2022. augusztus 21. - Folytatódik a fakivágásos huzavona?
Nagy port kavart a kormány fakitermelési szabályokról hozott enyhítő rendelkezése az elmúlt hetekben, rengeteg hír, vélemény, aggály jelent meg a természetvédőktől, illetve cáfolat a környezetrombolást illetően a Minisztériumoktól, és egyes erdőgazdaságoktól. Vélhetően a nagy tiltakozás hatására történt, hogy végül az Agrárminisztérium utasításba adta, hogy az állami erdőkben az eredeti rendelet legkritikusabb pontjait - mint például a védett erdőkben lévő tarvágást - nem szabad alkalmazni. A magánkézben lévő erdőgazdaságokra viszont továbbra is a könnyített kitermelési rendelet vonatkozik. Laikusként, természetszeretőként, vagy fával tüzelő háztartás tagjaként nem egyszerű átlátni, hogy mi, miért történik most, azt pedig végképp nehéz megállapítani, hogy milyen hatásokra kell felkészülnünk. Erdőgazdaságot, egyetemet, természetvédőket, klímapolitikával foglalkozó szakértőket kérdeztünk, hogy összesítve közölhessük az álláspontokat, szakértői véleményeket.
Az erdőgazdaságok nyugalomra intenek, a természetvédők tajtékoznak
1. Érvek-ellenérvek
A Pilisi Parkerdő, amely 65 000 hektáron gazdálkodik a főváros és tágabb térségében, nyugtatásul kiadott egy közleményt, melyben egyrészt hangsúlyozzák, hogy a kormányrendelet nem utasításokat, hanem energiavészhelyzetben alkalmazható lehetőségeket tartalmaz.
Megkérdeztük ennek kapcsán a Green Policy Center klímapolitikai szakmai műhely szakértőit, akik arra hívták fel a figyelmet, hogy a kormányrendeletben szó sincs feltételességről, a jogi szövegből csak annyi derül ki, hogy a könnyített szabályok részben augusztus 5-től, részben augusztus 20-tól lépnek hatályba és a szomszéd országban dúló háború miatti veszélyhelyzet megszüntetésével együtt vesztik hatályukat. Ennélfogva, az erdészeti és természetvédelmi hatóságok és az agrártárca nem kapták meg a szükséges jogalapot ahhoz, hogy megtagadják a könnyített erdőirtáshoz való hozzájárulásukat arra hivatkozva, hogy a piaci helyzet még nem indokolja azt. Így az erdészek józan önmérsékletén múlik, hogy mennyire élnek a hirtelen szélesre tárt jogi lehetőségekkel a fakitermelés helyét és módját illetően.
A szakmai műhely hozzátette azt is, hogy a miniszteri utasítás ezt a problémát orvosolta - legalábbis az állami erdők vonatkozásában. Ennek értelmében a védett erdők tarvágására, fahordó utak engedélyeztetés nélküli kialakítására, a vágásérettségre és a fák magról való pótlására vonatkozó törvényi rendelkezések kormányrendelet által lehetővé tett figyelmen kívül hagyását csak akkor lehet megtenni, ha a hatályos erdészeti tervekben már eddig is szereplő favágások nem elégségesek a tűzifa-ellátás biztosításához, azaz ha tényleg ellátási gondok támadnak az energia terén.
A Soproni Egyetem rektora, prof. dr. Fábián Attila is arról számolt be, hogy a jogszabályok nyújtotta lehetőségek alkalmazását továbbra is a természetért, az ökoszisztéma működéséért érzett felelősség hatja át a magyar erdész szakmában és mivel a védett területeken a természetvédelmi hatóság is felügyeletet gyakorol, így az erdők természeti értékei nem sérülhetnek. "Mi úgy látjuk, hogy az erdő- és a természetvédelmi törvény alapvető rendelkezései nem változnak, az erdők területe és természetességi állapota nem csökkenhet. Megítélésem szerint a hazai szigorú hatósági kontroll és az erdőgazdálkodók szakmai felkészültsége, felelős gondolkodása megfelelő biztosítéka annak, hogy természeti károkról ne kelljen beszélnünk." - nyilatkozta a rektor.
Van elég fa, de jobb a szabályok módosítása, hogy biztosan legyen elég mennyiség?
