2020. december 2. - A Parlament hamarosan tárgyalja azt a javaslatcsomagot, amely egy jelentős lépés lenne a magyar gazdaság körforgásos szemléletre való átterelésében.
Már hónapok óta folynak a szakmai egyeztetések arról, hogy hogyan lehetne nagy arányban újrahasznosítani a keletkezett hulladékot, felszámolni az illegális lerakókat, illetve állami megbízásból rábízni a hulladékgazdálkodási feladatok egy részét egy koncessziós társaságra, aki vállalja, hogy az Unió által meghatározott, évekre lebontott célszámokat teljesíteni fogja. Az általános vita már lezajlott a javaslatcsomagról, a részletes tárgyalást követően pedig törvénybe is iktathatják az új szabályokat. Mindezekről kérdeztük Dr. Boros Anitát, az Innovációs és Technológiai Minisztérium államtitkárát.
Miért fontos, hogy mi is átálljunk a körforgásos gazdaság modelljére?
Számos olyan nemzetközi, világpiaci tanulmány született az elmúlt időszakban, amely arra keresi a választ, hogy mik azok a hosszú távon fenntartható gazdasági eszközök, nyersanyagok, technológiák, amelyek alkalmasak a növekvő nyersanyag és infrastrukturális szükségletek kielégítésére miközben csökken az általunk elérhető elsődleges nyersanyagok mennyisége. Erre a kérdésre nehéz egyértelműen válaszolni, az azonban bizonyos, hogy a csökkenő nyersanyagokat újakkal kell pótolni és a meglévő mennyiséget nagyon átgondoltan, gazdaságosan szabad csak felhasználni. Ezeket a kérdéseket számos ország feltette már magának, és a kormány úgy döntött, hogy hazánk sem késlekedhet. Magyarország számára kiemelt cél a környezet védelme és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás, hiszen mindannyian tiszta vizet, tisztább levegőt, tisztább környezetet szeretnénk. A Klíma- és Természetvédelmi Akciótervben foglaltaknak megfelelően eljött az idő, hogy a magyar gazdaságot is átvezessük azon a megújulási folyamaton, amelyben a nyersanyag kulcsfontosságú szerepet játszik, hiszen az folyamatos megújulásra képes, és a gazdasági körforgásban számtalan fogyasztót ki tud szolgálni eltérő funkciót betöltve. A magyar gazdaság az elmúlt néhány évben olyan komoly eredményeket ért el, amelyek bizalomra adhatnak okot: gazdasági szereplőink, a hazai vállalkozások számtalan alkalommal bebizonyították, hogy képesek a folyamatos megújulásra, és a fejlődésre. Ehhez szeretnénk egy olyan átfogó szabályozási keretet adni, amely biztosíthatja, hogy azokkal az államokkal is fel tudjuk venni a versenyt, akik már rég a körforgásos gazdaság modelljének kiépítésén dolgoznak.
Amit a fokozott nyersanyagimportnak kitett hazai gazdaság tehet az az, hogy megtaláljuk azt az új nyersanyagot, amit ebben az új modellben nemzetgazdasági szinten újrahasznosíthatunk, támogatjuk az ipart, hogy az így előállított másodnyersanyagokat felhasználják, valamint segítjük a technológiai és innovációs megújulást is. Az OECD friss elemzései szerint ez a modell pénzügyi, környezetvédelmi és munkaerőpiaci szempontból is hasznos, hiszen kevesebb nyersanyagot kell vásárolni, csökken a környezetszennyezés mértéke és több munkahely keletkezik.
A körforgásos gazdasági modellt sokan azonosítják a hulladékgazdálkodással. Ez helyes megközelítés?
