A kanadai állami erdőkben működő vállalatoknak fenntartható ütemben kell fakitermelést végezniük. Kanada évente 25-ször több fát veszít el aszály, kártevők és erdőtüzek miatt, mint a fakitermelés során. FPAC fotó
2022. január 10. - A kanadai erdők, a világ összes erdőgazdálkodásának kilenc százaléka kritikus szerepet játszanak az éghajlatváltozás elleni küzdelemben.
Most itt az ideje, hogy Kanada kihasználja a fenntartható erdőgazdálkodás erejét erdőalapú gazdaságunk fejlesztése érdekében. Az iparág vezető képviselői ezt mondják. Gyakori és gyakran lekicsinylő visszautasítás, hogy a kanadai munkaerőt „fanyűvőknek és vízhúzónak” nevezzük, ahol mi biztosítjuk azokat a nyersanyagokat, amelyeket más nemzetek nagy értékű árukká alakítanak át. Ironikus tehát, hogy ez a klisé által előidézett két ágazat – az erdőgazdálkodás és a vízenergia – elengedhetetlen elemei lesznek minden sikeres dekarbonizációs tervnek és a tiszta energiára való átállásnak Kanadában. Az alacsony károsanyag-kibocsátású vízenergia fontos szerepe jól ismert, de ebben az országban kevésbé ismerik el, hogy az erdészet és az erdészeti termékek nagyobb szerepet játszhatnak – és kell is – a fosszilis tüzelőanyagok fogyasztásának csökkentésében, a változó éghajlathoz való alkalmazkodásban és a kanadai követelmények teljesítésében. Klímacél, hogy 2030-ra 40-45 százalékkal csökkentsék az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátását. Elképesztő annak a kihívásnak a nagysága, hogy kilenc év alatt 40-45 százalékos, évi 296-333 millió tonna szén-dioxid- (CO2)-egyenérték-csökkentést kell elérni. Ez a csökkentés több, mint Ukrajna vagy Egyiptom teljes ÜHG-kibocsátása. Megszüntethetnénk minden helyhez kötött égésforrást – minden földgázkemencét és kazánt, minden olajhomok projektet, minden ipari energia kibocsátást, minden hőenergia-termelést – és még mindig nem érnénk el a 45 százalékos csökkentést. Ahhoz, hogy bármilyen esély legyen a párizsi kötelezettségvállalás teljesítésére, Kanadának gyorsan és nagy projektekre van szüksége.
Az erdészeti termékek ágazata ezt teljesíteni tudja. Kiindulópontként fontos megérteni Kanada erdőinek és energiafogyasztásának mértékét. A forgalom – vagyis a kanadai erdők szén-dioxid-felvétele és -kibocsátása – körülbelül 3700 millió tonna CO2 évente. Ez ötszöröse a nemzeti antropogén ÜHG-kibocsátásnak. Történelmileg a kanadai erdők elnyelők voltak, amelyek több szenet nyeltek el, mint amennyi felszabadult. Az elmúlt két évtizedben az egyensúly megváltozott, és Kanada erdői az ÜHG-kibocsátás nettó forrásává váltak. A megnövekedett fakitermelés előmozdítja ezt a tendenciát? Nem. A fakitermelés Kanadában 25 százalékkal esett vissza 2004 óta, ami nagyrészt a cellulóz- és papírtermelés visszaesésének köszönhető. Ontarióban, Quebecben és Új-Skóciában a fakitermelés 40-60 százalékkal esett vissza. Megfordítja-e a tendenciát a fakitermelés csökkentése? Egyáltalán nem. Sőt, ronthat a helyzeten. Az erdők „megvédése” a fakitermeléstől nem védi meg őket a felmelegedő éghajlattól és annak hatásaitól. Az erdőcsökkenés legnagyobb hajtóereje a rovarfertőzések és erdőtüzek formájában jelentkező zavarok. A legújabb kutatások azt mutatják, hogy Kanada nemzeti parkjai – a védelem megtestesítői – az elmúlt két évtizedben az ÜHG-kibocsátás nettó forrásává váltak. 2018-ban az országban az ÜHG kibocsátás legnagyobb forrása nem az olaj és a gáz, illetve a szállítás volt, hanem kártevők és tüzek formájában jelentkező erdőzavar. Ha nem teszünk lépéseket, és a jelenlegi tendenciák folytatódnak, a kanadai erdők ÜHG-kibocsátása 2035-re meghaladhatja az antropogén forrásokból származóét. Amikor Kanadában a megújuló energiaforrásokról beszélünk, szinte mindig a villamos energia kerül szóba, de jelenleg ez a nemzeti energiafogyasztás mintegy 16 százalékát teszi ki. A valóság az, hogy Kanada energiafogyasztásának csaknem kétharmada hőenergia – hő – az ipar és az épületek számára. Míg a villamosítás kétségtelenül központi szerepet játszik a közlekedés dekarbonizálásában, Kanada hőenergia-igénye egyszerűen túl nagy ahhoz, hogy villamosítsák.
