2020. december 15. - Baranya egyike hazánk legváltozatosabb földrajzi adottságokkal rendelkező megyéinek.
Ártér, dombság és hegyvidék harmonikusan kapcsolódik egymáshoz. Ezen a tájon gazdálkodik a Mecsekerdő Zrt. 55 ezer hektáron, amely Baranya erdőterületeinek a felét teszi ki.
„Mi, erdészetben dolgozók száz években gondolkodunk. Annak a gyümölcsét szedjük le, aminek a létrehozásban nem sok szerepünk volt, ugyanakkor elődeinkhez hasonlóan nekünk is az a célunk, hogy utódainknak olyan erdőt hozzunk létre, amit majd megfelelően tudnak hasznosítani. Fő törekvésünk, hogy legalább ugyanolyat, de ha lehet, még jobbat hozzunk létre, mint amit örököltünk.”
A Mecsekerdő Zrt. öt erdészete közül a legdélebbre fekvő a sellyei, amely a megye déli részén húzódik hosszanti irányban, a Dráva mentén, nyugati határa pedig átnyúlik Somogy megyébe is. A sellyei nem csak Baranya, de hazánk legdélebbi erdészete is egyben. Több mint 12 ezer hektáron gazdálkodik, alapvetően síkvidéki területen, de a villányi hegység északi oldala is hozzá tartozik.
– A Dráva-sík erdeinek kialakulását a folyó alakította ki : mikor a folyó még nem volt gátak közé szorítva, rendszeresen elöntötte a területet, így egy olyan termőterületet hozott létre, amely kedvező a gyertyános tölgyes és a tölgy-kőris-szil ligeterdők kialakulásának. Ezek a fő fafajok a térségben – kezdte a bemutatást Molnár Tamás, a sellyei erdészet igazgatója.
A kocsányos tölgy a legértékesebb – nincs Magyarországon még egy olyan fafaj, ami versenyre tudna kelni vele. Rendkívül keresett, eladhatósága a legkiegyenlítettebb. Sokszínűen felhasználható keményfafaj, amely 100 éves kora körül éri el értékének a maximumát: főként bútorok készítésére használják, és burkolóanyagként is kiváló.
– A Dráva mentén egészen a múlt század első feléig ősállapotok uralkodtak, több száz éves, nehezen megközelíthető erdők borították – vázolta a régmúltat az igazgató. – A tölgy hatalmas méreteket ért el, néhányat kivágtak, és a rönköket az 1867-es párizsi világkiállításra vitték. Ekkor ráébredtek, hogy mekkora érték található ezen a területen, és beindult a feltárás: utat, vasutat építettek, elkezdték az erdőt letermelni, majd megújítani. Így indult be a térség tölgygazdálkodása.
A szaporítóanyag fontosságát hangsúlyozva Molnár Tamás kiemelte, hazánkban az erdőtörvény szigorú szabályokat fogalmaz meg. – A hasznosítást követően olyan állékony, egészséges erdőket kell létrehoznunk, amik nem csupán gazdasági, de természetvédelmi szempontból is értékesek. Mindez a megfelelő szaporítóanyag nélkül elképzelhetetlen, ami a tölgy esetében lehet makk vagy csemete, amit szintén makkból állítanak elő a csemetekertben. A sellyei erdészet mindent megtesz annak érdekében, hogy saját területen fellelhető magokat használjon szaporítóanyagként, hisz ez az, ami az adott élőhelyhez, termőhelyhez szokott, nem kell attól tartani, hogy károsítóra, vagy a klímára kedvezőtlenül reagál – mondta az igazgató.
– Kiválogattunk az erdőben olyan fákat, amelyek nagyon jó külső tulajdonságokkal rendelkeznek. Ezekből Sellye közelében egy ültetvényt hoztunk létre, amelyből magasabb genetikai értékű makkot tudunk nyerni, így biztosítva a jövő számára a lehető legjobb minőséget – tette hozzá érdekességként a szakember.
A tölgyerdők megóvására is kiemelt hangsúlyt fektet a sellyei erdészet: uniós pályázat keretében Horvátországgal közösen végeztek élőhely vizsgálatokat, talajvíz monitoringgal egybekötve, az egyre inkább elszaporodott inváziós fafajok – mint a bálványfa, gyalogakác – visszaszorítása érdekében. A pályázati támogatásnak köszönhetően különféle módszerek tesztelésére nyílt lehetőség – jelenleg a projekt fenntartási szakasza zajlik. Az Ős-Dráva program is kiemelkedően fontos a talajvíz szempontjából – erre szeretnék az erdő vízellátását is felfűzni, megvalósításához azonban további pályázati támogatás szükséges.
Kártevők veszélyeztetik a tölgyet és a kőrist
Külföldről árufuvarozással behozott károsítók veszélyeztetik a tölgyet és a kőrist – előbbit a hazánkban néhány évvel ezelőtt megjelent tölgy csipkéspoloska teszi tönkre, amely a fa levelét szívogatva gyengíti le a növényt. Ennek jele, hogy már július végén, augusztus elején, a korábban megszokott haragoszöld helyett barnás, hamvas a levelek színe. A tölgy csipkéspoloskának természetes ellensége nincs, ellenszere egyelőre nem ismert. A szakemberek tartanak attól, hogy a jelenség a makktermésre is hatással lesz, ami a szaporítóanyag bázist is komolyan veszélyezteti elvesztéséhez vezethet – ennek következményei beláthatatlanok.
A kőrist pedig egy Baltikumból érkező gomba teszi tönkre – a fákat egy-két év alatt elpusztítja a kártevő. Egyelőre védekezési eljárás sincs – a szakemberek rezisztens fajok kialakulásában bíznak, amelyekből szaporítóanyag nyerhető.