2019. május .27. - Itt egy újabb cikk az Angyalgyökér ügyről.
Tanulságos történet, főleg azért, mert a vádhatóság és a természetvédelmi kezelő metodikája szinte teljesen megegyezik a lepke ügyben tapasztalt metodikával. Pedig lett volna miből tanulni!
A 22-es csapdájában a védett növénynek otthont adó terület miatt
Az angyalgyökér láprétek, nyírlápok ritka, fokozottan védett növénye, természetvédelmi értéke 100 000 forint tövenként. Van, aki számára a látványa öröm és boldogság, másoknak viszont csak bosszúságot és végeláthatatlan pereskedést okoz.
Az angyalok Isten teremtményei, jóakaratának hírül adói, az emberek segítői. Az Isten ellen fellázadt, bukott, gonosz angyalok viszont letaszíttattak a mennyből, a lázadás, a harc letéteményesei. Amilyen maga a Sátán is. Az angyalgyökér sokkal kevésbé spirituális, misztikus dolog, cserébe viszont kézzelfogható, gyönyörű valóság. Ha természetbarátok, botanikusok megpillantják, nyilván úgy érzik, mintha egy angyal szállt volna le a vállukra. Ha viszont egyik-másik gyanútlan gazdálkodó orra alá nyomnak egy több százezres, milliós bírságoló, kártérítésről szóló határozatot, esetleg büntető ítéletet súlyos, szándékos természetkárosításról, akkor ő lehet, hogy nem angyali üdvözletként éli meg a történteket. Még az is lehet, hogy a teremtő Úristen és édesanyja, Szűz Mária is egészen más kontextusban jut eszébe. A félreértések elkerülése végett mindenképpen előre kell bocsátanom, hogy sem az angyalgyökérnek, sem a védett növényeknek, állatoknak, sem a természetvédelem nemes ügyének, sem az élő környezet sokszínűségének megőrzésén munkálkodó sok-sok jó szándékú embernek nem vagyok ellensége. A hasonló témájú cikkeimmel kapcsolatos reakciókból ugyanis úgy tűnik, hogy van, aki – tévesen – ezt olvassa ki soraimból. Amivel szemben viszont komoly fenntartásaim vannak, s amivel szemben ügyvédként igyekszem hatékonyan felvenni a harcot, amikor a kiszolgáltatott, egyébként teljesen jóhiszemű embereket éri valamilyen vegzatúra a természetvédelem ügyére hivatkozással. Ezek az ügyek – szerencsére – nem mindig valamiféle beteges, mizantróp rosszindulatból táplálkoznak, hanem a természet védelmét szabályozó jog kuszaságából, a kiforratlan, következetlen joggyakorlatból. Éppen ezért érdemes a védett természeti értékek közelében fokozott óvatossággal eljárni, mert különben könnyedén nagyon komoly problémákkal kerülhetünk szembe! Az angyalgyökérrel kapcsolatos jogesettel erre szeretném felhívni a figyelmet.
Nyoma sincs a védettségnek
Esetünkben a gazda mezőgazdasági művelés végett vásárolt magának földet. Annak rendje-módja szerint megnézte az ingatlan földhivatali adatait. A szántó, a rét, a legelő éppen olyan művelési ág, mint amilyenre neki szüksége van. ?A szántóban vetni, aratni lehet, a rét, legelő pedig alkalmas arra, hogy ott állatokat lehessen tartani. Ezek a művelési ágak nem (vagy nem egészében) természeti képződmények, fenntartásukhoz szükség van az ember szakszerű beavatkozására. A fő szabály szerint a bejegyzett művelési ágnak megfelelően lehet (és kell is) gazdálkodni a területen, mert különben meg is bírságolhatják a tulajdonost kötelezettségei elmulasztásáért. Ezért érezte a földhivatali, közhiteles nyilvántartás alapján ügyfelem azt, hogy jó vásárt csinál a föld megvételével.
Nyilván más a helyzet, ha a földterületre valamilyen védettséget jegyeznek be. Egy Natura 2000-es terület vagy lehatárolt láp esetében tudni kell, hogy a konkrét munkálatok szakmai felügyeletet, engedélyezést igényelnek, a területen nem lehet bármit megtenni, amit az adott művelési ág egyébként lehetővé tenne. A baj ott kezdődik, amikor a természet védelméért felelős hatóságok, a természetvédelmi kezelők nem intézkednek a védettség bejegyzése felől, így nyoma sincs annak, hogy az adott területen lehetnek különleges természeti értékek, védett növények, állatok. A jogvitákon edződött emberként magam azt tartanám kívánatosnak, ha a jogi szempontból fontos tényeket elvitathatatlan módon rögzítenék az erre hivatott hatóságok és nyilvántartások. Esetünkben például az eladó nem tájékoztatta a vevőt arról, hogy a területen (bár ott semmiféle védettség nincs bejegyezve) mégiscsak van védett érték, nevezetesen: az angyalgyökér. Azt persze nem lehetséges bejegyeztetni a földhivatali nyilvántartásba, hogy milyen növények élnek a területen, de például azt, hogy ott „láp” található, már le lehet térképpel határolni. Ha pedig olyan növényről, állatról van szó, amely élőhelyhez kevésbé köthető, a természetvédelmi kezelő (a nemzeti park igazgatósága) elkészítheti az úgynevezett biotikai adatbázist a védett értékekről (mit, GPS-koordináták szerint hol, mikor és ki figyelt meg), amely térképet, a megfelelő szakmai utasításokkal meg lehet osztani a tulajdonossal. A gazdával lehetne tartani a kapcsolatot, illetve tulajdonosváltás esetén az új gazdát nyomban értesíteni lehetne a speciális körülményekről.