Az erdészeti termékek ágazata az ország második legnagyobb ipari hőfogyasztója az olajhomok után, de megelőzi az olajfinomítást, az acél- és a cementgyártás. Ennek ellenére hőenergia-termelésünk túlnyomó része alacsony szén-dioxid-kibocsátású. Az elmúlt három évtizedben az erdészeti termékek energiafelhasználásának szén-dioxid-intenzitása 60 százalékkal csökkent, nagyrészt a földgázról a fenntartható erdei bioenergiára való átállás miatt. A bioenergia már Kanada második legnagyobb megújuló energiaforrása – ötször annyi energiát biztosít, mint a szél- és napenergia együttesen – és a tartományok felében a legnagyobb megújuló energiaforrás. Albertában, New Brunswickben és Nova Scotiában a bioenergia az összes megújuló energiatermelés körülbelül ?-ét teszi ki, ennek nagy részét hő formájában állítják elő.
Meglepő az a tény, hogy Kanadában nem a bioenergia a legnagyobb megújuló energiaforrás, tekintve, hogy ez a legnagyobb megújuló energiaforrás az Egyesült Államokban, és az EU megújuló energiaellátásának 60 százalékát teszi ki.
Hogyan tudja tehát Kanada erdészeti termékágazata kezelni az éghajlat által kiváltott erdőzavarokat, miközben jelentős ÜHG-csökkentést valósít meg? Először is, továbbra is vezető szerepet kell vállalnunk a megújuló, alacsony szén-dioxid-kibocsátású építőanyagok biztosításában. Egy köbméter fa körülbelül egy tonna CO2-t tárol. 2019-ben Kanada körülbelül 70 millió köbméter fűrészárut és deszkát állított elő. Ez évente 70 millió tonna CO2-t jelent, ennek nagy részét évtizedekre vagy évszázadokra tárolja. A tömeges fatermékek, például a rétegelt faanyag jobb hazai piacai csökkenteni fogják Kanada ÜHG-kibocsátását, miközben elkerülik a káros amerikai fűrészáru vámokat. Másodszor, a klímaintelligens erdészetet – beleértve az aktív erdőgazdálkodás gyors növelését – központi jelentőségűvé kell tennünk Kanada éghajlat-mérséklési és alkalmazkodási erőfeszítései során. Ez a tűzveszélyes állományok gyérítését, a nagy kockázatú biomassza eltávolítását és a tervezett égetés alkalmazását jelenti, hogy elkerüljük a fákat és a szerves talajt egyaránt égető megatüzeket.
Ahol kártevőkkel fertőzöttek, gyorsan kell lépnünk, hogy megfékezzük a járványt. Az alacsony termőképességű vagy rossz biodiverzitású erdőterületeket is felújíthatjuk az alacsony életerejű és gyönge állapotú fák gyérítésével, eltávolításával, így biztosítva a nagyobb, egészségesebb fák növekedéséhez szükséges fényt és teret. Az átfogó célnak az erdő termelékenységének és az erdőben tárolt szén-dioxid idővel maximalizálásának kell lennie. Ezek a tevékenységek nem hoznak azonnali eredményeket, de képesek 2050-re évi 100-200 Mt CO2-dal csökkenteni az ÜHG-kibocsátást az alapértékhez képest.
