2014. augusztus 28. - Sopron nem csak városképileg szép és érdekes, de külön áldás, hogy a környéke is gyönyörű.
Szelíd dombok és hegyek övezik, ahol romantikus erdők, kellemes kirándulóhelyek voltak és vannak. Itt a természetkedvelők kedvükre barangolhatnak és gyönyörködhetnek.
Élt ebben a városban egy 5 éves kisfiú az anyukájával. Legkedvesebb szórakozásuk a séta, kirándulás és az erdőjárás volt. A kisfiú jó megfigyelő volt, nem csak a várost ismerte már kicsi korától kezdve, de a környező erdőkben is jól kiismerte magát. Egy nap a Fenyves szálló környékén sétáltak, így szólt az anyukájához:
- Tudok egy játszóteret az erdőben. Megmutassam?
- Hát persze, kíváncsi vagyok rá!
Erre a kisfiú kézen fogta anyukáját és elvezette az Ojtozi úton át a Zichy rétre, ahol valóban egy aranyos kis játszótér volt. Sűrű erdő vette körül, hatalmas tölgyfákkal. A gondosan karbantartott réten ritkásan álló tölgyfák ligetet alkotva vetettek árnyékot az ott pihenőkre és a játszó gyermekekre. A rét szélén kis patak folydogált: a Gida patak. A réten gyerekekre méretezett kicsi asztalok és padok voltak elhelyezve, még sátortető is volt egyik-másikon. Mintha valamelyik Grimm meséből kerültek volna elő….
Volt ott mindenféle játék: várszerű erőd, amit ostromolni lehetett, gúla, amire fel lehetett mászni mérleghinta, de a legjobb az volt, hogy pillangókat, tücsköket, szöcskéket és bogarakat lehetett kergetni, megnézni. Természetesen a jó levegőben sem volt hiány.
Attól kezdve sokszor jártak oda. Az anyuka leült egy pici asztalhoz és olvasott, vagy a gyerekeket nézte, a kisfiú pedig az unokatestvérével és a többi gyerekkel játszott egész délután. Néha odaszaladtak pihenni, gyümölcsöt, szendvicset enni.
Nem csak ők jártak oda, hanem nagyon sokan, ott mindig lehetett játszópajtást találni. Az egykori gyermekszanatórium kicsiny betegeit is naponta idehozták. Boldogan szaladgáltak a réten, élvezték a szabadságot, a jó levegőt.
Jó volt itt lenni.
Aztán a kisfiú megnőtt és az erdei játszótér lassan feledésbe merült. A kisfiúból apuka, az anyukából pedig nagymama lett, aki még mindig szeret az erdőben sétálni. Nemrég a Zichy réten sétálva eszébe jutott az erdei játszótér. Nosza, megkereste, hát biz’ alig találta meg, mert a természet szinte teljes mértékben visszahódította.
A sűrű bozótban még mindig megvannak a kis asztalok és padok maradványai. Az árnyékot adó öreg tölgyfák közül néhány kidőlt és ott pusztul, enyészik tovább… egyszóval lehangoló látvány.
A mai gyerekek más játszótéren játszanak, ami nincs innen messze: fő erénye, hogy autóval teljesen megközelíthető, sőt külön parkolója is van, a játékok pedig megfelelnek a jelenlegi EU normáknak… Eközben az egykori erdei játszótér enyészik tovább. Pár évtized múlva már semmi sem fog látszani belőle, csak az emlékeinkben él tovább.
Kép és szöveg: Tarcsai Mária