A körforgásos gazdasági modellben a hulladékká válás más értelemben használt fogalom. Ez egy olyan modell, ahol az alapanyag átalakulásának útját végig lehet követni, és amelyben a cél az, hogy ez a nyersanyag a termékekben minél hosszabb ideig legyen használatban, és ha betöltötte rendeltetését, akkor újra alapanyaggá váljon, majd egy más formában ismét életre keljen. Vegyünk például egy műanyag kisautót, amit egy kisgyermek örömmel használ, amikor megkapja, de az egy idő után megkopik, így a tulajdonosának már nem tetszik annyira. Szerencsés esetben egy másik gyermek még tud vele játszani, de az is lehet, hogy a műanyag hulladékok közé kerül és újrahasznosítják, és egy másik játékot készítenek belőle. Majd annak az első kisautóéhoz hasonló lesz az életciklusa. Azt, hogy ezt hányszor és miként lehet egy-egy alapanyaggal megtenni, azaz hányszor lehet új rendeltetést adva neki visszavezetni ebbe a gazdasági körbe, sok mindentől függ, így például az alapanyag összetételétől, fajtájától, feldolgozhatóságától. Az biztos, hogy az említett kisautóban, megjelenő alapanyag későbbi felhasználhatósága, vagy magának a kisautónak az élettartama, használati ideje nem csak a gyermektől függ, aki azzal játszik, de még nem is csak a gyártótól, aki a kisautót legyártotta, hanem már attól a tervezőtől is, aki azt a játékot megálmodta, elképzelte, megtervezte, az anyagszerkezetét összeállította.
Ebben a folyamatban minden egyes szereplőnek óriási szerepe van: mivel egy körről beszélünk, amely ha bárhol megszakad, akkor az anyag kiesik a körforgásból. A mi dolgunk, hogy megtaláljuk annak a módját, hogy ez ne következzen be: a szereplők együttműködése, a szabályozók kialakítása és szükség szerint szankciók alkalmazása révén. A hulladékgazdálkodás teremti meg a termékek újrahasznosításának, újrafeldolgozásának alapjait és ezzel megmenti az alapanyagokat a hulladéklerakóktól. Vagyis olyan szabályokat kell kialakítanunk, amivel elérjük, hogy a hulladéknak szánt termékek, így a példánkban említett elhasznált és kidobásra ítélt műanyag kisautó végül tényleg a műanyag hulladéktárolóba kerüljön, és véletlenül se keveredjen például ételmaradékkal. A tiszta hulladékokat sokkal egyszerűbb és olcsóbb újrahasznosítani, és újra feldolgozni.
Hogyan lehet elérni, hogy visszakerüljön a hulladék a körforgásba?
Ehhez az új modellhez meg kellett vizsgálni, hogy a termékek életútja milyen szabályozási területeket érint. Ezeknek a megújítása ugyanis elengedhetetlen a teljes modell megvalósításához. A jelenlegi modellben az alapanyagból készült terméknek, csak kis része kerül vissza újra a gazdaságba, miután kidobtuk. A többi megy a lerakóba és sok-sok emberöltő alatt talán lebomlik, közben káros anyagokkal szennyezi a talajt, a vizet, és a levegőt. Ezért szeretnénk a lineáris gazdasági modellről a körforgásosra átállni. Ebben segít a javaslatcsomag, amely a hulladékgazdálkodási ágazat reformjához és a körforgásos gazdaságra történő átálláshoz szükséges legfontosabb, törvényi szintű szabályokat tartalmazza.
Milyen, a gyakorlatban is megvalósítható elemei vannak a javaslatcsomagnak? Melyek azok a lépések, amellyel támogatná a körforgásos gazdaságra való átállást?
Célul tűztük ki, hogy minimalizáljuk a lerakott hulladék mennyiségét és ennek ellenpólusán optimalizálni szeretnénk az újrahasználat, újrahasznosítás mértékét. Ehhez el kell érnünk, hogy a hulladék – keletkezzen az a háztartásokban vagy éppen a vállalkozásoknál – egy szabályozott, átlátható rendben kerüljön összegyűjtésre. Továbbá szeretnénk számos szemléletformálási eszközt is alkalmazni, hogy mindenki megértse ennek a modellnek a lényegét. Hiszen a hulladék nem magától keletkezik, vagy az eleve hulladéknak szánt dolgot (pl. csomagolóanyag), vagy az elhasznált, megunt tárgyat dobjuk ki. A hulladék mennyiségét mi magunk tudjuk a legkönnyebben csökkenteni. Felméréseink egytől egyig azt mutatják, hogy a megkérdezettek döntő többsége tiszta országban szeretne élni, és fontos neki a környezetvédelem. Ez az Európai Hulladékcsökkentési Hét alkalmával is megmutatkozik, amelyre kétszer annyian jelentkeztek, mint tavaly.