Az őslakosok gazdasági részvétele ebben az erőfeszítésben nemcsak kívánatos, hanem szükséges is. Harmadszor, piacra van szüksége ennek az alacsony minőségű fának. A Climate Smart Forestry számára kitermelt faanyag és anyag nagy része nem lesz megfelelő minőségű fűrészárúnak vagy más hosszú élettartamú tömörfa termékekké való megmunkálásához. Történelmileg jelentős kereslet mutatkozott az alacsony minőségű faanyagra és a fűrészáru- és papírgyártásból származó maradványokra.
Kanada vitathatatlanul világelső volt az újságpapír-exportban. A digitalizáció és a kihívásokkal teli befektetési környezet azonban a kanadai cellulóz- és papírgyártás jelentős csökkenéséhez vezetett. Helyi cellulózgyári piac hiányában ennek az alacsony minőségű faanyagnak az egyetlen bizonyítottan nagy piaca az energia és a hőtermelés, mint ennek az anyagnak a leghatékonyabb felhasználása. Ez azt jelenti, hogy kiszoríthatjuk a fosszilis tüzelőanyagokat az ipari és épülethőpiacon, miközben javítjuk erdeink ellenálló képességét és termelékenységét a Climate Smart gazdálkodás révén. Tekintse meg a bizonyítékokat egy olyan országban, mint Svédország, ahol a famennyiség tízszeresét termelik ki az erdőkből hektáronként, mint Kanadában, és ahol a bioenergia biztosítja a nemzeti energiaellátás 37 százalékát. Svédország bioenergia-felhasználása 200 százalékkal nőtt 1980 óta, de ugyanebben az időszakban a svédországi erdőkben tárolt fakészlet – a tárolt szén – 44 százalékkal nőtt. Valójában a tárolt szén éves nettó növekedése olyan nagy, hogy több mint 70 százalékkal csökkenti a nemzeti ÜHG-kibocsátást. Hogyan lehetséges ez? Aktív erdőgazdálkodással, hangsúlyt fektetve a Climate Smart Forestry-re. Svédország egyszerűen megoldja, hogy kevesebb fa pusztuljon el az erdőben energia vagy anyagi haszon nélkül. Ennek a megközelítésnek az eredményei egyértelműek: Svédország egy főre eső ÜHG-kibocsátása 1,5 tonna CO2-kibocsátás, míg Kanadáé 13-szor magasabb, 19 tonna. Míg városaink erdei biomasszával való fűtése túlzásnak tűnhet a kanadaiak számára, Svédországban és Finnországban – más, jelentős erdőforrásokkal rendelkező északi országokban – a legtöbb várost fa tüzelőanyaggal vagy cellulózgyári többlethővel fűtik. Stockholm és Koppenhága belvárosában nagy biomassza kapcsolt hő- és erőművek találhatók, amelyekben a hőt az épületek több mint 95 százalékára osztják el melegvíz-körzeti energiarendszerrel. A bioenergia kombinálása a kerületi energiával az északi városok szén-dioxid-mentesítésének bevált megközelítése, a két város folyamatosan verseng a világ legzöldebb városa címért. Végül Kanadának esélye sincs teljesíteni párizsi kötelezettségvállalását a BioEnergy + Carbon Capture and Storage (BECCS) projektek gyors fejlesztése nélkül, különös tekintettel a Nyugat-Kanadai üledékmedencére, tárolás céljából. Ahogy a fák növekedésük során eltávolítják a CO2-t a levegőből, a bioenergia-termelés során keletkező CO2 föld alatti tárolása tartós eltávolítást eredményez a légkörből. Az ENSZ és a Nemzetközi Energia Ügynökség a BECCS „negatív kibocsátását” az éghajlati célok eléréséhez elengedhetetlennek minősítette. Becsléseink szerint Kanada összehangolt erőfeszítéssel 2030-ra 50 millió tonna negatív kibocsátást realizálhatna a BECCS projektekből a meglévő ipari létesítményekben és zöldmezős üzemekben. Itt az ideje, hogy cselekedjünk! Ideje felhagyni azzal, hogy elszakadjunk a természettől, ez lehetséges vagy akár kívánatos is. Itt az ideje, hogy kiaknázzuk a fenntartható erdőgazdálkodás, mint természet alapú klímamegoldás erejét, hogy teljesítsük nemzetközi kötelezettségeinket, fejlesszük erdőalapú gazdaságunkat, és segítsük erdeinket alkalmazkodni a változó éghajlathoz. Derek Nighbor és Kate Lindsay