2016. július 23. - Harc a famaffia ellen
Kis lépésekkel, fokozott ellenőrzéssel, a hatóságok egyfajta kényszerítésével lehet eredményeket elérni a gyakorlatilag a társadalom és államigazgatás szinte minden szintjét átszövő famaffiával szemben – hangzott el egyebek mellett csütörtök délután Tusványoson az ERDő nélkül nincs ERDély! Környezetvédők vs. Famaffia címet viselő panelbeszélgetés során. A meghívottak ugyanakkor a civil kurázsit, illetve az általános állampolgári felelősséget is azonosították mint a harc hatékony eszközeit.
Mondhatni, viszonylag könnyű dolga volt Toró Attilának, a civil aktivista moderátornak, hiszen meghívottjai, Korodi Attila, az RMDSZ parlamenti képviselője, volt környezetvédelmi tárcavezető, Hans Hedrich civil aktivista, a Neuer Weg Egyesület alelnöke, valamint Kovács Zoltán Csongor, a kolozsvári Zöld Erdély Egyesület elnöke gyakorlatilag azonos véleményt fogalmazott meg, ami a központi témát illeti. Érdemi vita inkább az eddig elért eredmények tekintetében alakult ki a helyszínül szolgáló Kós Károly sátorban. Fazakas Péter, az Erdélyi Magyar Néppárt háromszéki önkormányzati képviselője laikusként csatlakozott a beszélgetéshez, konkrét példákon keresztül igyekezve illusztrálni egyebek mellett a legjobb esetben is gyanúsnak mondható erdőterület-szerzési praktikákat.
Mindannyian egyetértettek abban, hogy az erdőmaffiát kizárólag alaposan felépített, nagy lefedettségű hálózatként érdemes kezelni. Hans Hedrich szerint három alapvető tényező járult hozzá a famaffia kialakulásához, fenntartásához: egyrészt a feldolgozóipar, amely jelentősen megnövelte a keresletet, másrészt a fakitermelők (a kisebb helyiek, többek között a közbirtokosságok), akik gyakorlatilag táplálják az ipart, harmadrészt pedig a hatóságok, amelyek azáltal, hogy nem lépnek közbe, biztosítják ennek az egész rendszernek a zavartalan működését. Hans Hedrich úgy látja, a hatóságok mellett legalább ekkora felelősség terheli a helyi közigazgatást is, hiszen az engedélyezési folyamat az ő hatáskörük. A politikum az utolsó szereplő, hiszen értesülései szerint a nagyvállalatok a pártokat is tetemes összegekkel támogatják, például a választási kampányok során. Hans Hedrich példaként Klaus Iohannist említette, aki tudomása szerint államfői kampányára több millió eurót kapott az egyik fafeldolgozótól. A tranzakció egyik érintettje akkori tanácsadója, a Román Hírszerző Szolgálat jelenlegi vezetője, Eduard Hellvig volt. Ezek után pedig nevetséges lenne azt várni, hogy a hírszerző szolgálat, amely általában mindenről tud, érdemben fellépjen ebben a kérdésben. Az aktivista szerint azért tűrik és egyben támogatják minden szinten a famaffia működését, mert Romániának az uniós csatlakozás nyomán a nyersanyagokat biztosító, alárendelt szerep jutott. Ezzel magyarázható, hogy a faanyagot a nyugati nagyvállalatok dolgozzák fel Romániában, majd a végső termék nagy részét kiviszik az országból.
