ha ilyen bútorokat vásárolunk érdemes tájékozódni, hogy a gyártó tartja-e az E1 szabványt. Természetesen, ha van rá mód, akkor a bútorlapos, préselt bútorok helyett vásároljunk fenyőbútorokat, ezeknél minimális a szervesanyag kibocsátás.
Régi bútorok, nagy kockázat?
Érdemes itt megemlékezni a régi, nagyapáinktól örökölt bútorokról is, de sok remek bútort lehet szerezni ócskapiacokon is. Legyünk azonban körültekintőek, bár ezen bútorok újrahasználata nagyon környezetbarát megoldás, ám nem árt az óvatosság. A régi bútoroknál a festés során gyakran alkalmaztak még nagy mennyiségű nehézfémet tartalmazó festékeket, és olyan rovarölőket, amelyet ma már be vannak tiltva, nem véletlenül. Ha szeretnénk, ezeket a bútorokat felújítani semmiképpen ne kezdjük el lecsiszolgatni a régi festéket, mert komoly allergiás reakció is jelentkezhet a belélegzett por miatt, inkább forduljunk egy asztaloshoz, vagy restaurátorhoz.
A következő dolog, amire érdemes odafigyelni, a bútorok alapanyaga. Itt az ideális választás a természetes alapanyagú bútor, elsősorban a fabútor, de itt is vannak fokozatok. Egyes gyártók ugyanis vállalják, hogy csak olyan faanyagot használnak, amely fenntartható erdőgazdálkodás keretében került kivágásra. Ha a deklaráció mellett meglátjuk az FSC logót, akkor biztosak lehetünk benne, hogy jó helyen járunk. Az FSC, Forest Stewardship Council a legismertebb fenntartható erdőgazdálkodást minősítő szervezet, amely már több mint 20 éves múltra tekint vissza. Érdemes még a PEFC betűszókat is keresni, amely egy európai kitermelési minősítési rendszer.
Korábban a Tudatos vásárló magazin végzett felmérést ez alapján idehaza 34 cég rendelkezik FSC tanúsítvánnyal, míg öt a PEFC emblémát használja. A 2010-es felmérés idején az OBI nem forgalmazott ilyen termékeket, az IKEA nem adott egyértelmű választ, míg a Domus és a Baumax nem reagált a megkeresésre.
Minél közelebb
Amennyiben a fenti logóval ellátott bútort nem találunk, akkor további szempont lehet a gyártás helye. Minél kevesebb a szállítási távolság, minél inkább helyi alapanyagokból dolgozik a bútorgyár, annál kisebb a környezeti hatás. Ebben az esetben ideális választás lehet a hazai gyártó, de még elfogadható kompromisszumot jelenthetnek a lengyel bútorok is. Ez utóbbiak alapanyaga 95%-ban lengyel, és igen sok rendelkezik FSC, PEFC minősítéssel. Legyünk óvatosak a nagy áruházak bútorkínálatával. Sok ezek közül a Távol-Keletről érkezik, és semmiképpen nem tekinthetőek környezetbarátnak.
Műanyag, csak újrahasznosítva
Értelemszerűen a fa bútoroknál környezeti hatását tekintve a fém, és műanyagbútorok környezeti hatásukat tekintve az esetek döntő többségében kedvezőtlenebb választást jelentenek. Ez alól csak azok a bútorok jelentenek kivételt, amelyek hulladékok feldolgozásából készülnek, jó példa ezekre a műanyag kerti padok. De vannak ma már papír, textil, üveg alapú bútorok is , ezek is jó alternatívákat jelenthetnek, ha fontos a zöld szempont.
Végül szempont lehet a bútor javíthatósága is, ha az ülőgarnitúra esetén a huzat áthúzható, a sérült bútor asztalos által restaurálható akkor jól döntöttünk. A műanyag bútorok itt is rosszul szerepelnek, ugyanis legtöbbjük nem javítható, a természetes alapanyagú bútorok ebben is jobban szerepelnek.