(Chris Corday/CBC)
2021. december 10. - A fiatal erdőkben valószínűleg magasabb a szén-dioxid megkötési arány, mint az idősebb állományokban
Az e heti kérdés a brit kolumbiai Victoria állambeli Trip Kennedytől származik. Kérdezi: Az utóbbi időben az éghajlatváltozásra és légkörünk dekarbonizálására fordított figyelem miatt arra vagyok kíváncsi, hogy mi vonja ki több szén-dioxidot a légkörből - 100 hektár öreg erdő, vagy 100 hektár fiatal erdő?
Gregory Paradis erdőmérnök és a British Columbia Egyetem Erdészeti Karának erdőgazdálkodási adjunktusa válaszol. A fák a napfényt fotoszintézis útján cellulózzá alakítva felszívják a szenet a légkörből. Amikor a fák elpusztulnak és a földre esnek, fokozatosan visszabocsátják a megkötött szén nagy részét a légkörbe.
A fiatal, erőteljes állományok maximális sebességgel nőnek és kötik meg a szenet. Az állományok öregedésével a lombkorona bezárul, és az egyes fák elkezdenek kihalni az önritkulás és egyéb okok miatt. A nagyon öreg erdőállományok elérhetnek egyfajta szénsemleges egyensúlyi állapotot, amikor a fák körülbelül ugyanolyan ütemben pusztulnak el, ahogyan visszanőnek. Tehát, mind a növekedést, mind a pusztulást figyelembe véve, 100 hektár fiatal erdő általában véve magasabb nettó szén-dioxid-lekötési rátával rendelkezik, mint az idősebb, de egyébként azonos állományok. Paradis elmondta, hogy a kutatások kimutatták, hogy az optimális tájszintű szén-dioxid-megkötési politika az lehet, hogy az állományokat kitermelik és újratelepítik, amikor elérik a növekedési csúcsukat. Ez a legtöbb kanadai erdei ökoszisztéma esetében jellemzően 80 és 120 év közötti, sokkal fiatalabb, mint amit általában öreg állománynak neveznek. Ideális esetben a kitermelt erdei faanyagot – fát és rostokat – használnánk fel a lehető legtöbb fosszilis tüzelőanyag, acél és beton kiszorítására, hogy csökkentsük a szén-dioxid-kibocsátást.