Emellett azt is szeretnénk, ha tisztulna a hulladék. Ezt úgy tudjuk elérni, ha egyszerűsítjük a szelektív hulladékgyűjtést, amihez egy egymásra épülő modellt dolgoztunk ki. Mindenekelőtt szeretnénk megteremteni annak a lehetőségét, hogy legyenek olyan helyek, ahol le lehet adni a felesleges dolgainkat, a használati tárgyakat, ruhákat, könyveket, akár munkába menet. Ennek a következő fázisa, hogy minden településen szeretnénk települési gyűjtőpontokat létrehozni, ahová bármilyen típusú hulladék leadható lesz szétválogatva. Az említett gyűjtőpontok kialakítására vonatkozó pályázatokat jövő év elején fogjuk kiírni. Ennek lesz egy következő lépcsőfoka a meglévő hulladékudvarok bővítése és új hulladékudvarok kialakításának a támogatása. Szintén ezt a célt fogja szolgálni az úgynevezett visszaváltási rendszer bevezetése, több ütemben szeretnénk ugyanis elérni a csomagolási hulladékok újrahasznosításának a fokozását. Ezt első ütemben a PET, alumínium és üvegtermékek visszaváltási modelljének a bevezetésével szeretnénk támogatni.
A javaslatcsomagnak van egy olyan része is, amely az illegális hulladéklerakásokat büntetné jobban, mint korábban.
A javaslatcsomagunk külön foglalkozik az illegális hulladéklerakók szigorú szankcionálásával, az ennek ellenőrzésére szakosodott hulladékgazdálkodási hatósági feladatok szabályozásával. Ez utóbbi azért is fontos, mert a hulladékgazdálkodási hatóság a kormányhivatalok szervezeti keretein belül működik majd, így minden megyében megjelenik és nagyon fontos, hogy a helyszíni ellenőrzések lebonyolítására nem csak ezek a kollégáink lesznek jogosultak, hanem más hatóságok is, akiknek nem ez az elsődleges feladatuk (pl. a különböző őrök, ellenőrök), de ha illegális hulladék elhelyezést észlelnek, ők is felléphetnek és büntethetnek.
Ez egy új típusú hatósági együttműködést jelent, amely lefedi majd az ország teljes területét - főleg azokat, ahol a legtöbbször lerakják jogellenesen a hulladékot: az erdőkben, az utak, a vasutak mentén, a folyók partjain – és korszerű eszközökkel felszerelve képesek lesznek az őrök az ilyen jogsértőket tetten érni.
Ennek azért is van jelentősége, mert a jogellenes cselekményektől – ezek egyes esetekben bűncselekmények – szeretnénk a jogszerű, szabályozott rendbe terelni azokat is, akik most még az illegális hulladéklerakást alkalmazzák.
Ebben az új modellben az állam sokkal nagyobb szerepet vállal, mint korábban. Mi ennek az oka?
Az új modellünkben a hulladék, mint nyersanyag a kiindulópont. Ezt kell úgy gyűjteni, szelektálni, előkezelni, majd újrahasznosítani, hogy elérjük a gazdasági termelékenység tekintetében a változáshoz vezető küszöbértékeket. Ezeket egyébként uniós irányelvek is előírják számunkra és a mostani javaslatcsomagunkban ezeket a rendelkezéseket is átültetjük a hazai jogrendbe. A már említett lineáris modellről áttérni a körforgásos modellre azt is feltételezi, hogy ha elhelyezzük ezen a körön a termék életciklusának egyes mérföldköveit, akkor belátható, hogy a kör csak akkor tud záródni, ha az egymás után következő lépéseket betartjuk és egyetlen mérföldkövet sem hagyunk ki. Ezt a kört és a mérföldköveket az államnak kell megfelelő szabályozással kijelölnie és nem utolsósorban ellenőriznie, hiszen ha megszakad a kör, ismét ugyanott vagyunk: visszajutunk oda ahonnan indultunk - egy egyenes vonalhoz, vagyis a lineáris megoldáshoz. Az államnak tehát erős szabályozási, ellenőrzési, piacfelügyeleti és minőségbiztosítási funkciókat szeretnénk biztosítani. Ez ugyanakkor nem lehetséges sokak között megoszló feladatellátási rendszerben. Éppen ezért a kormány úgy döntött, hogy kijelöli azokat a tevékenységeket, amelyeket maga szeretne ellátni.
Ha elfogadják a javaslatcsomagot, mi lesz a következő lépés? Miként fognak megvalósulni a korábban leírt célok?
