2020. január 6. - A vadászati törvény legújabb módosítása megengedi a téli legeltetést a mezőgazdasági területeken, amennyiben a legeltető tulajdonos vagy bérlő.
Kompromisszumos megoldáshoz folyamodtak a törvényhozók a sokat vitatott téli legeltetés kapcsán. A természetvédők és a gazdálkodók egy része ellenezte azt, hogy a juhos gazdák a téli legeltetéssel tönkretegyenek értékes területeket. A juhtartók viszont minden követ megmozgattak, hogy mégiscsak gyakorolhassák ezt az olcsó etetési módszert. Mint arról már írtunk, az ország juhállományának óriási mértékű felszaporítása egyre komolyabb ökológiai problémát jelent. A túllegeltetés miatt veszélybe került az értékes gyepterületek túlnyomó többsége, a téli legeltetés pedig további káros hatásokkal jár. (Az ökológiai válságot okozó túllegeltetésről itt írtunk bővebben.) Az állománynövekedés egyik fő oka az igen bőkezű állami támogatás, ami jelentősen megnövelte a juhtartásból szerezhető jövedelmet. Románia így e téren Európa élvonalába került, az élve exportált juhokból és kecskékből befolyó jövedelem pedig meghaladja az évi 150 millió eurót. De mi a baj a téli legeltetéssel? Egyrészt az, hogy a területek (főleg a gyepek) nem tudnak regenerálódni, másrészt a juhok eleszik az amúgy is szegényes téli táplálékot a vadak elől. Nemcsak a szakemberek nem ajánlják a téli legeltetést, a hagyományos népi kultúrában sem volt ez megengedett. Télen az állatokat szénával etették, azonban ez munkával és költségekkel járt. A mai juhtartók pedig pénzt és energiát akarnak spórolni, ezért legeltetik télen is a nyájakat ahelyett, hogy takarmánnyal etetnék az állatokat. Jogszabályi szinten jelenleg csakis a gyepek élveznek valamelyes védelmet a téli időszakban, a gyepgazdálkodási üzemtervek ugyanis általában szigorúan tiltják a téli legeltetést. A többi mezőgazdasági terület – szántók, parlagok, gyümölcsösök, degradált területek stb. – viszont a hideg időszakban is ki van téve a juhok taposásának. A vadászati törvénybe 2015-ben foglalták bele a téli legeltetésre vonatkozó tiltást, olyan indokkal, hogy ez káros a vadállományra. A juhtartók azonban hevesen tiltakoztak ez ellen, még tüntetést is szerveztek Bukarestben, a törvényhozók pedig meghátráltak. 2016 decemberében egy sürgősségi kormányrendelettel felfüggesztették a tiltást 2017. április 25-ig. (A tiltás december 6-tól április 24-ig lett volna érvényes.) 2017-ben pedig szintén sürgősségi kormányrendelethez folyamodtak, mely ugyan tiltotta december 6. és április 25. között a legeltetést, de kivételt képezett, ha a juhtartó a saját terültét használta vagy fel tudott mutatni bérleti szerződést. Tavaly decemberben pedig – az agrointel.ro szerint - módosították magát a vadászati törvényt oly módon, hogy szintén nem vonatkozik a tiltás a tulajdonosokra és a bérlőkre, azonban a bérleti szerződések csak akkor tekintendők érvényesnek, amennyiben regisztrálják ezeket az érintett települések polgármesteri hivatalaiban. “A sürgősségi rendeletekhez képest jó, hogy legalább beleegyezéshez köti a törvény a téli legeltetést. Viszont a korábbi törvényhez képest engedékenyebb ebben a kérdésben, és ez továbbra is kiskapukat biztosít a téli legeltetéshez” - nyilatkozta érdeklődésünkre Szabó Anna ökológus. Hozzátette: kérdés marad, hogy a gyepterületként nyilvántartott mezőgazdasági területeken, ahol a gyepkezelési tervek jórészt tiltják a téli legeltetést, mi történik ebben az esetben. “Mindenképp hátrány az, hogy a degradált