Megfejtették az egyik legnagyobb brit haditengerészeti katasztrófa titkát (mult-kor.hu)

2015. augusztus 4. - Több mint 250 évvel a történtek után kiderült, mi okozta a brit haditengerészet történetének egyik legnagyobb katasztrófáját, a HMS Victory elsüllyedését. Bár az Admiralitás tisztában volt az okokkal, előbb a világítótorony őrét hibáztatta a tragédiáért, majd a hatalmas vihar lett a bűnbak. Kiderült azonban, hogy egészen más van a háttérben.
A HMS Victory
A hajó 1744 októberében a La Manche csatornánál süllyedt el. A fedélzetén tartózkodó mintegy 1100 fős legénység teljesen odaveszett. Az azóta eltelt évszázadok során az Admiralitás tisztségviselői és a témával foglalkozó történészek között közmegegyezés alakult ki azzal kapcsolatban, hogy a hajó a viharos időjárás miatt süllyedt el. Egy új kutatás révén azonban kiderült, hogy a katasztrófát elsősorban emberi mulasztás okozta: a hajó ugyanis az átlagosnál rosszabb minőségű fából készült, és szerkezetével is komoly problémák voltak.
A Sean Kingsley brit víz alatti régész vezetésével folyó kutatás során kiderült, hogy a Brit Királyi Haditengerészet a HMS Victory megépítésének időszakában gyakorlatilag szó szerint kifogyott a faalapanyag-készletekből, így kénytelen volt rosszabb minőségű fákat felhasználni a hajók megépítésénél. A rendelkezésre álló fakészlet a 17. században az angol-holland háborúk, London tűzvész utáni újjáépítése, valamint a királyi erdőkben magáncélokra folytatott illegális fakitermelés következtében csappant meg jelentősen.
Emellett kiderült, hogy ekkoriban a hajógyárakban nem választották szét aszerint a fákat, hogy alkalmasak-e már hajók megépítésére (vagyis megfelelően kiszáradtak), vagy sem, ráadásul a lefűrészelt fadarabokról a szíjácsot (a fatest külső, kambium felőli részét) sem távolították el megfelelően. Mivel a hajóépítéseknél gyakran nem megfelelően kiszárított faanyagot használtak fel, így a hajótest és a fedélzet sokkal korábban kezdett el rothadni, mint amikor megfelelően száraz fát alkalmaztak, és ennek következtében jóval kevésbé tudott ellenállni a viharok által okozott fizikai megterhelésnek.
A 18. század folyamán a brit hadihajók általában 12-17 évig szolgáltak, mielőtt komolyabb javítási munkálatok végett a szárazdokkokra szállították volna őket. Az 1735 és 1742 közötti periódusban azonban a hajók átlagosan mindössze 8,8 évig bírták. A Dr. Kingsley vezette kutatócsoport szerint a minőségi romlás részben annak volt betudható, hogy az 1730-as években enyhék voltak a telek, aminek következtében a szíjács a szokásosnál vastagabb volt, és nehezebbé, valamint időigényesebbé vált a fa kiszárítása. A tudósok a HMS Victoryt vizsgálva ezenkívül számos szerkezeti hibát is észleltek, amelyeket a 18. században már angol, valamint francia tengerészek is szóvá tettek: a hajó a szélességéhez viszonyítva túl hosszú, aljának térfogatához képest pedig túl magas volt. Emellett a korabeli hadihajók szellőzése sem volt megfelelő, ami szintén hozzájárulhatott a faszerkezetben bekövetkező idő előtti minőségromláshoz.
Az 1737-ben vízre bocsátott HMS Victory tehát számos tényezőnek köszönhetően 1744-re feltehetően már nem volt hajózásra alkalmas állapotban. A hullámok, amelyek végül a hajó vesztét okozták, feltehetően 7-9 méter magasra csaptak fel, így jelentős vízmennyiség kerülhetett a HMS Victoryba. Mivel a kutatóknak rendelkezésre állnak adatok arról, hogy mennyi víz ömlött be az ugyanahhoz a flottához tartozó hajókba, amelyek nem süllyedtek el, feltételezhető, hogy több mint három méteren állhatott a víz a HMS Victory rakterében. Ez gyakorlatilag kormányozhatatlanná tette a hajót. Mivel a hajóroncs mellett az egyik oldalon ötven bronzból öntött ágyút is felfedeztek, feltételezhető, hogy a hajó az egyik oldalára billent, megtelt vízzel, majd elsüllyedt. Valószínű, hogy amint a hajó elkezdett megtelni vízzel, bizonyos részei letörtek. Számos kötél, árboc, vitorla mellett még a kapitány utazótáskáját is messzire sodorta az La Manche erős sodrása.