Azt látni kell, hogy a tartós eredmények eléréséhez hatalmas infrastrukturális beruházásokra van szükség: új technológiákat kell bevezetnünk, növelnünk kell a különböző válogatóművek számát, ki kell építenünk a már említett gyűjtőpontok rendszerét és a visszaváltás bevezetéséhez szükséges eszközparkot. Ez óriási beruházási igényt jelent. Mivel a jelenlegi helyzetben a kormány a járványhelyzet hatásainak a mérséklését, mindenek előtt az emberek életének a védelmét, majd a gazdaság motorjainak a folyamatos működtetését helyezte előtérbe, ezért azoknak a bevonásával szeretnénk megvalósítani ezt a feladatot, akik most is a hulladékgazdálkodási piacon tevékenykednek.
Ez azt jelenti, hogy a hulladékgazdálkodási feladatok egy részét az állam rábízná egy koncessziós társaságra, amely vállalja, hogy az Unió által meghatározott, évekre lebontott célszámokat teljesíteni fogja, nem emeli a szolgáltatási árakat és az említett célszámokhoz szükséges beruházásokat elvégzi.
Az ipar számára Európában mindenütt a valódi kihívást a nyersanyagok innovatív és fenntartható módon történő előállítása, illetve ezekhez a legjobb nyersanyagtermelő technológiák kialakítása jelenti. Az elsődleges nyersanyagok esetében eddig is ismert volt a koncessziós modell, most a másodlagos nyersanyagok esetében is elmozdulás történik ebbe az irányba. A mostani tervezet csak a keretszabályokat alkotja meg, a részleteket a kapcsolódó felhívás fogja meghatározni. Bízunk benne, hogy a jelenlegi hulladékgazdálkodási ipar szereplői is részt vesznek az új modellben és esetleg egy koncessziós társaság alapításával jelentkeznek majd a Nemzeti Koncessziós Iroda felhívására, amit jövőre írnak ki.
Hogyan lehet bevonni ennek az új modellnek az előkészítésébe az ipari szereplőket?
Az új modellünk kidolgozása már egy éve tart, számos iparági egyeztetést, workshopot, konferenciát tartottunk annak érdekében, hogy a három kérdéskörünk – azaz az illegális hulladéklerakás felszámolása, a visszaváltási rendszer bevezetése, illetve a hulladékgazdálkodás működtetésének üzleti modellje – kapcsán olyan megoldásokat dolgozzunk ki, amely nemzetgazdasági szinten hatékonyságnövelőek lehetnek. A körforgásos gazdaságra való átállás csakis a hazai iparpolitika hathatós támogatásával valósulhat meg: a korlátok erőforrás felhasználásunk újragondolását kívánják meg. Ehhez technológiai fejlesztésekre van szükség, olyan új technológiák bevezetésére, amelyek lehetővé teszik a termékek vagy anyagok nyomon követését, a hosszabb élettartamot és a lehető legmagasabb érték fenntartását. Eközben a tervezés és a gyártási képességek, az anyagtudomány is továbbfejlesztést igényel. Ezért arra kértük az érdekképviseleteket, vállalkozásokat, hogy vegyenek részt abban a munkában, amely az ágazat technológiai megújításának a peremfeltételeit meghatározza.
Miért jó a hazai vállalkozásoknak, hogy részt vesznek ebben az modellben?
Az úgynevezett „lineáris kockázatoknak” való kitettségük - például az árukínálat és az áringadozás kockázatai - ellentételezéseként ez az új modell növeli a gazdaság ellenálló képességét, hiszen csökkenti a költségeket, és kiaknázza az új piacokat. Az EIB egy szintén új felmérése azt mutatja, hogy az autóalkatrészek újragyártása 30-50%-kal olcsóbb, mint az új alkatrészek gyártása, és a hulladék is 70%-kal kevesebb. Ez egyúttal ipari szinten azt jelenti, hogy a gyártók, forgalmazók a termelési láncban fel fogják ismerni az eddig nem ismert üzleti és együttműködési lehetőségeket, amelyben egy idő után, ha jól csináljuk, az állam szerepe egyre marginálisabb lesz majd. Annak érdekében, hogy az újrafeldolgozási, újrahasznosítási iparunk fejlődésnek induljon, szeretnénk a hulladékgazdálkodási vállalkozásokat támogatni, körkörös támogatási modelleket kialakítani és a körkörös értékhálózatok kihívásaira választ adni, akár szabályozási, akár támogatási eszközökkel, intézkedésekkel. Pásztor Roxána