Az esőerdőnek is mondott trópusi őserdők fáival csak kevés érintett államban gazdálkodnak tervszerűen. Az úgynevezett védett területeken pedig ősállapotban hagyják őket, s ez sietteti pusztulásukat. A veszteség mértékének pontos megállapítására újabb nemzetközi felmérést kezdeményeznek a kutatók.
Óránként (mások szerint percenként) tíz futball-pálya nagyságú trópusi esőerdő tűnik el bolygónkról. Elég gyakran hallhatjuk, olvashatjuk a környezetpusztításunkról szóló, riasztó jelzést. Meglehet, hogy kissé túlzó módon ítélik meg a mértékét, de tény, hogy a földi légkör tüdejének tartott trópusi faállomány valóban páratlan sebességgel ritkul, s ez az erdőben élő állatvilág pusztulásával, s az őslakosság megszokott létezési formájának ellehetetlenítésével is jár.
Ezért az ENSZ a sokszor érzelmi indíttatású hírek ellenőrzésével és a jelenlegi valós állapot felmérésével bízta meg erre hivatott szervezetét,az ITTO-t (Internatinonal Tropical Timber Organization, - magyarra nemzetközi trópusi faanyag szervezetként fordítható). A vizsgálat 33 tagország területén összesen 814 millió hektárra terjedt ki, amelyen egyaránt voltak teljesen ősállapotban hagyott, valamint részben gondozott, védett erdők, nemzeti parkok, valamint erdőgazdálkodási termelésbe vont haszonerdők is.
A dr. Duncan Poore irányításával végzett felmérésről készült jelentés meglepő eredményt tartalmaz: a termelésbe vont erdők faállománya viszonylagosan kevésbé fogy, mint a természetes állapotban hagyott őserdőké. Hogy miért? A trópusokon gyorsan növő haszonfák kivágása után az erdőgazdaságnak érdeke, hogy a letarolt területen azonnal új csemetéket telepítsen, vagy, hogy csak ritkítással termeljen ki faanyagot, s azonnal gondoskodjék a szabad talajra új fák telepítéséről. Ez az őserdők természetes pusztulásakor elmarad.
A jelentés szerint az összes vizsgált területnek csak 15 százalékára készült erdőgazdálkodási terv, s azt is csupán e terület egy huszad részén, nagyjából egy Németországnyi területen alkalmazzák. És még e szerény eredmény is előrehaladás, mert az 1988-as hasonló felmérés idején csak egyetlen tagállam, a kis Trinidad és Tobago területén folyt tervszerű esőerdő-gazdálkodás.
A termelésbe vont erdők 7 százalékának állapota jó, ám a "védetteknek" csak 2 százalékáé. A meglepő eredményt az magyarázza, hogy a védett területeken csak nagyon kevés, és szerényen fizetett erdészt-erdőőrt alkalmaznak, mondván:ott szinte semmit sem kell csinálniuk. Az "érintetlenül ősállapotban hagyni" elve miatt olykor az időjárási és földrajzi változások következtében kipusztuló és a környezetüket is továbbpusztító erdők (például elmocsarasodó mangrovék) szinte fertőző gócokká válnak.
A jelentést nem fogadta egyértelmű elismerés, mert a zöldek szerint csak magára a fára koncentráltak a kutatók, holott az esőerdő egy egész élővilág-rendszer része. Másrészt az erdőgazdálkodásba vont területeken kívül is nagymérvű irtás folyik az erdőkben feltárt ásványi kincsek kiaknázása és az ottani termékek elszállításához szükséges utak építése miatt. Mindez odavonzza előbb a munkásokat ellátó szolgáltatókat, majd kialakulnak a lakótelepeik is. Ezért javasolnak egy újabb, a teljes trópusi esőerdő-vagyonra kiterjedő felmérést, amelynek adatait független szakértők, s nem az érintett államok megbízottjai állítják majd össze és értékelik.