Kovács Zoltán Csongor úgy véli, noha meredeknek tűnnek a milliós tételek, illetve a legmagasabb vezetői tisztségekig terjedő érintettség, közel tízéves civil tapasztalata azt mutatja: valóban ez a helyzet. „Romániában és Erdélyben létezik egy olyan óriási környezetvédelmi probléma, amelyet senki nem akar, nem tud, nem mer megfogni, és ez az illegális erdőkitermelés, erdőirtás” – fogalmazott. Ez arra a téves felfogásra vezethető vissza, mely szerint például a székelyföldi erdőket nem lehet teljességgel letarolni. Az elv igaz volt, amikor hagyományos módszerekkel termelték ki, de manapság a láncfűrésszel való vágás, illetve a favágóhidakon való feldolgozás valóssá teszi ezt a veszélyt. Székelyföld gazdasági megmaradása továbbra is az erdőkön múlik, és kérdés, hogy ilyen intenzitású irtás mellett esélyei mekkorák. A nagy kihívás, hogy képesek vagyunk-e, akarjuk-e fenntarthatóan kezelni a megmaradó erdőket, képesek vagyunk-e elmagyarázni a helyieknek, akik rákaptak ennek az üzletnek az ízére, hogy érdemes megőrizni pár hektár erdőt ahelyett, hogy az árát élnénk fel felelőtlen módon. „Beszélnünk kell a tabutémaként kezelt erdőirtásról, el kell mondani, hogy az bizony létezik, és hatásait sem szabad elhallgatnunk” – pontosított Kovács Zoltán Csongor.
Korodi Attila az előtte szólókhoz csatlakozva kifejtette: egy ilyen gazdasági és intézményi rendszereken keresztül fonódó hálózaton, érdekszövetségen civil fellépéssel, avagy pár jóhiszemű politikus odaállása révén nem lehet változtatni. Számára érthető az aktivisták frusztráltsága a cselekvésképesség hiánya miatt, ezt érezték ők is, amikor megpróbáltak a kérdéshez hozzányúlni. Az egyetlen módszer rendszerek kialakítása, Korodi ennek kapcsán felidézte: 2013-ban a civil szférával tárgyalva kerestek választ egyrészt arra, hogy a tisztességes kereskedőket miként lehet megvédeni, az illegalitás útján járókat pedig kiszűrni, illetve hogyan lehetne visszaszorítani a könnyű nyereséggel kecsegtető, de alacsony hozzáadott értékű tevékenységet, az erdőirtást. Utóbbi egy hatékony erdőgazdálkodás kialakítását jelentette. A viták során arra is fény derült, hogy az erdőgazdálkodásban elég egy gyenge láncszem, aki enged a csábításnak, és máris eltorzul az egész rendszer. Ekkor vált világossá, hogy digitalizálni kell, azaz minél nagyobb mértékben kizárni az emberi tényezőt, és bárki számára elérhetővé tenni, hogy minden egyes szállítmány – a kitermeléstől a gyárkapuig – ellenőrizhető legyen. A kezdeményezés egyik eredménye az erdőradar. Jelentőségét a lakosság is megértette, hiszen csak tavaly 30 ezer bejelentés érkezett.
Kovács Zoltán Csongor felvetésére a volt miniszter elismerte: további javításokra lesz szükség, hiszen még mindig hiányzik a bejelentések hatásának követési lehetősége, azaz nem tudni, hogy a hatósági fellépés mennyire hatékony. Korodi szerint ugyanakkor a kihágások meghatározásán is módosítani kell, a jelenlegi előírások nem kellőképpen erősek. A tetten ért vállalkozók járműveinek elkobzásával ki lehetne iktatni a törvénytelenül játszókat, amíg ez nem történik meg, addig csak részmegoldásról beszélhetünk.
Szintén egyetértés övezte Kovács Csongor azon felvetését, amely szerint nem elegendő az elszigetelt fellépés, pár aktivista kezdeményezése nem hoz változást. Mindannyiunk felelőssége az illegális szállítmányok bejelentése, mert ezáltal kellő nyomást lehet gyakorolni a hatóságokra, hogy valóban érdemben lépjenek – hangzott el.
A témát tekintve menthetetlenül előkerültek olyan kérdések is, mint az erdőirtások mértékének összesítése minisztériumi szinten vagy a 2013-ban elfogadott erdészeti törvény, illetve az államfő által a parlamentnek felülvizsgálatra visszaküldött, a feldolgozható famennyiségeket meghatározó jogszabály. Amint az más fórumokon korábban már elhangzott: ennek a jogszabálynak a késleltetése mások mellett a Holzindustrie Schweighofer zavartalan működését segíti elő, ráadásként ütőképessége is vitatható az értelmezhető megfogalmazás miatt – vélte Kovács Zoltán Csongor.