2015. június 18. - A sivatagosodás Magyarország élelemellátását is veszélyezteti, az egyik legfontosabb tennivaló ellene a talaj nedvességtartalmának megőrzése.
A klímaváltozás, és az emberi tevékenység, úgy mint túlnépesedés, erdőirtás, a vízkészletek és a talaj kizsákmányolás együttesen vezet szárazföldjeink sivatagosodásához. Ez azt jelenti, hogy a termőföldek kiszáradnak, nem képesek eltartani a megnövekedett népességet, eredményeként pedig egyes vélemények szerint több mint kétmilliárd embert érint, az elkövetkező néhány évtizedben millióinak kell majd új lakóhelyet keresniük.
Az emberi pusztítás a globális felmelegedéssel karöltve korántsem a természet "magánügye". Ahogy Barack Obama fogalmazott: mi vagyunk az első generáció, amely érzi a klímaváltozást, és az utolsó, amely még tehet ellene. Ennek felismerése vezette az Egyesült Nemzetek Szövetségét még 1995-ben, hogy június 17-ét a Sivatagosodás és Aszály Elleni Küzdelem Világnapjává.
Nincs ingyen ebéd
Főleg az észak-afrikai és közép-ázsiai területeket fenyegeti, hogy szó szerint elnyeli őket a sivatag, de itt, a Kárpát-medencében sem dőlhetünk hátra. Az előrejelzések szerint hazánkban is egyre kevesebb lesz a csapadék, ami viszont rendszertelenül, árvizeket okozva fog lehullani. Gyakoribbak és hosszabbak lesznek az aszályos időszakok, nagy mértékben csökken a talajvíz szintje, a Duna-Tisza közének egyes területeiből pedig szó szerint sivatag válhat.
A világnap alkalmából szakmai konferenciát rendezett az Országos Vízügyi Főigazgatóság, amelynek középpontjában a talaj egészségének, ezáltal az élelemtermelés biztonságának megőrzése állt. A "Nincs ingyen ebéd!" című eseményen az egyik fő megállapítás valahogy úgy szólt, újra meg kell tanítani a földműveseket földet művelni. Persze senki nem akar katolikusabb lenni a pápánál, de tény, hogy a támogatási rendszernek köszönhetően a gazdák nem azt teszik, ami ésszerű, hanem amire támogatást kapnak. A "tanítás" így a támogatásokkal való ösztönzést jelenti.
És ahogy Birkás Márta, az MTA doktora, a Szent István Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára fogalmazott: a tudomány segítségét el kell fogadni. A klímához való alkalmazkodás nem lemondást, hátrálást jelent, hanem a tudást felhasználó új stratégiákat.
Megtartani a vizet
A laikus persze azt gondolná, ha szárazság van, hát "locsolni kell", de épp az öntözés az, ami nem lehet egyedüli megoldás az aszály ellen. Sokkal inkább az elővetemény, a fajta kiválasztása, a tápanyagellátás, az öntözés és főleg a megfelelő talajművelés komplex alkalmazása - állapította meg Gyuricza Csaba, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal elnöke. Fogyó vízkészleteink tekintetében a talaj nedvességét nem pótolni, hanem megőrizni kell. Remek eszköz erre a tarlóhántás, ami letakarja a földet, lassítja a víz elpárolgását.
Birkás Márta kifejezetten károsnak nevezte a tarlómaradványok biomasszaként való elégetését, amivel ugye zöldenergiát állíthatunk elő. A kukoricaszárat, szalmát nem szabad eltávolítani, hanem meg kell tartani talajtakarónak. A biomassza-erőműveket pedig táplálják energiaültetvényekről, csatornák, árterek kitakarításából.
"Az ember a glaciális gyermeke, az emberi civilizációt viszont az interglaciális hozta létre" - kezdte egy idézettel Varga Zoltán, a Nyugat-magyarországi Egyetem docense. Mit jelent ez? Fajunk remekül elboldogult a jégkorszak idején, ám az azt követő meleg és stabilnak mondható klíma hozta el a mezőgazdaság virágzását, civilizációk létrejöttét. És ugyanez okozhatja pusztulásukat is, mint a maják birodalma, vagy Angkor esetében - egy aszályosabb időszak volt a vesztük, amit rossz vízgazdálkodásuknak köszönhettek.
Magyarországon a XX. század folyamán 10 százalékkal csökkent a csapadék mennyisége, bár érdekes módon a csapadékos napok száma nőtt. Varga Zoltán arra is felhívta a figyelmet, hogy az éghajlatváltozás mellett az éghajlati változékonyságra is fel kell készülnünk. Ez a rövid távon jelentkező időjárási szélsőségeket jelenti, mint például egy hónapnyi szárazság után özönvízszerűen, napok alatt lehulló annyi eső, ami más években a havi átlagot adja.