2014. június 10. - Tasó László, a Brüsszel által üldözött szegény magyar akác - önmaga által felkent - nagykövete most Ferencvárosban dobbantott egyet.
A fideszes országgyűlési képviselő, aki egyre inkább mint az Európai Uniót Nyíradonyból riogató rém válik ismertté, a napokban haknizott egyet a székes fővárosban Ferencváros vezetőinek vendégeként.
Ennyi kenetteljes marhaságot régen adhattak elő a Budapesten is mind nagyobb teret nyerő vidéki kormánypárti elhivatottak, mint amennyit Tasó produkált a Nemzetei Összetartozás Napja alkalmából.
Az alábbi idézetek kétségtelenül hitelesek, hiszen magának az adonyi Elvisnek a személyes honlapjáról származnak, ahol szónoklatának teljes szövegét közzé tette.
Mazsolázunk:
„Van egy ország és él még egy nemzet, melynek lassan egy évszázada elvették erőforrásait, több mint 1000 éve egyben álló területeit, kincseit, meggyalázták őseinek földjét és elődeinek porát. Ki akarták és még most is ki szeretnék ölni belőle az ősi köteléket, mérgezik a gyökereket és szeretnék kitörölni az emlékezetet, de már sejtik, hogy ez lehetetlen próbálkozás.”
„Hiába az ármány, és hiába a számtalanszor kifizetett 30 arany, nem bírnak leszámolni a magyarral, nem tudják kiirtani az érzést, ami összeköt és egyben tart. Diktálnának, mint 1920-ban és térdre kényszerítenének, mint akkor, és még utána is többször, pedig soha nem érdemeltünk büntetést. Szálkák lennénk a nagyhatalmak szemében, vagy csak az azonosságtudatunkat kellene kiirtani, mint ahogyan napjainkban Brüsszel szeretné az akácot?”
„A Gút-Keled lovagok egykori szálláshelyéről, monostorának központjából, az akác hazájából jöttem az ünnepi megemlékezésre és egy jelképes ajándékot hoztam magammal. A Dél-nyírségi Erdőspuszták kincsét, az Alföld legnagyobb összefüggő erdejéből, a Gúti erdőből származó akác csemetét hoztam abba az ültető gödörbe, melyben a testvérközösségek anyaföldje biztosítja a táptalajt. A közös földbe kapaszkodik tehát Európa legújabb üldözöttje, az akác, melyről azt tartják, invazív fafaj, agresszíven terjeszkedik, ezért irtani kell. Meg kell akadályozni, hogy tovább terjedjen, nagyobb teret nyerjen, mint ami kívánatos egy érdekkörnek, akik befolyásolják az unió döntéseit.
Az állítólag mindössze 400 éves jelenléte kísértetiesen hasonlít a magyarság történelmére, ha nem bántották, ha nem bántják, akkor mindig képes gyarapodni. De ha a nyugvó gyökereit megszaggatják, az akác kiválóan sarjadzik, és gyökeréről életképes, ellenálló, kemény, mégis jól munkálható, számtalan célra használható utód tör az ég felé.”