2015. április 20. - A 2000-es évek politikai szereplői szervezetten juttatták üzleti lehetőségekhez az udvarhelyi alvilágot - állítja Szőke László.
Vele beszélgettünk a "maffiákokról".
Az utóbbi években egyre gyakrabban fordul elő a közbeszédben, a médiában a székelyudvarhelyi maffia szókapcsolat. Pontosan mit kell ez alatt érteni, és hogy született a maffiákok kifejezés?
- Tapasztalom én is, hogy gyakrabban foglalkozik a média a székelyudvarhelyi alvilággal, de ez túlzás: ne higgye senki, hogy más erdélyi/székelyföldi településen ne lenne alvilág. Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda vagy Gyergyószentmiklós - nos, mindnek megvan a maga alvilága. A különbség csak annyi, hogy az ottani csoportokat nem azonosította be senki nyilvánosan.
Székelyudvarhelyen igen, ezért fordulhat elő gyakrabban a település neve a hírekben. Minél nagyobb különben a település, annál jelentősebb az alvilági tevékenység is annak minden klasszikus jelenségével vagy működési területével együtt. Egyfelől a drog-prostitúció, másfelől a rablás-csalás, tehát az ingatlancsalásokra szakosodott ún. lakásmaffia típusú tevékenység is.
De, meglátásom szerint, Székelyföld esetében - elsősorban a nyelvi korlátok miatt - nem beszélhetünk maffiáról: az ottani alvilág csak működése szempontjából viseli magán a klasszikus maffia jegyeit. Befolyásban, vagyonban, társadalmi jelenlét szempontjából viszont kevésbé beszélhetünk maffiáról, maximum lazán összefonódott bűnszervezetekről, melyek azonban nem szerveződtek - szerencsére - erős és tartós hierarchiába. E kör tagjait jelölöm a maffiákok kifejezéssel, aminek pejoratív jelentéstartalma arra utal: Székelyföldnek - és ismét csak szerencsére! - még a rosszfiúkból is csak a bunkóbbja jut(ott).
Mennyire kiterjedt és mekkora befolyással rendelkezik az udvarhelyi alvilág?
- Körülbelül 100-150 főre tehető azoknak a száma, akik életvitelszerűen bűnözésből, csalásból, netán a gazdaság szürke-fekete zónájából élnek. Nem sorolnám ide azokat, akiket ún. megélhetési bűnözőkként szoktunk beazonosítani. Nem a maffiákjainknak van befolyásuk, hanem azoknak, akik nekik munkát adnak, például a csalások folytán gazdát cserélt ingatlanokkal kereskedő magánszemélyek, cégek, vagy azok, akik adósságbehajtásra adnak nekik megbízást, azaz "foglalkoztatják" is őket.
E körök ilyen a típusú közösségi beágyazottsága azonban 2010 óta, amióta rendszeresen foglalkozni kezdtem a fiúkkal, csökkent. Ma már mindenki tudja, hogy a velük való együttműködésnek kockázata van, bármikor a közbeszéd tárgyává válhatnak, ami - viszonylag kis közösségről lévén szó -, nagyon kellemetlen tud lenni, ezért visszatartó ereje is van.
Mióta beszélhetünk szervezett bűnözésről Udvarhelyen? Hány bűnszervezet azonosítható a városban?
- Én a kilencvenes évek végétől, a kétezres évek elejétől beszélnék a szokványos kereteken túlnőtt székelyudvarhelyi alvilágról. Szász Jenő idején a politikum szövetségre lépett az alvilággal, szervezetten juttatta olyan hivatalos forrásokhoz, üzleti lehetőségekhez őket, amelyekhez különben nem férhettek volna hozzá. Három-négy laza kör van, plusz a törzsi, családi klánok, amelyek érintkeznek ugyan egymással, de csak pillanatnyi érdekek mentén, előfordul, hogy konfrontálódnak is.
Milyen mértékben beszélhetünk Udvarhely-specifikus jelenségről? Vagy ez általános, csak más települések esetében nincs, aki nyilvánosságra hozza ezeket?
- Azért ez szokványos jelenség, az alvilág minden társadalom velejárója, hiszen a prostitúciónak is ez ágyaz meg, ami, ugye, örök. Utaltam erre már, bár nagyon durva volt a helyzet a városban 2010 körül, ma inkább azért fordul elő gyakrabban Székelyudvarhely neve ebben az összefüggésben, mert nevén nevezzük a szereplőket.
A blogodon számos visszaélésről, zsarolásról, fenyegetésről, fizikai és pszichológiai agresszióról lehet olvasni. Milyen bűncselekmények elkövetése köthető ezekhez a csoportokhoz, miben utaznak, mi a profiljuk?
