2021. december 7. - Az áruk termesztése és kereskedelme az erdők és más természetes ökoszisztémák mezőgazdasági terjeszkedéssel szembeni védelme és fenntartható kezelése mellett kulcsfontosságú a fejlesztési és éghajlati célok nemzeti és nemzetközi szintű teljesítéséhez.
Bár környezeti kockázatot jelentenek, a mezőgazdasági áruk a megélhetést is javítják azáltal, hogy hozzájárulnak a gazdasági fejlődéshez, a szegénység enyhítéséhez és az élelmezésbiztonsághoz. Kiemelt téma volt a múlt hónapban a glasgow-i COP26 klímacsúcson, ahol több mint 25 ország – köztük Indonézia – vezetői írták alá azt a közös nyilatkozatot, amelyben megerősítették elkötelezettségüket az erdők, a mezőgazdaság és árukereskedelmi párbeszéd mellett, a kereskedelem és a kistermelők piacfejlesztése megteremtését. A támogatás, a nyomon követhetőség és az átláthatóság, valamint a kutatás, a fejlesztés és az innováció mind kulcsfontosságú terület. A COP26 keretein belül a Niken Sakuntaladewi, az indonéz Környezetvédelmi és Erdészeti Minisztérium munkatársa által moderált talkshow az Indonéziai pavilonban kapcsolódó témákkal foglalkozott, megvizsgálva az ország összetett mezőgazdasági árukereskedelmét. Indonéziában a Kereskedelmi, Fejlesztési és Környezetvédelmi Központ (TRADE Hub) két mezőgazdasági árura – a pálmaolajra és a kávéra – összpontosít, együttműködve a Nemzetközi Erdészeti Kutatási és Világ Agroerdészeti Központtal (CIFOR-ICRAF), a Wildlife Conservation Society-vel, és a Research Center for Forestry-vel, a klímaváltozás terén a Indonéz Institute Pertanian Bogor University (Bogor Agricultural University) és University of Lampung a partner. Neil Burgess, az ENSZ Környezetvédelmi Programjának Világvédelmi Megfigyelő Központjának vezető tudósa és a TRADE Hub vezető kutatója elmondta: „Adatokat gyűjtünk a mezőgazdasági áruk és a vadon élő állatok kereskedelméről Brazíliában, Kínában, a Kongói-medencében, Indonéziában és máshol, hogy jobban tájékoztassuk a kereskedelmet, a megállapodásokról és a kereskedelmi társaságokról. Szeretnénk megtudni, hogyan kapcsolódik például a pálmaolaj-kereskedelem az erdőirtáshoz, a kibocsátáshoz és a vidéki bevételekhez.”
A Grantham Institute on Climate Change and the Environment által azonosított legfontosabb kockázati cikkek a pálmaolaj, a marhahús, a kakaó, a kávé és a kukorica. Ezek és az éghajlat közötti kölcsönhatás szorosan összefügg a fogyasztó országok politikájával és a termelő országok intézményeivel. "Az Európai Unióban a pálmaolaj-fogyasztást inkább a politika, mint a fogyasztói preferenciák vezérlik, távoli hatásokat irányítva" - ??mondta Elizabeth Robinson, az intézet igazgatója. „Az EU célokat tűz ki például a bioenergia megújuló energiaforrásaira, ami növeli a keresletet. Az EU-ban a kereslet csökkenése hasonlóképpen a szakpolitikának köszönhető – most a tilalom 2030-ig történő fokozatos megszüntetéséről folyik a vita. Úgy gondolom, hogy túlságosan az olajra koncentrálnak, nem pedig az erdőirtás megállítására. Ez a termelők veszteségéhez, a kormányok közötti konfliktusokhoz és a területen összecsapásokhoz vezetett.” A kereskedelmi megállapodások egyre inkább „nem tarifális intézkedéseket” alkalmaznak a termelő országok befolyásolására – tette hozzá. Például az Indonéz–Európai Szabadkereskedelmi Társulás szabadkereskedelmi egyezményében az erdővédelemhez kötődik a vámcsökkentést, ami – mondta – szuverenitási kérdéseket vet fel. A Délkelet-Ázsiai Nemzetek Szövetsége, az ASEAN Közös Nyilatkozatot adott ki az éghajlatváltozásról a COP26-ra, amelyben nagyobb ambícióra és a végrehajtás finanszírozásának lehetőségeire szólított fel – mondta Simon Tay docens, a Szingapúri Nemzetközi Ügyek Intézetének elnöke. „Szükségünk van saját „ASEAN Klímaközösségünkre”, hogy fokozzuk a fellépést” – mondta. „A szén-dioxid-piacok szükségesek ahhoz, hogy ambícióinkat az NDC-ken (Nationalally Determined Contributions) túl is megmutassuk. Meg kell találnunk a természetalapú megoldásokat is, magas színvonalú, igazolt szén-dioxid-kibocsátási egységgel, ikerintézményi növekedést a szén-dioxid-felelősséggel. Azt is meg kell vizsgálnunk, hogy a pálmaolajra és más nyersanyagokra vonatkozó engedményeket hogyan lehet jobban kezelni a kibocsátás csökkentése, a közösségek megélhetésének lehetővé tétele és a megfelelő befektetések ösztönzése érdekében.”
