2021. április 19. - Az EU erdészeti ágazata már most több munkahelyet teremt, mint a három energiaigényes ipar, a cement-, az acél- és a vegyipar együttvéve.
Ez a nyílt levél Marc Palahí személyes véleményét tükrözi az európai erdők stratégiai megközelítése és az azt követő intézkedések szükségességéről. Véleménye azon alapul, hogy az elmúlt öt évben számos tudományos-politikai jelentésben összeállításában vett részt, amelyekben több száz tudós vett részt a világ minden tájáról.
Ha fenntartható jövőt akarunk, akkor erdeink kulcsfontosságúak. Segíthetnek a meglévő lineáris fosszilis gazdaság átalakításában egy új modellbe - egy körkörös biogazdaságba, amely összhangban áll a természettel. Ez kulcsfontosságú az EU zöld ajánlata céljainak eléréséhez, biztosítva a társadalmilag igazságos átmenetet a természet-pozitív és éghajlat-semleges gazdaság felé.
Ennek megvalósításához azonban cselekvésre van szükségünk: egy új megállapodás az európai erdők számára, amely három egymást erősítő cselekvési tervben gyökerezik az alkalmazkodás-helyreállítás (előkészítés1), az innováció és a foglalkoztatás terén.
A 2020 utáni EU-erdészeti stratégiának új és meggyőző jövőképet kell nyújtania annak megértéséhez, hogy az európai erdők, erdőgazdálkodás és az erdőalapú megoldások miért és miként válhatnak a fosszilis utáni gazdaság központi oszlopává.
Egy új jövőkép azonban nem elég: azt meg is kell valósítanunk. A legutóbbi EU erdészeti stratégia gyönyörű stratégia volt, ennek hatása azonban megkérdőjelezhető, mivel ez nem volt stratégiai referencia, amikor az erdőket az éghajlat, a fenntartható finanszírozás vagy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos európai politikai döntéshozatal kapcsán vitatták meg. Mint Winston Churchill elmondta: „Bármilyen szép is a stratégia, időnként meg kell nézni az eredményeket”.
Az új, 2020 utáni stratégiának új szempontokat kell biztosítania ahhoz, hogy az erdőink ne a meglévő megszakadt gazdasági rendszer „kompenzációjaként”, hanem egy jobb paradigma létrehozásának átalakító ereje: a körkörös biogazdaság legyen. Sürgősen szükség van egy távlatos és megvalósítható 2020 utáni EU-erdészeti stratégiára, mert a következő évtizedben soha nem látott helyzetben lesz részünk az erdeinket érintő növekvő kockázatok és az erdőalapú ágazat felmerülő lehetőségeinek eredményeként.
Egyrészt a klímaváltozás és a természeti zavarok sok erdőnket olyan fordulóponthoz juttathatják, ahol már nem tudják biztosítani azokat az ökoszisztéma-szolgáltatásokat, amelyeket tőlük követelünk.
Másrészt az erdőgazdálkodás és az erdészeti ágazat egyedülálló lehetőségekkel fog szembesülni, tekintettel arra, hogy új megújuló, biológiai alapú megoldásokat generálhat, amelyek kulcsfontosságúak a gazdaságunk szén-dioxid-mentesítéséhez, miközben munkahelyeket teremtenek a társadalmilag és területileg igazságos átmenet érdekében. A felmerülő lehetőségek által generált „piaci húzóerő” elengedhetetlen az európai erdők egészségének és ellenálló képességének biztosításához szükséges integrált alkalmazkodási-helyreállítási intézkedések finanszírozásához. Ugyanakkor az erdők biológiai sokféleségének növelése a legfontosabb befektetés, amelyet az erdészeti ágazat hosszú távú gazdasági ellenálló képességének biztosítása érdekében megvalósíthat. A szakpolitikai kereteknek, a beruházásoknak és az erdőgazdálkodásnak ezt el kell ismerniük olyan szinergikus ösztönzők és integrált megközelítések kidolgozása és végrehajtása révén, amelyek összekapcsolják az enyhítési és alkalmazkodási erőfeszítéseket, valamint a biogazdaság és a biológiai sokféleség célkitűzéseit. Az integrált megközelítések kulcsfontosságúak, mert a jövő igazi kihívása az EU erdőinek ökológiai, gazdasági és társadalmi értékének egyidejű növelése.
Ehhez új megállapodás szükséges az európai erdők számára, egy stratégiára, amely az alkalmazkodás-helyreállítás, az innováció és a foglalkoztatás három, egymást erősítő terv körül fogalmazódik meg.