2. Érvek-ellenérvek
A Pilisi Parkerdő közleményében - illetve az Agrárminisztérium, aki szinte szóról szóra ugyanazt a közleményt adta ki - azt is írja, hogy: "Évtizedek óta kevesebb fát hasznosítunk, mint amennyit az erdők termelnek, így jelentős tartalékokat sikerült biztosítani. Az erdőgazdálkodás tervszerű tevékenység, ezért a mennyiségek átcsoportosíthatóak, így tudunk több faanyagot szükség esetére elérhetővé tenni úgy, hogy magát az erdőt, mint Magyarország zöld tőkéjét semmiképpen sem veszélyeztetjük."
A Pilisi Parkerdő működési területén jelenleg 11 millió köbméterre tehető az erdők élőfakészlete, mely minden évben 267 ezer köbméterrel növekszik. Évente átlagosan 180-190 ezer köbméternyi faanyagot hasznosítanak, melynek több mint 50%-a lakossági tűzifa.
A tartalékokat illetően hasonló véleménye volt az erdőkutatatással is foglalkozó Soproni Egyetemnek, ők is leírták közleményükben, hogy a magyarországi erdőállomány jelentős tartalékokkal rendelkezik a tűzifa minőségű faanyagból, illetve az egyetem rektora azt is kifejtette, hogy az erdőgazdálkodók feladata, hogy az ökológiai rendszereknek az egyensúlyát fenntartsák, ennek eszköze a fakitermelés, amelyre nemcsak a házainkhoz, lakásainkban felhasznált faanyag miatt van szükség, hanem az erdő egyensúlyának fenntartása is igényli az erdők rendszeres megújítását, felfrissítését. Sok esetben a klimatikus körülmények megváltozása indokolja, hogy más faj kerüljön telepítésre, például ellenállóbb, szárazságtűrőbb.
A MAGYAR ERDŐK FAKÉSZLETE AZ ORSZÁG ZÖLD VAGYONA, AMELY MÁRA ELÉRTE A 400 MILLIÓ KÖBMÉTERT, ÉS ÉVENTE TERMÉSZETES ÚTON MINTEGY 13 MILLIÓ KÖBMÉTERREL NÖVEKSZIK.
Azt is írják, hogy mivel minden évben mintegy 8 millió köbméter kitermelése történik, ezért folyamatosan halmozódik az a tartalék, amelyet a magyar társadalom az erdők fenntarthatóságának veszélyeztetése nélkül hasznosíthat. Kérdésünkre prof. dr. Fábián Attila elmondta, hogy: "A magyar erdőgazdálkodás fenntarthatóságának legfontosabb gyakorlati alapja az, hogy az ökológiai rendszer egyensúlyának megőrzése során kevesebb fát termelünk ki az erdőből, mint amennyi évről-évre terem. Ezért megalapozott az az állítás, hogy Magyarország élőfakészlete folyamatosan növekszik.
A KSH adatai szerint csak 2010 óta mintegy 45 millió köbméter tartalék képződött erdeinkben.
Az erdőgazdálkodás nem borítja fel az általa fenntartott ökológiai rendszer egyensúlyát, ezért negatív környezeti következményekre sem kell számítani. A magyar erdőgazdálkodók felelősen végzik munkájukat."
Ha azonban az elmúlt évek során a fakitermelés nem érte el azt a szintet, mint amennyi faanyagra szükség lenne, és jelentős többlet is felhalmozódott, akkor felmerül a kérdés, hogy miért szükséges egyáltalán a szabályok módosítása, ha az eredeti rendelkezések szerint is kiszolgálható a kereslet.
A Parkerdő egyébként már tapasztalta a nyáron megnövekedett lakossági tűzifa igényt, amit - mint írják - ki is fognak tudni elégíteni. A Soproni Egyetem szerint a kitermelési kapacitás növelésének elsősorban az erdészeti munkálatok terén is tapasztalható munkaerőhiány szab határt.
3. Érvek-ellenérvek
A Parkerdő, illetve az Agrárminisztérium azzal is nyugtatta a kedélyeket, hogy "A vészhelyzeti rendelkezések kiemelt célja az akác faanyag hasznosításának elősegítése, mivel az akác tűzifa szükség esetén nyers állapotban is jól használható. A Parkerdő ennek tükrében vizsgálja a területén található, elsősorban az idegenhonos akácerdők hasznosításának lehetőségét. A fakitermeléssel érintett területek újraerdősítéséről Társaságunk gondoskodik, a természetvédelmi szervezetekkel egyeztetett módon." - írják.