A garázdaságként katalogizálható cselekmények visszaszorultak, visszavonultak az utcákról a rosszfiúk. Az ingatlancsalások csökkentek, az ezt segítő szakértői-jogi, szinte intézményesült hálózatot (rendőr, ügyész, ügyvéd, közjegyző, bíró, végrehajtó) sikerült szétrobbantani, kiesett egy velejéig korrupt közjegyző, sikerült beazonosítani néhány - feltehetően - csaló ügyvédet is. Vannak még ilyen esetek, de ezek inkább az ún. most kifutó ügyek, melyekben a csalások, átverések évekkel ezelőtt történtek. A ma már nem közjegyző, Márton József nevének előfordulása bármilyen ingatlanügyben sajnos arra is garancia, hogy ott jó eséllyel történt valamilyen stikli. De ezek már inkább a város vonzáskörzetében található vidéki esetek.
A lopott autók biznisze egyre kevésbé jövedelmező, több lebukás is volt az elmúlt években, most is folyik egy ilyen ügy Magyarországon. Most lopott erő- és munkagépekkel próbálnak kereskedni inkább. A drog és prostitúció virágzó üzlet, itt túlságosan jó hatósági hátországuk van ahhoz, hogy megborítható legyen. Viszont az is igaz, hogy itt a legnagyobb a sor: rögtön jönnek újak azok helyére, akik elhullnak. És végül ott a szürke-fekete gazdaság, a számlagyárakként működő cégek, melyek mindig átkerülnek valamelyik csicska tulajdonába, ha probléma van.
Hogyan működik egy ilyen szervezet?
- Székelyudvarhely esetében nem egy szervezetről beszélünk, hanem néhány csoportról, mindegyikben van egy-két “öreg”, azaz már tapasztaltabb szereplő. Szervezett bűnözői csoportról azért beszélhetünk, mert ezek kommunikálnak, információkat osztanak meg egymással, sőt laza szövetségekbe is tömörülhetnek, ha egy-egy akció azt szükségessé teszi. Hasonlóképpen zárnak össze akkor is, ha homok kerül a gépezetbe, és valaki lebukik.
Székelyudvarhely esetében 10-15 viszonylag szuverén, egymással egyenrangú, néha rivalizáló “arcról” beszélhetünk, akik rendelkeznek annyi anyagi háttérrel, hogy nincsenek mindennapi gondjaik. A többiek a félelem, illetve az állatvilágra jellemző paternalista ösztönvilág szabályai szerint csatlakoznak vagy hullnak el. Szervezettségről azért is beszélhetünk, mert úgy tűnik, létezik valamiféle leosztása a (munka)területeknek. A családi alapon szerveződő klánok egyre inkább kiszorulnak a “jóból”, bár rájuk amúgy is pitiáner, erőszak(osság)ra épülő bűncselekmények a jellemzőek.
Az utóbbi időben inkább a lakásmaffiával volt tele a sajtó. Erről mit kell tudni?
- A maffia ebben a szóösszetételben nem annyira az elkövetőkre, hanem inkább a módszerre vonatkozik. Szociálisan hátrányos, többnyire szenvedélybeteg áldozatokat cserkésznek be, bizalmukba férkőznek, majd zsarolással, átveréssel, netán erőszakkal veszik rá őket ingatlanjaik tulajdonának átruházására valami mondvacsinált lekötelezettségre, tartozásra hivatkozva. Közös jellemzőjük ezeknek az eseteknek, hogy mindig előkerül egy hiteles közjegyzői okirat, ami a csalók vagyonszerzését lehetővé teszi a bíróságokon.
Milyen egy udvarhelyi alvilági nehézfiú prototípusa?
- Külső megjelenésében: kigyúrt, márkás cuccokban és autóban kóricáló, harmincas férfi, akit a köznyelvben - ha kénytelenek vagyunk kapcsolatba kerülni vele -, “bunkó parasztnak” hívunk. Belsőleg: gyenge (érzelmi!) intelligenciával rendelkező, a törzsi-/állatvilágra jellemző erős hierarchikus értékrend szerint létező arc a nehézfiú udvarhelyi prototípusa.
Kimutatható-e világos és egyértelmű összefonódás az alvilág és a hatóságok között?
- Bizonyíthatóan még nem, de az összefonódásnak léteznie kell, különben nem fordulhatna elő, hogy a köztudottan drogtanyákban évek óta nem sikerül eredményes razziát tartani, mert a terjesztők időben fülest kapnak.
Mi vitt rá arra, hogy mondhatni egyszemélyes hadjáratba kezdj az udvarhelyi alvilág ellen?