Michael Brady, a vezető tudós és a CIFOR-ICRAF Értékláncok, Pénzügyi és Befektetési Kutatócsoport vezetője a régióban létrejött megállapodásokat kutatta a Nemzetközi Alappal közös projekt, a Measurable Action for Haze-Free Sustainable Land Management Délkelet-Ázsiában, a Mezőgazdasági Fejlesztési és Globális Környezetvédelmi Központ számára, amelyet az ASEAN Titkárság, a CIFOR és a Globális Környezetvédelmi Központ hajt végre. „Délkelet-Ázsiában 23 millió hektárnyi tőzeges terület található, ami a világ trópusi tőzegének 38 százaléka, Indonéziának és Malajziának 99 százaléka” – mondta. „Az éghajlatváltozás súlyosbította a tőzeglápok megtisztítására használt tüzeket, amelyek a határokon átterjedő füstköd miatt súlyos hatással vannak az egészségre, a kereskedelemre, a termelésre, a szállításra, a halászatra, a terményre, az emberéletek elvesztésére és a külföldi befektetők elrettentésére.” A 2015-ös tüzek a becslések szerint 16 milliárd dolláros veszteséget okoztak – mondta. „Ez egy több területet érintő kérdés az ASEAN számára, amely több szakpolitikai keretet is kialakított. A határokon átnyúló ködszennyezésről szóló ASEAN-megállapodás erős politikai alapot biztosít, amely megköveteli a tagállamok együttműködését a füstköd megelőzése és nyomon követése, az információszolgáltatás és a jogszabályok megalkotása érdekében. Felsorolta a tüzek csökkentését és a tőzeglápok védelmét szolgáló tényezőket. Regionálisan: koordináció az állami és nem állami szereplők között; valamint a monitoring módszertanára, adataira és becsléseire vonatkozó következetes megközelítés. Országosan: támogatást nyújtó vezetés; összehangolt megelőzés; átfogó politikák; javított adatok; és a közös megértés.
Herry Purnomo, a CIFOR-ICRAF és az IPB tudósa, aki koordinálja a TRADE Hub Indonesia-t, üdvözölte a COP26 ígéretét az erdőirtás megszüntetésére, valamint Indonézia azon kötelezettség-vállalását, hogy az erdők nettó szén-dioxid-elnyelővé válnak 2030-ra. "De hogyan?" - kérdezte. „Ezek összetett beszerzési területek és célállomások, pénzáramlások, a foglalkoztatás szintjei és típusai, valamint a kibocsátás. Szumátrán és Kalimantánban mintegy 2 millió hektár olajpálma ültetvény található tőzeges területeken. Hogyan kezeljük ezt?”
A TRADE Hub Indonesia szimulációi azt találták, hogy a szokásos üzletmenet az olajpálma-ültetvényeken, az export volumenének, a bevételek és a foglalkoztatás növekedéséhez, valamint a kibocsátáshoz vezet, hacsak nem védik meg a tőzeglápokat. „A kötelezettségvállalások csökkenthetik az erdőirtást, amint azt Dél-Szumátrán láthattuk – mondta Purnomo –, és a kibocsátás csökkenthető helyben a beavatkozásokkal és a csatornaelzárással. Néha azonban nem lesz más lehetőség, mint a tőzeges ültetvényeket más földre cserélni – mondta.
Tiur Rumondang, a Fenntartható Pálmaolaj Kerekasztal (RSPO) biztosítási igazgatója kifejtette, hogy tanúsításuk célja a kibocsátás csökkentése és a megélhetés javítása. „Ahhoz, hogy a fenntartható pálmaolaj normává váljon, először is versenyképes és fenntartható ágazatnak kell lennie; másodszor, a fenntartható megélhetés és a szegénység csökkentése, az emberi jogok; harmadszor pedig a védett és fejlett ökoszisztémák. Az RSPO tanúsítás útmutatást tartalmaz ezek eléréséhez. A 2018-as RSPO P&C szabványban kikötöttük, hogy fenntartható olajpálma ne legyen tőzeglápokon.” Kiemelte, hogy az RSPO kistermelői hitelprogramja évente 29 milliárd IDR-t (körülbelül 2 millió dollárt) folyósított 33 független, több mint 8000 kistermelőből álló csoportnak. 2019-ben a tagok fenntartható pálmaolaj-gyakorlatai 1,4 millió tonnával csökkentették a kibocsátást, és több mint 230 000 hektár rendkívül értékes erdőt őriztek meg. Tiur elismerte, hogy kicsi - 1-2 százalék - az igazolt csoportok száma, de tavaly 180 százalékkal nőtt a taglétszám. „Ha egyszer lesz egy sikeres szervezetünk, például a FORTASBI [Forum Petani Kelapa Sawit Berkelanjutan Indonesia/Indonéziai Fenntartható Pálmaolaj-termelők Fóruma], amely programokat biztosít a kistermelők számára” – mondta, „az elköteleződés szélesebb körben elterjed. De ha gyorsabbak akarunk lenni, adatokra van szükségünk a kistermelők elhelyezkedéséről.”
A moderátor összefoglaló kérésére Robinson elmondta, hogy az EU-szempontjából fontos, hogy a termelő országokkal azonos célok érdekében dolgozzunk; Tay felhívta a figyelmet az együttműködés sürgősségére a viták elkerülése érdekében; Purnomo azt mondta, hogy Indonéziában 2030-ig nulla nettó erdőirtás lehetséges; Brady azt mondta, hogy integrált megközelítésre van szükség, ideértve regionálisan is; és Rumondang azt mondta, hogy a fenntartható pálmaolajjal foglalkozó szakemberek szemszögéből a kormány részéről bizonyosságra van szükség. Robert Finlayson