2014. szeptember 27. - Süllyedő Atlantisz - Somogyország a neved?
ANDER BALÁZS, (Jobbik): - Miniszter Úr! Somogyország - büszkén vallott elfogultsággal hirdethetem - hazánk legszebb megyéje. Csakhogy a nyolcvanas évek eleje óta eltelt harminc év alatt 360 ezres lakossága 315 ezer főre apadt, ez pedig az országos csökkenés tulajdonképpen kétszeresét meghaladó fogyást mutat. Immár ott tartunk, hogy megyénkben az országos másféllel szemben minden egyes születésre két temetés jut. Koppány vezér egykori uruszága csodálatos Árpád-kori falvaival lassan, illetve történeti léptékkel nézve nem is olyan lassan, de annál biztosabban felszámolja magát. Az elöregedés, a katasztrofális népességfogyás, valamint az egyre nagyobb méreteket öltő etnikai átstrukturálódás igen-igen komoly kérdéseket vet fel, és alapjaiban fogja meghatározni közösségeink jövőjét. Hogy is írta Babits Mihály egykor a Nyugatban? „Beszélni kell, kiáltozni, sírni, míg valaki ezt a védekezést meg nem találja. S ha egyszer a magyarság elpusztul: el fog pusztulni emléktelenül, nyomtalanul. A kutya sem ugat, a varjú sem károg utánunk. Mindaz, amit tettünk és teremtettünk, eltűnik, mintha sohasem lett volna.”
- Miniszter Úr! A népesség pusztulásával párhuzamosan döbbenetes mértéket ölt az épített környezet leromlása is. A megye 120 ezer lakóingatlanából több mint 20 ezer üresen áll, ezek háztáji gazdálkodásra kiválóan alkalmas gazdasági épületeikkel a mostani folyamatok fényében előbb vagy utóbb, de sajnos inkább előbb az enyészeté lesznek. A nemzeti fejlesztés 2030. évi területfejlesztési koncepciójában többéves késés után végre megfogalmazták, hogy az aprófalvas térségek nagyszámú üres ingatlanát fel kell mérni, hasznosításukra pedig tervet kell kidolgozni. Ezért jogos a kérdés: miért nem tett semmit a kormány csak a megyénkben legalább ilyen százmilliárdos vagyontömeg felmérésére, megmentésére? Miért nem kap tájékoztatást a szélesebb nyilvánosság a hazai települések harmadát alkotó kisfalvak sorsát alapvetően befolyásoló konkrét elképzelésekről?
LÁZÁR JÁNOS, ( Miniszterelnökséget vezető miniszter): - Képviselő Úr! Valóban komoly felelősséget ró a mindenkori parlamentre és a végrehajtó hatalomra is, hogy Európa talán a britek után legrégebbi országát, államát, a több mint ezeréves Magyarországot még ötszáz év múlva is államként és országként emlegessék. Szívesen állok bármilyen vitára vagy személyes megbeszélésre is készen ezzel kapcsolatban.
- Képviselő Úr! Ennek a kormánynak a következő négy évben, a helyhatósági választások után, a legfontosabb társadalompolitikai kihívása az lesz, hogy hogyan tudja a kistelepülések helymegtartó képességét az ön által nagyra becsült és szeretett Somogyban éppen úgy, mint Békés megyében vagy Dél-Baranyában megtartani annak érdekében, hogy ne csökkenjen a lakosság létszáma. Ez alapvetően gazdasági erőforrás kérdése. Ezért nemcsak az ön által említett országos fejlesztési és területfejlesztési koncepció, vagy a Földművelésügyi Minisztérium által összeállított és most európai uniós támogatásra lefordítandó vidékfejlesztési program szintjén kell ennek megjelennie, hanem az állam számára rendelkezésre álló vagyonelemekkel való gazdálkodás szintjén is. Ezért próbáltuk beindítani az állami földek újraosztását, ezért fogjuk felülvizsgálni az állami erdőgazdaságok helyzetét, mert úgy gondoljuk, hogy ezeket alapvetően az önkormányzatok javára, az önkormányzatok által szervezett közösségek javára és különösképpen az ott élők javára kell kamatoztatni.
- Képviselő Úr! Nekünk az a célunk, hogy a helyben rendelkezésre álló, állam által birtokolt természeti és gazdasági erőforrások el tudják tartani ezeket a kis közösségeket. Hogy ez milyen tervben és keretek között valósul meg: 1200 milliárd forint van a következő hétéves fejlesztési tervben, amit önkormányzatok és megyék fognak felosztani. Somogy megye területfejlesztő megye lesz intézményfenntartó megye helyett. Reményeim szerint ezek a szempontok ott is érvényesülni fognak.