2014. október 16. - Ha megkérdezzük, hogy mi jut eszébe egy magyar embernek a Mecsekről, akkor az elsők között említi meg végeláthatatlan erdőket.
A „zöld tengerben" szigetet jelentettek mindig az apróbb-nagyobb falvak, ám manapság a szigetek mellett bizony találni földsebeket is. Azt itt élők közül sokan úgy vélekednek: egyre több és nagyobb az a terület, ahonnan a tarvágás miatt eltűnnek az erdők. Erről kérdeztük a Mecsekerdő Zrt. kommunikációs vezetőjét, Kis Tündét és Vicze Csillát, a Civilek a Mecsekért Mozgalom szóvivőjét.
- A Pécs-környéki táj jellegzetessége a sűrű erdőség. Több térségben (pl. István-akna, Árpádtető, Komlói út környéke) intenzív fakitermelést folytattak az elmúlt időkben. A tarvágások az ott élők szerint jelentős talajerózióhoz vezettek. Mit tesznek ennek kiküszöbölése, megelőzése érdekében?
- Az idős erdők letermelése a felelős erdőgazdálkodás természetes része, hiszen a több évtized, vagy akár több mint 100 év alatt képződött faanyagot nem hagyhatja veszni a tulajdonos, jelen esetben a Magyar Állam - hallom Kis Tündétől. - Ez a tevékenység a fenntarthatóság és tervszerűség szigorú szabályai szerint, jogszabályok betartásával, hatósági engedéllyel történik. Ezek a szabályok többek között előírják az erdőfelújítási kötelezettséget, vagyis hogy az idős erdők letermelését azonnal fiatal erdő visszatelepítése és nevelése kövesse! A kivágott fák tuskója, gyökérzete a talajban marad és még évekig nem korhad el, miközben már a kis csemeték, cserjék, lágyszárúak is ott vannak, így gyakorlatilag folyamatos a növényzet borítása, ezért soha nincs jelentős erózió. Amit tapasztalhatnak, az esetleg a járt földutakról lehordott sár, ami jelentéktelen mennyiség az erdő talajához képest, egyébként mindenütt előfordul, ahol gépek, járművek közlekednek.
Mennyire tartható kézben, és mennyire koncepciózus az erdőgazdálkodás a gyakorlatban? A fakitermelés több cél érdekében (pl. tűzifa és biomassza) történik, a tevékenységet számos piaci szereplő is végzi.
- Az állami erdőgazdálkodás azon ritka gazdasági tevékenységek egyike, amelyet nem a piac, hanem a mindenkori - az erdővel kapcsolatos - társadalmi igényeket kifejező törvények szabályoznak. A piac már csak a jogszabályok által kitermelni engedett faanyag felkészítésének és értékesítésének módját, irányait határozza meg. A koncepció a fenntarthatóság, amit az erdészek már sokkal régebben kitaláltak (mi ezt hozamszabályozásnak hívjuk), mint ahogy a gazdaság más területein is elterjedt az utóbbi években.
- Egészségesek-e erdeink fái, maga az erdő? A meglévő fafajták mindegyikének van-e létjogosultság a mecseki erdőgazdálkodásban?
- A jó természeti adottságoknak, valamint az erdész elődök munkájának köszönhetően a Mecsekerdő Zrt. által kezelt erdőállományok jelentős része őshonos fafajokból álló, elegyes állomány. Ez nagyon előnyös az erdő egészsége szempontjából. Mégis, az utóbbi évek szélsőségesen aszályos időjárása csökkentette a növények ellenálló képességét, több helyen jelentős mértékű erdőpusztulás tapasztalható. A legyengült fákat eddig nálunk ismeretlen, új kórokozók is megtámadják. A klíma változása az erdészeket, az erdészeti tudományt is nagy kihívás elé állítja, hiszen az erdőben nem lehet egyik évről a másikra ellenállóbb kultúrát váltani. Sok évtizedre, évszázadra előre kell gondolkodni, ami a felgyorsult változások, szélsőségek miatt nem egyszerű feladat. Mindenesetre a tudományos műhelyek folyamatosan dolgoznak a különböző forgatókönyvek végiggondolásán. Nemzeti kincsünk az erdő, óvjuk és vigyázunk is rá. Talán sokan nem is tudják, hogy Magyarországon az erdők területe Trianon óta folyamatosan, így napjainkban is növekszik.
A képet árnyaltabbá teszi a következő beszélgetés, amit a Civilek Mecsekért Mozgalom szóvivőjével, Vicze Csillával folytatott munkatársunk.
- Mi nem látjuk ilyen rózsásnak a helyzetet - szögezte le elöljáróban a civil mozgalom képviselője. - Szerintünk a mecseki erdők állapota rosszabb, a különböző korú, vegyes erdőterület nagysága jelentősen csökkent. A helyettük megjelenő "faültetvények" nem nevezhetők erdőnek.
- Mi lehet ennek a legfőbb oka?
- A gazdasági szemlélet. Hat éve a város óriási megrendelést adott az erőműnek, a távhőszolgáltatás érdekében, de emellett az erőmű 50 MW teljesítményű kazánjával főként áramot fejleszt. Szerintünk ez generálja a hatalmas mennyiségű fakitermelést. A felhasznált biomassza alapanyagaként az erőmű évi 240 ezer tonna szalmát és más növényi hulladékot használ, de ezek mellett évente kb. 450 ezer tonna mecseki fa is elég a kazánokban. Azokban a kazánokban, amelyek hatásfoka kb. 25 százalékos. Ez azt jelenti, hogy 4 fából 3 csak úgy elég, s nem termel hasznosuló hőenergiát. Ezt én nem nevezném környezetbarát, zöldenergia programnak.
- Kíváncsi lennék az Önök tapasztalataira is a fakitermeléssel kapcsolatban.
- Sokfelé látunk tájsebeket. Ezt tapasztalni például Vágotpusztán, a sikondai Szent Imre-erdőben, vagy a Zengő keleti részén. A 2009-ben hatályba lépett erdőtörvény tiltja a tarvágást az állami és természetvédelmi területeken mégis a „sakktábla"- módszerrel van lehetőség a törvény céljának kijátszására, ezt látni Gyűrűfű környékén is. A törvény ugyanis meghagyja a három hektáros összefüggő vágási területet. A korábbi időkben folytatott tarvágás hatását Sásd térségében jól látni. Ennek következtében arra megindult a talajerózió.
- Az Önök véleménye szerint, hogyan lehetne elkerülni ezt?
- Az ipari mértékű fakitermelés a költségek tekintetében jóval olcsóbb, mint az úgynevezett „szálalás" módszer, aminek a lényege az, hogy az erdő önmaga biztosítsa a természetes megújulást, a szaporulatot. Tehát nagyobb területet bevonva, de elszórtan csak kevesebb, sőt akár mindössze egy-egy fát kellene kivágni. Egyébként az energiaszektor hatalmas faéhségének szociális hatása az is többek között, hogy a lakossági fűtéshez szükséges fa ára is megdrágult. Társadalmi elvárás lenne az erdők védelme érdekében - a részvénytársaságok uralkodó gazdasági szemlélete helyett - az erdészetek nonprofit társaságokká alakítása, a jogszabályok módosítása. Kőhalmi Endre