területként nyilvántartott lejtőkön és mocsaras területeken, amelyeknek egy része szintén gyep, lehetőség lesz törvényesen legeltetni télen. Ez azért nagyon rossz, mert a degradált területek jó része pont a túllegeltetés miatt került ebbe a kategóriába” - fejtegette a szakember, aki szerint az ellenőrzés kérdése további problémákat vet fel. Márk-Nagy János ökológus szerint a vadállatoknak télen nincs túl sok élelmük, versengenek a háziállatokkal, főleg juhokkal a táplálékforrásokért. “Hogy be kell jelenteni a szerződéseket, nem sokat változtat a helyzeten, ugyanúgy fognak legeltetni, mint eddig. Ez csak arra lehet jó, hogy kicsit csökkentse a konfliktusokat. Amikor a juhászok elindulnak, rámennek mindenféle területre, a gyepek mellett tönkreteszik az őszi gabonát és sok minden mást. Talán ezen a helyzeten javít, hogy lehet büntetni. De ha megegyeznek, ugyanúgy feletetik a vadállatok elől a táplálékot, mint eddig” - magyarázta a szakember. Úgy vélekedett, hogy aki például learatta a kukoricát, de még a földjein van a kóró, a levelek, az engedni fogja a legeltetést sajtért, állatért vagy pénzért cserébe, mert lényegében nem származik kára a juhokból. “Ez a mi vidékünkön főleg a patásokra érvényes, de a Duna mentén és Dobrudzsában a védett madarak, ludak, darvak számára is nagyon fontosak a szántóterületek téli élelemforrásként. Említhetném például a vörösnyakú ludat. Dobrudzsában van agrárkörnyezetvédelmi program, melynek egyik eleme, hogy a gazdák hagynak kinn a földeken télire kukoricát. De ahol nem működik a program, ott beengedik a juhokat” - részletezte Márk-Nagy. Rámutatott, a gyepeknek nagyon rossz a téli legeltetés, főleg ha sok állatot engednek egy területre. A juhok a fagyott földet széttapossák, ha pedig nedves, akkor nagyon betömörítik. Hozzátette: régen megszokott dolog volt, hogy a gyepet télen pihentetik, nem véletlenül, mert ez kell ahhoz, hogy regenerálódjon és jó minőségű maradjon a legelő. “Aki gyors haszonra számít, azt nem fogja érdekelni, hogy tönkremegy a gyep. Ahogy azokat sem érdekelte, akik a visszakapott erdeiket kivágták, hogy minél hamarabb pénzhez jussanak” - fejtegette, hozzátéve: nem tud arról, hogy valakit is megbüntettek volna téli legeltetésért. A szakértő szerint ugyan a gyepkezelési üzemtervek tiltják a téli legeltetést, és az önkormányzatoknak kötelező lenne ilyen terveket csináltatniuk a magánkézben levő területekre is, azonban többnyire csak a községi legelőkre készítették el ezeket. Ha egyáltalán elkészíttették és nem hagyták ezt a helyi állattartó egyesületre. “Ahogy az erdőgazdálkodást, úgy a gyepgazdálkodást sem kellene 100 százalékban a tulajdonosokra bízni, mert nem értenek hozzá. Egy olyan természeti kincsről van szó, ami nagyon fontos. Erre valók az üzemtervek, melyek rengeteg kötelezettséget írnak elő, de nem igazán tartják be ezeket” - fejtegette a szakember. A tilosban legeltető juhászok kapcsán elmondta: ez olyan, mint a pirosat jelző közlekedési lámpánál áthajtó sofőrök esete: ha elkapják őket, megbüntethetik, ha viszont nem, utólag szinte lehetetlen bizonyítani, hogy melyik nyáj járt egy adott területen. Márk-Nagy szerint nehezíti a problémák megoldását, hogy a juhtulajdonosok többnyire befolyásos emberek, akik olyanokat fogadnak fel a nyájak őrzésére, akiknek nincs semmiféle vagyontárgyuk, sőt, többnyire személyi igazolványuk sem. Így lényegében nem lehet őket megbüntetni, azaz nem lehet rajtuk a bírságokat behajtani.
Babos Krisztina