Persze mondhatnánk, hogy esetünkben az eladó gazda a „hunyó”, ő mulasztotta el tájékoztatni a vevőt arról, hogy ?a szántót nem lehet felszántani, a legelőn nem lehet legeltetni. Érezzük mi, hogy itt sincs minden rendben. Ugyanakkor az eladó gazdának is van érve. Ki mondja, hogy ott nem lehet szántani? Ki mondja, hogy ott nem lehet legeltetni? Hol van itt és milyen érték? És valahol igaza van, amikor a közhiteles nyilvántartás nem rögzít védettséget, az eladó gazdát pedig konkrét adatról a természetvédelmi kezelő nem tájékoztatta. Akkor ő hogyan tájékoztassa erről a vevőt?
Vajon sikerül meggyőzni a bíróságot arról, hogy én bizony meg sem vettem volna a földet, ha tudom, hogy angyalgyökér él rajta? Nyilván ebben az esetben megkérdezné a bíróság a vevőt arról, hogy na és hol van az a híres angyalgyökér, amire persze a vevő (akinek kötelessége lenne ezt az állítását bizonyítani) nem tudna mit mondani, hiszen – s itt ugrok egy picit a történetben – az eladó sem tudja, sőt a büntetőperben a kirendelt szakértő sem tudja megállapítani, hogy mikor, hol és mennyi volt, illetve lehetett ebből a növényből ott. Tehát inkább arra lenne esély, hogy elveszítjük a pert, amit azért indítunk, mert mégsem akarjuk megvenni a földet, amin angyalgyö-?kér van, hiszen nem tudjuk bizonyítani, hogy tényleg ott van. Az eladónak tehát már nemcsak a vételárral, hanem egy csomó perköltséggel is tartoznánk. (Esetünkben egyébként az adásvételi szerződést megkötő ügyvéd sem tudott az ingatlan speciális tulajdonságairól, ezért nem állt módjában a vevőt bármi egyébről tájékoztatni, mint ami a közhiteles nyilvántartásokban szerepel.)
Büntetés vice és versa
Az igazán idegesítő része a történetnek még csak most jön!
Az adásvételt követően a természetvédelmi kezelő felvette a kapcsolatot a vevővel (egy telefonhívással!), és tájékoztatja arról, hogy a területen van angyalgyökér, és emiatt nem lehet a területet művelési ágának megfelelően használni. Közelebbről meg nem határozható időpontban azonban már történtek beavatkozások területen (előbb az eladó akart fásítani, utóbb a vevő akart volna vetni-aratni), és hogy ez megtörtént, a jóhiszemű, rászedett tulajdonos ellen elindulnak az eljárások.
A „vélelmezetten” elpusztított angyalgyökéregyedek darabszámával felszorzott természetvédelmi bírság több millió forintos tétel. A büntetőeljárás természetkárosítás, illetve rongálás miatt folyik, egyrészt amiért „megbolygatta” az élőhely életközösségét, másrészt mert elpusztította az angyalgyökéregyedeket. Amennyiben kimondja a büntetőbíróság a tulajdonos bűnösségét rongálásban, úgy az egyedszámtól függő kártérítési perre is számíthat (több millió forintos tétel). S ha mindez nem lenne elég, akkor jön a „hab a tortán”: a hatóság azért is külön megbírságolja, hogy nem tartja rendben a területet a művelési ágnak megfelelően (százezres nagyságrendű bírság). Szóval a vevő alaposan „beleragadt” a megvásárolt földjével kapcsolatos ügybe. Ott gazdálkodni nem tud, ráadásul tudtán, szándékán kívül egy olyan fokozottan védett növény egyedeinek a pusztításáért akarják őt felelőssé tenni, amelyet a területen senki meg nem mutatott neki, ilyen növényt ott ő azóta sem látott.
A jogviták folynak: az eladó és a vevő perben áll, a terület „elhanyagolása” miatt zajlik a bírságolás jogvitája, az „elpusztított” egyedszámtól függő bírság ügyében a bíróság várja a büntetőeljárás végét, hogy annak megfelelően döntsön. A büntetőeljárásban, természetkárosítás és rongálás ügyében még nincs jogerős döntés. Halvány reménysugár, hogy az „elpusztított” angyalgyökéregyedek számát a büntetőeljárásban kirendelt szakértő sem tudja megállapítani, mert megállapíthatatlan, hogy egyáltalán volt-e ott az adásvétel időpontjában!
Nem lenne egyszerűbb és tisztességesebb minden védendő értéket precízen nyilvántartani, a szükséges védettségeket bejegyeztetni és a gazdákat időben és kellő részletességgel tájékoztatni minden lényeges körülményről?
A baj ott kezdődik, amikor ?a természetvédelmi hatóságok nem intézkednek a védettség bejegyzése felől, így nyoma sincs annak, hogy ?az adott területen lehetnek különleges természeti értékek.