2022. január 2. - Brit Kolumbiában, a biomassza-termelés központjában az aktivisták szigorúbb ellenőrzést akarnak az őserdők védelme érdekében
Ingyenes energiaipari frissítéseket kaphat
Kanada legnyugatibb tartományának, British Columbiának a táját behálózó évszázados erdők két irányzat csataterévé váltak az éghajlatváltozás megfékezésével kapcsolatban: az egyik, amely biomasszáját zöldenergia-termelésre akarja felhasználni, a másik pedig a szén-dioxid-elnyelő fák védelmére törekszik. A tudósok és a kampányolók egyre nagyobb nyomás alá helyezik a tartományi kormányt, hogy megőrizze különösen az idősebb erdőket, amelyek gyakran gazdagok biológiai sokféleségben és jelentős szén-dioxid-raktárak. A fokozódó éghajlati aggodalmak azonban ösztönözték a British Columbia biomassza-iparának növekedését is, amely „szén-semleges” tüzelőanyagként kezelt fapelletet állít elő. A főbb termelők közé tartozik a Drax áramszolgáltató, amely a tiszta energia termelőjeként próbálta újra beállítani magát. A brit tőzsdén jegyzett vállalat tavaly megvásárolta a kanadai fapelletgyártó Pinnacle-t, és azt tervezi, hogy 2030-ra megduplázza a pellet termelését és értékesítését. Bár a biomassza tüzelőanyagok jelentős energiaforrássá váltak az EU-ban és Ázsiában, egyes tudósok egyre szkeptikusabbak a fa energiatermelésre való égetésének környezeti jellemzőiről. Brit Kolumbiában az idős fák egy része pelletté alakul. Bár ez továbbra is törvényes, a kampányolók attól tartanak, hogy ez a gyakorlat nem fenntartható, és azt mondják, hogy aláássa a biomassza szószólóinak azon érvét, hogy a pellet a fosszilis tüzelőanyagok igazi alternatívája. Egyes termelők attól tartanak, hogy a tartományi kormány szigorúbb fakitermelési kvótákat vezet be, hogy csökkentse a kivágható őserdők mennyiségét. A British Columbiának „nem szabadna engedélyt kiadnia őserdők fakitermelésére” – mondta Michelle Connolly, a Conservation North érdekvédelmi csoport igazgatója. „Megvan a hatalmuk, és nekik jobban kellene tudniuk” – tette hozzá. Az őserdők kitermelésének mértéke „őrültség” volt – mondta Rachel Holt, a tartományi kormány által tavaly összehívott független Old Growth Technical Advisory Panel tagja. „Ezek hihetetlenül ritka, rendkívül nagy értékű erdők. 2000 éves fákat nem lehet fenntartható módon fakitermeléssel kivégezni” – mondta. A hivatalos adatok szerint a British Columbiában évente kivágott erdők körülbelül egynegyede „őserdő” kategóriába tartozik – ami jellemzően a 140 vagy 250 évnél idősebb fákra vonatkozik, helytől függően.
A tartomány pelletipara a 2000-es évek eleje óta gyorsan nőtt, miközben a kapcsolódó tevékenységek, például a papírgyártás visszaszorultak. A piac befektetéseket vonzott a széntüzelésű erőműveket biomassza-erőművekké alakítani kívánó cégektől. A termelők elmondása szerint a pelletgyárak jellemzően a környező területekről szerzik be a fát – nagyrészt a más célra kitermelt fák ágait és hulladékait. A Conservation North kormányzati adatainak elemzése szerint a Pinnacle mind a hét British Columbiai fűrésztelepét erdő veszi körül, amely „őserdő”– őshonos és gyakran idős fákat, amelyeket nem zavart meg az emberi tevékenység. Egy nemrégiben, a Drax megbízásából készült jelentés megállapította, hogy két Pinnacle-fűrésztelep kínálata csökkenhet a tartományi kormánynak az őserdők védelmére irányuló erőfeszítései eredményeként. A Drax azt mondta, hogy a kanadai pellet „hulladék fából készült, amelyet az út szélén elégettek volna, leraktak volna, vagy rothadni hagytak volna. Ennek a fahulladéknak 80 százaléka fűrészüzemi maradványokból, 20 százaléka pedig vágástéri apadékból származik.” Az őserdők kezelésének újragondolására irányuló nyomás alatt a tartományi kormány független felülvizsgálatot rendelt el 2019-ben. A 2020-ban közzétett jelentés arra a következtetésre jutott, hogy a gazdaság „erősen függ az őserdőkből kitermelt fától”, és olyan ajánlásokat fogalmazott meg, mint pl. a kitermelés elhalasztása az érzékeny területeken. Garry Merkel erdész, a régió őslakos Tahltan nemzetének tagja és a jelentés vezető szerzője azt mondta, hogy az őserdők „kritikusak” az ökoszisztémák egészsége szempontjából, és „nem újulnak meg”, hozzátette: „Ezt inkább úgy kell gondolnunk, mint bányászatot."
Brit Kolumbia erdészeti minisztériuma kijelentette, hogy „elkötelezett az erdeink gondozásának javítása mellett”, és végrehajtja a jelentés ajánlásait. A régió erdőgazdaságai nagy figyelemmel kísérik, hogy szigorúbb korlátozások következnek-e. A Pinnacle fűrésztelepei ellátásáról szóló 2020-as Drax-jelentés szerint a biológiai sokféleség és az őserdők védelmét célzó kormányzati intézkedések „a földterületek részleges kivonását eredményezték a fakitermelésből”. . . Egyes területeken tilos a fakitermelés, míg máshol módosulhat.” A jelentés szerint további korlátozások is lehetnek „előkészületben”.
A Canfor, egy faipari vállalat és a Pinnacle beszállítója a dokumentumokban arra utalt, hogy őserdőket termelt ki, és megjegyezte, hogy egy adott területen a fakitermelés első két évtizede után átmenet történt „a túlnyomórészt őserdők fakitermeléséről a telepített állományok kitermelésére”. A Canfor szerint a vállalat „elkötelezett a világszínvonalú fenntartható kitermelési és erdőgazdálkodási gyakorlatok mellett”, és „a BC kormányának átfogó engedélyezési rendszerét” követi. A Drax az angliai Yorkshire-ben található erőművének hat blokkjából négyet szénről fás biomasszává alakított át. Októberben azonban kikerült az S&P Global Clean Energy Indexből a magas szén-dioxid-intenzitási pontszám miatt. Eközben a Citi decemberi elemzője szerint „a biomasszát alapvetően nem tekintjük fenntartható energiaforrásnak”, tükrözve a fapellet környezetbarát kezelésével kapcsolatos aggodalmakat. A British Columbia Erdőipari Tanácsa szerint a tartomány „világvezető fenntartható fakitermelési és aktív erdőgazdálkodási gyakorlattal rendelkezik”. Azt mondták, hogy a faipari vállalatok minimalizálták a hulladékot azáltal, hogy eladják a hulladékot – akár idős fákról, akár fiatalabb erdőkről – olyan csoportoknak, mint a papír- és pelletgyárak. Merkel, az erdész azonban azt mondta, még ez a megközelítés is kimeríti az ökoszisztémákat, hozzátéve, hogy „a természetben nincs olyan, hogy hulladék”. Camilla Hodgson