2017. március 8. - Egyre másra húzzák fel a magasabbnál-magasabb lakóépületeket fából, megdöntve a korábbi magassági rekordokat.
Az acél a 19 század építőanyaga volt, a beton a 20. századé, ezt követné a fa a 21. században? Érvek amellett és az ellen, hogy ez miért (nem) zöld megoldás.
Plyscrapernek, vagyis felhőkarcoló helyett furnérkarcolónak becézik a fából épült toronyházakat az építészek. Kivitelezésüket az új, korábbinál erősebb faanyagok kifejlesztése teszi lehetővé. A sok emeletes fa lakóházakat deszkákból és laminált lapokból és kereszt-laminált gerendákból rakják össze.
Megdőlnek a rekordok
A norvégiai Bergenben található a világ legmagasabb fából épült lakóépülete. A „Treet” (A fa) nevet viselő, 14 emeletes ház folyóparti 52,8 méter magas. 2015 végén orozta el a világ legmagasabb faépülete címet egy melbourne-i lakóháztól. 2017 szeptemberében a kanadai Vancouverben viszont átadják azt az épületet, mely legyőzi a Treetet: a University of British Columbia (UBC) épülete 53 méter magas lesz (vagyis csak 20 centivel haladja meg a bergeni házat, nyilván okkal tervezték így). Míg a norvég épületben kevesebb emelet kapott helyet, az új komplexumba 18 szintet zsúfoltak bele. 2016 októberében Bécsben már megkezdték a következő rekorder, egy 84 méter magas fatorony építését. Várhatóan 2018-ban adják át. De már tervbe van véve egy jóval magasabb felhőkarcoló a 300 méteres “fogpiszkáló”, amit Londonban húznának fel.
Reméljük, hogy az egeket ostromló faépítészetnek nem lesz tragédia a vége, amikor egy szándékolatlan baleset, mulasztás vagy éppen egy járókelő rosszindulatú tréfája miatt egy szempillantás alatt leég egy egész torony. A bergeni ház lakója -egy pszichológus hallgató- ugyanakkor azt mondja, hogy a tűzben a fagerendák sokkal tovább megőrzik tartásukat, míg az acél hamar meghajlik, megroggyan. Tehát nem omlik össze az faépület hamar, mint egy kártyavár.
Pro és kontra
A fa építészet újabb reneszánsza mellett és ellen is számos érv szól.
Az acél- és cementtermelés rendkívül szennyező iparág, e két anyag legyártásának tehát óriási üvegházgáz-vonzatai vannak. Az éves globális üvegházgáz 5%-áért a cementipar felelős – ez nyilván csökkenthető, ha kevesebbet használunk belőle. Ráadásul a fa épületek esetében gyorsabb az építkezés, mint a hagyományos épületeknél, mert sok elem előre le van gyártva, “csak” össze kell őket szerelni. Az említett vancouveri torony szerkezetének felhúzása kevesebb, mint 10 hétbe telt. Betoncölöpös háznál ez sokkal több időbe telt volna.
A fa épületek ellen szól viszont, hogy a szükséges faanyagot ki kell vágni, a kivágott fák pedig visszaeresztik a levegőbe a gyökereikben és törzsükben megkötött szén-dioxidot. Természetesen az is alapvető, hogy az építőipar által használt deszkáknak tehát fenntartható erdőgazdálkodásból kell erednie, nem pedig esztelen és eszetlen erdőirtásból.
Az sem elhanyagolható negatív tényező, hogy egy magas faépület kivitelezési költsége 10-15%-kal nagyobb, mintha ugyanazt az épületet a hagyományos cement/beton-megoldással kiviteleznék, derült ki egy 2015/2016-os ENSZ-jelentésből.
Ez a jövő?
A londoni Waugh Thistleton Architects például 4000 köbméter fát használ fel 121 lakás építésére 10 emeletes vagy annál kisebb épületekben. Vagyis egy lakásra átlagosan 33,05 köbméter fa jut. A fenntartható módon kitermelt fákból dolgozó Stora Enso finn papír- és faanyaggyár 2016-ban egymillió köbméternyi kereszt-laminált gerendát (CLT) gyártott, míg 10 évvel ezelőtt szinte semmit. Ez jól jelzi az új építőanyag iránti kereslet növekedését. Ma már Németországban, Ausztriában, Svájcban, Japánban, Ausztráliában és Észak-Amerikában is gyártanak ilyen gerendákat. 2021-re várhatóan 1,3 millió köbméterre nő az éves globális kibocsátás.
Mindennek ellenére a nagy faépületek még mindig meg sem kottyannak a betoniparnak, miattuk igazán nem csökken a cementgyártás volumene. A LafargeHolcim betonóriáscég fenntarthatósági vezetője, Bernard Mathieu látszólag nem fél a konkurenciától. A Reuters-nek azt mondta, a beton a legszélesebb körben használt építőanyag, évente 30 milliárd tonnát építenek be belőle épületekbe. Az érvek ismertek: megengedhető árú, ellenáll az időjárás és az idő vasfogának, akárcsak a tűznek és a földrengéseknek.
A fa-alapú építkezés tehát kezd kitörni a jól ismert alpesi házak és az amerikai elővárosok egy-két szintes családi házainak miliőjéből. Egyelőre kicsi, de rohamosan növekvő piaccal van dolgunk.
A nyersanyagok kitermelésével foglalkozó bányaipari cégek, mint a BHP és a Rio Tinto már összeállította teameket, hogy elemezzék a faépítészet távlatait és a benne rejlő üzleti lehetőségeket.
A bergeni ház építtetői úgy látják, a fa a válasz arra a kihívásra, hogyan dekarbonizálják az építőipart, csökkentve annak károsanyag-emisszióját. A vancouveri épület 2432 tonna széndioxid kibocsátásának veszi elejét azzal, hogy nem betont használ, állítja a házat építtető egyetem. Ez egyenlő 500 autó egy évnyi pöfögésével.
Arról nem szól a fáma, hogy a kivágott fák által a légkörbe visszaszálló üvegházgázokat is belekalkulálták-e a projekt kibocsátásába. Ha igen, és még mindig a faépület emissziója kevesebb, mint egy ugyanakkor, ugyanolyan szerkezetű betonépületé, akkor valóban a faépítészeté a jövő…
Persze a ma úttörő jellegű épületei is olykor hibridmegoldások. A bergeni Treet tetejét -és tetőteraszát- betonból és acélból oldották meg, mert szükség volt rá, hogy az épületre súly nehezedjen.