- Belesodródtam. Egy ártatlan blogbejegyzés után olyan szintű fenyegetést kaptam, ami egyértelművé tette: ezekkel a fiúkkal nagyon elszaladt a szekér. Ez hívta föl a figyelmem a jelenségre, azóta figyelem, követem és dokumentálom minden lépésüket - amikből nem feltétlenül születik mindig blogbejegyzés.
Az írásaid számos esetben eredményre vezettek, és jogi következményei is lettek az alvilágra nézve. Ossz meg ezek közül néhány olyan esetet, amelyet sikerként könyvelsz el.
- Márton József közjegyző “kilövése” az egyik legnagyobb eredmény, ami persze azért nem csak nekem köszönhető. Vagy ott van egy 60 ezer eurós ingatlan visszaszerzése is, melyben aztán el is marasztalta a bíróság a csalókat (ez vezetett ahhoz a támadáshoz, amelynek során lőfegyverrel kellett védekeznem). De azokat az esetek a legsikeresebbek számomra, melyeket sikerül megelőzni. Ilyen volt például egy munkás “megmentése”, akit valami pitiáner tartozás miatt zaklattak, zsaroltak, és munkaadóját bevonva, munkahelyi kölcsönnel ki lehetett “váltani”. Ő nem is tud róla, hogy úgymond külső beavatkozással rendeződött a helyzete. S ez így van/lenne jól!
Több esetben is megfenyegettek, megtámadtak, ennek ellenére folytatod a tényfeltárást. Minek kellene történnie ahhoz, hogy felhagyj ezzel a tevékenységgel?
- Agykárosodásnak - fizikai értelemben. Mert, ugye, szellemileg/érzelmileg sérült firkászok itt-ott azért előfordulnak, tehát nem lehet kizárni, hogy ilyen sérülés bennem ne lenne. (nevet)
Kerültél-e olyan helyzetbe, ami után elgondolkodtál azon, hogy érdemes-e folytatni ezt a tevékenységet?
- Kerültem, s ahogy nézem, még fogok.
Vannak, akik különböző utakon segítenek neked ebbéli tevékenységedben? Egyáltalán meddig tervezed folytatni?
- Egyre többen vagyunk. Létrejött egy civil csoport is, mely túl azon, hogy közelről (nem 650 km-ről, mint én) figyel, közbe is lép, ha lakásmaffia típusú cselekményről értesülünk. Szép példája ennek az éppen most folyó fenyédi ingatlanszerzési kísérlet, ahol a végrehajtást sikerült bírósági úton megakasztani. De az önkormányzat is létrehozott egy ún. Közbiztonsági Testületet, és a helyi sajtó most már nagy terjedelemben foglalkozik az ilyen ügyekkel. Valamilyen szinten szerintem mindig fogom folytatni, azaz cselekvőképességem határáig, legfeljebb e tevékenység személyemhez való kötöttsége kerül a helyére/háttérbe akkor, amikortól már nem egyszemélyes harcról vagy mifenéről beszélünk. Különben jó másfél éve már nem érzem magam egyedül. Sőt, olyan, mintha Székelyudvarhely valamit visszanyert volna önbecsüléséből, de nyilván ez csak a személyes benyomás.
Az aktivizmusod sok veszélyt rejt magában, különösen, ami a személyes biztonságodat illeti. Mostanra minden bizonnyal hozzászoktál ehhez az állapothoz, de az elején lehettek álmatlan éjszakáid. Mi kell ahhoz, hogy az ember ezt hosszú távon művelni tudja?
- Ez nem újságíró-szakmai, hanem alkati kérdés: magasabb a félelemérzethez köthető ingerküszöböm, és nem vagyok önemésztő fajta, tehát nem vívódom azon állandóan, hogy jaj, mi lesz ha... Ráér ezzel akkor foglalkozni, ha. A család ezt elfogadta, nem állítanak állandóan döntéskényszer elé. De nem vagyok vakmerő és túlzottan felelőtlen sem, a szükséges óvintézkedéseket megtettem, tudom, mit kell lépnem, ha vészhelyzet alakulna ki.
Szerinted ki/kik okolhatók az udvarhelyi állapotokért, és mi szükséges ahhoz, hogy jelentősen visszaszoruljon az alvilági tevékenység?
- A 2000-es évek politikai szereplői szinte egyenlő partnerként engedték kifehérített forrásokhoz, lehetőségekhez az udvarhelyi alvilágot. Azóta is ennek a levét isszuk, mert az újak “átörökölték” ezt a félig-meddig már intézményesített állapotot. Rébuszban azért jogos még beszélni, mert az udvarhelyi közélet 2000 óta olyan, mintha párhuzamos lenne a helyi valósággal. Még mindig álproblémák tematizálják a viták többségét, már ha lehet értelmes vitának nevezni azt, ami ott folyik. S. I.