Alkalmazkodási-helyreállítási terv
Integrált alkalmazkodási-helyreállítási tervre van szükség az európai erdők hosszú távú egészségének és rugalmasságának biztosításához az éghajlatváltozással és a természeti zavarokkal szemben, így tudnak hatékonyan értékes ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtani. Az európai erdők társadalmi-ökológiai jellemzői azt jelentik, hogy dinamikus megőrzésre és integrált gazdálkodási megközelítésekre van szükségük a biológiai sokféleség előmozdításához különböző (de összehangolt) térbeli léptékekben: a fafajok és a genetikai sokféleség növelése az erdők ellenállóképességének, rugalmasságának és alkalmazkodóképességének növelése, valamint a ritka és veszélyeztetett területek helyreállítása érdekében erdei ökoszisztéma típusok; az erdőben lakó fajok élőhelyeinek fenntartása és helyreállítása a strukturálisan sokszínű erdők elősegítésével, elegendő mennyiségű holtfa és élőfa felhasználásával; valamint a tájgazdálkodás és a tervezés összehangolása, beleértve a vidéki és városi területeket, regionális és akár transznacionális szinten a biodiverzitás folyosóinak létrehozása és a nagy értékű élőhelyek összekapcsolhatóságának biztosítása érdekében. Egy ilyen, a szigorúan védett területeken túllépő ambiciózus tervnek fel kell hatalmaznia a magán- és az állami erdőtulajdonosokat, és ösztönöznie kell az erdő, a mezőgazdasági és a városi „szektort”, hogy fektessenek be a biológiai sokféleségbe: ez a virágzó és hosszú távú körkörös biogazdaság valódi motorja.
Innovációs terv
Sürgősen innovációs tervre van szükség az erdészeti ágazat számára annak érdekében, hogy kibontakoztassa a körkörös és éghajlat-semleges gazdaság megteremtésének lehetőségeit. Az innováció kulcsfontosságú, mert kevesebbel többet kell elérnünk: az erdő forrásainak hatékony, intelligens és fenntartható felhasználásával. A tervnek tartalmaznia kell az induló és bővülő vállalkozásokba történő jelentős beruházásokat, a finanszírozáshoz való hozzáférést és a kockázatvállalási kapacitást, hogy új üzleti modelleket és értékláncokat ösztönözzön az olyan kulcsfontosságú ipari szektorok dekarbonizálására, mint a textilipar, az építőipar, a vegyipar vagy a közlekedés és a fenntartható erdőalapú felhasználási megoldások.
Ehhez a köz- és magánszféra közötti partnerségekre, kockázatfinanszírozásra és más, külön fázisokban és léptékekben működő külön alapokra van szükség. Az innovációnak foglalkoznia kell az ökoszisztéma-szolgáltatások új üzleti modellek iránti igényével is, amelyek például a víz és a biológiai sokféleség biztosításához vagy közvetlenül az emberi egészséghez és jóléthez kapcsolódnak.
Végül az innovációs kereslet szempontjából prioritás a beszerzési politika, a tanúsítás és a termékcímkézés is, amely a fogyasztást és a beruházásokat irányítja.
Foglalkoztatási terv
Az erdőkre és az erdőalapú ágazatra összpontosító foglalkoztatási terv kulcsfontosságú a társadalmilag tisztességes és zöld átmenethez Európában. Az EU erdészeti ágazata már most több munkahelyet teremt, mint a három energiaigényes ipar, a cement-, az acél- és a vegyipar együttvéve. Foglalkoztatási tervre van szükség az erdők biogazdaságának fejlesztéséhez szükséges emberi képességek megteremtéséhez, az európai erdők helyreállításához és adaptálásához. Ennek a tervnek a kapacitásépítésre és a meglévő erdőgazdálkodók készségeinek fejlesztésére kell összpontosítania, valamint az új munkavállalók képzésére, beleértve azokat is, akik várhatóan elveszítik munkájukat a zöld átmenet következtében. A foglalkoztatási tervnek innováció-alapúnak és jövőorientáltnak kell lennie (az innovációs tervvel összefüggésben kell kidolgozni), amely az európai kutatók, vállalkozók, vezetők, valamint a meglévő erdőgazdasági vállalatok és dolgozók erősségeire épít.
Az erdészeti ágazat az EU-ban már több mint 400 000 kis- és középvállalkozást foglal magában, míg az erdőgazdálkodásban és a kiterjesztett faalapú értékláncokban jelenleg 4,5 millió ember dolgozik. Az erdei ágazat adja a legnagyobb alapot a zöld munkahelyek számára Európában, de az EU Zöld Megállapodása még mindig nem tudta ezt megvalósítani.
A 2020 utáni EU erdészeti stratégia kulcsfontosságú az EU Zöld Megállapodása céljainak elérése szempontjából, biztosítva a társadalmilag tisztességes átmenetet a természet-pozitív és éghajlat-semleges gazdaság felé. Alapvető fontosságú, hogy az új stratégia tudományosan megalapozott legyen, és nemcsak a fejlesztés során, hanem a megvalósítása során is bevonja a tudományos közösséget. Az EU-nak sürgősen intézményesített mechanizmusokra van szüksége a hatékony, kiegyensúlyozott és átlátható tudományos-politikai és gyakorlati párbeszéd biztosítása érdekében, hogy felgyorsítsa a tudás felvételét a politikusok és döntéshozók körében. Szükség van egy közös európai erőfeszítésre is, hogy megbízható és összehangolt adatokat és információkat állítsunk elő az éghajlatváltozás, a természeti zavarok, az erdőgazdálkodás és a globális piacok európai erdőkre gyakorolt ??hatásainak holisztikus megértése és előrejelzése érdekében. A birtokunkban lévő erdők előrejelzésének legjobb módja a kívánt jövő eldöntése.
Marc Palahí, igazgató, EFI, marc.palahi @ efi.int