2015. október 13. - A természeti erőforrások többet adnak hozzá a világgazdasághoz, mint bármelyik óriásvállalat vagy nemzetállam – derült ki egy friss kutatásból. A friss ivóvíz vagy a korallzátonyok forintban szinte ki sem fejezhető értéket képviselnek, mégsem vigyázunk rájuk.
A méhek évente mintegy 170 milliárd dollárt termelnek a világgazdaságnak, a korallok csaknem 10 ezermilliárdot, a planktonok pedig több mint 222 milliárd dollárt. Ezek az adatok napjainkban kerültek nyilvánosságra egy BBC Earth kísérletnek köszönhetően, melyben a Föld gazdasági arányát mutató (Earth Index) modell alapján demonstrálták a természet – a világ gazdaságához való – nagymértékű pénzügyi hozzájárulását. „Amikor az adatokat nézzük, világosan látjuk, hogy a világ vezető cégei, mint az Apple, a General Motors, a Nestle vagy a Bank of China elhalványulnak a természeti adottságaink pénzügyi megtérüléseihez képest” – mondta Neil Nightingale, a BBC Earth kreatív igazgatója.
A legértékesebb: az ivóvíz
A legtöbbet a világgazdaságnak a friss ivóvíz ér a BBC Earth számításai szerint: ennek az erőforrásnak a világgazdaság termeléséhez adott értékét 73,48 ezer milliárd dollárra becsülik, ami magyar devizában szinte elképzelhetetlenül nagy összeg, meghaladja a 20 milliószor milliárd forintot, ami a sokszorosa a 2013-as 133,4 milliárd dollárnyi magyar GDP-nek. Viszont gyalázatosan rosszul bánunk ezzel az értékes nyersanyaggal. Világszerte fenyegető méreteket ölt az ivóvízkészletek apadása – derül ki az ENSZ legutóbbi jelentéséből. A becslések szerint 2030-ra a természetes vízképződés és a szükséges ivóvíz közötti eltérés akár a 40 százalékot is elérheti, míg 2050-re a jelenlegi 7,3 milliárdról 9,1 milliárdra emelkedő népességszám akár 55 százalékkal is megnövelheti a lakosság vízigényét.
Mintha a brit gazdaságot vágnánk ki
A világ oxigénellátásának jelentős részéért felelő erdőségek hozzáadott értékét 16,2 ezer milliárd dollárra becsülik (ami csaknem a négyszerese a 2013-as brit GDP-nek). Ezt a létfontosságú természeti erőforrásunkat is gyors ütemben pusztítjuk: az 1990-es bázisévhez képest, amikor a szárazföld 31,6 százalékát, avagy 4128 millió hektárnyi területet borított erdőség, napjainkra 1 százalékos csökkenést (3999 millió hektárra) regisztráltak a FAO szakértői a világszervezet legfrissebb jelentése szerint. Ezen időszak alatt 0,18-ról 0,08 százalékra változott az erdővel borított területek csökkenésének éves értéke. Napjainkban a világ erdőségeinek 93 százaléka természetes erdő, amibe beletartoznak az érintetlen, „elsődleges” és másodlagos, természetes módon regenerálódott erdőségek is. A fennmaradó 7 százalékot a telepített erdők teszik ki, ezek kiterjedése több mint 110 millió hektárral nőtt az elmúlt 25 évben.
Az erdészeti ágazatok 600 milliárd dollárral járulnak hozzá a világ GDP-jéhez, és mintegy 50 millió ember számára biztosítanak munkát. Az erdőirtás legnagyobb mértékben a trópusi területeket, leginkább Latin-Amerikát és Afrikát érintette. Itt 2,8 százalékkal zsugorodtak az erdőségek 2010–15 között. A trópusi és szubtrópusi régiókban az egy főre jutó erdőterület a népességnövekedéssel párhuzamosan jelentősen csökkent.
Kihaló vízi kincsesbányák
A tengeri ökoszisztémák szintén nagy szerepet játszanak a légkör egyensúlyának fenntartásában. A legtöbbre ezek közül a kutatók a korallzátonyokat értékelték, amelyek 10 ezer milliárd dollárt érnek, részben a turizmusban elfoglalt helyüket tekintve, mind a halfajok szaporodási helyeként. Jelentős szerepet játszanak még az óceáni egysejtű organizmusok, a szén-dioxid megkötésében, illetve a tengeri tápláléklánc alapjaként, a planktonok 222 milliárd dollárt képviselnek a világgazdaságban évente. A fák leveleinek fotoszintéziséről szinte mindenki tud, ám a felett elsiklik figyelmünk, hogy a légkörbe eregetett éves üvegházgáz-mennyiség 25 százalékát óceánok szívják magukba nap mint nap. Ezek a CO2-elnyelő vegetációk egyre sérülékenyebbé válnak a rájuk háruló fokozott nyomás miatt.
A tengerekbe jutó extra szén-dioxid-mennyiségtől savasodás indult be, megbolygatva a nyílt vizek kémiai egyensúlyát. A szén-dioxid reakcióra lép a sós vízzel, szénsavat alkot, s a folyamat feloldja a szénionokat. Ezek azonban létszükségletet jelentenének a kalcium-karbonát-képződéshez, mely a korallok és más apró mészvázas, kagylós vízi élőlények struktúráját adja. A kis élőlények pusztulása viszont már az emberek által fogyasztott halfajok táplálkozásába is beleszól.
Harmincezer egy hódért
A veszélyeztetett állatfajok értékét is meghatározták: eszerint az összes jegesmedve gazdasági értéke éves szinten eléri a 6,3 milliárd dollárt, amivel a kipusztulásra ítéltetett fehér mackók többet érnek nekünk, mint a Grand Canyon a maga 711 millió dolláros teljesítményével. Az állati rekorderek a méhek és más beporzó állatok a maguk 170 milliárd dollárnyi éves a mezőgazdasághoz hozzáadott értékével (nélkülük bizony éhen halnánk), de az olyan állatok is sokat érnek nekünk, mint a hódok, amelyeket darabonként „csak” 120 dollárra (mintegy 32 ezer forintra) értékeltek a kutatók. Mivel egy hód húsz évig is elél, egy fiatal állat kilövésével csaknem hatszázezer forintnyi értékről mondunk le: ehhez mérten a hódok eszmei értéke Magyarországon ötvenezer forint.
„A tanulmány felfedte, hogy milyen kevés elérhető információnk van a természet pénzügyi fontosságáról” – mondta Nightingale. A szakértő szerint a kutatás megmutatta, hogy mennyire létfontosságú az ökológia gazdaság a számunkra. Hiszen a természet már önmagában is nagy értékeket hordoz a pénzbeli hozzájáruláson felül. A »természeti tőzsde« megmutatja nekünk, hogy nem lehet a természet gazdasági jelentőségét figyelmen kívül hagyni.”