A Green Policy Center szerint ez a harmadik érv, miszerint a fokozott kitermelés elsősorban az akácerdőket célozza majd, - a rendeletben nem egészen egyértelmű, a kormányrendelet szövegét megnézve ugyanis kiderül, hogy az nem csak az akácra vonatkozik, hiszen például név szerint említi a cser és nemestölgy főfajú erdőket. Sőt, az akác fő célponttá minősítése nincs is kimondva a jogszabályban. Ugyanakkor az agrárminiszteri utasítás már elrendeli, hogy az őshonos fajokból álló, és a természetes eredetű védett erdőket a vészhelyzet alatt sem lehet korlátlanul tarra vágni, hanem a megnövekedett tűzifa-igényt akácból vagy kultúrerdőből (telepített erdőből) kell kielégíteni. Sőt, előbbiek védelmének szintje még erősödött is az idén augusztus előtti állapotokhoz képest, mert a miniszteri utasítás szerinti tilalom a Natura 2000 területre is kiterjed. De a nem állami erdőgazdaságok esetén a kormányrendelet könnyítései továbbra is élnek.
4. Érvek-ellenérvek
A nyugalomra intő oldal egy másik érve, hogy a megfizethető faellátás biztosítása érdekében, a tűzifaár-spekuláció ellen hozták ezt a rendeletet. A klímapolitikai szakmai műhely szakértői szerint, ez a rövid távra fókuszáló szempont tűnik a legvalószínűbbnek.
Mivel érvelnek a természetvédők?
A civil szervezetek, természetvédők nem is feltétlenül a fakivágás egyszerűsítése ellen tiltakoztak, hanem például a vegetációs időszakban engedélyezett fakitermelés (a vegetációs időszakban engedélyezett fakitermelés csökkenti az erdei ökoszisztémák biodiverzitását, mert akadályozza vagy ellehetetleníti a madarak fészkelését, költését és a kisemlősök utódgondozását), vagy a tarkivágás ellen. Az Agrárminisztérium új utasítása értelmében az állami erdőkben márciustól - vagyis fészkelési és vegetációs időben - nem alkalmazható a veszélyhelyzeti kormányrendelet időbeli korlátozásokat megszüntető rendelkezése, illetve visszahozza az őshonos fafajú védett erdők tarvágásának tilalmát, ezt kiegészíti a Natura 2000 erdőkre vonatkozó természetvédelmi korlátozással is.
Viszont, a tarvágás például magánkézben lévő védett erdőkben, folyók árterében, honvédelmi területen továbbra is lehetséges.
Az eredeti rendelet kihirdetése után a Magyar Természetvédők Szövetségének természetvédelmi szakértője, Ujj Zsuzsanna is megerősítette, hogy nem a fakivágások könnyítése okozza a problémát, hanem a védett erdők tarvágásának engedélyezése.
AZ ORSZÁGOSAN VÉDETT ÉS NATURA 2000-ES ERDŐK MAGYARORSZÁGON A TELJES KÉTMILLIÓ HEKTÁRT KITEVŐ ERDŐTERÜLETEK 42%-ÁT TESZIK KI.
Az itt kitermelhető faanyag minimális mértékben tud hozzájárulni az energiabiztonsághoz, különösen úgy, hogy a frissen kivágott fát nem is lehetne 1,5-2 évig elégetni, mert túl magas víztartalma, még aszályt követően is. A védett erdők legfontosabb funkciója, hogy számos olyan ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtanak, melyeket nem lehet semmilyen technológiával helyettesíteni. Ezek közül a legfontosabbak a klímaszabályozás, a talajvédelem és génbanki funkció. Az erdők egyrészt rendkívül hatékonyan árnyékolnak, másrész azzal, hogy vizet tárolnak a szöveteikben és párologtatnak, kulcsszerepük van a helyi vízkörforgás fenntartásában. E folyamatok a szén-dioxid megkötésével együtt kiemelten járulnak hozzá a klímaváltozás lassításához.
Akárcsak az embernek, az erdőknek is van immunrendszere. A tarvágások és általában a biodiverzitás csökkenése az erdő immunrendszerét gyengítik, ezáltal egy negatív spirálba taszítjuk az erdei ökoszisztémákat. Folyamatos erdőborítás mellett is lehet fát kitermelni, ezért a tarvágás engedélyezése indokolatlan.
Milyen alternatívák lehetnek a fakitermelés növelésére, a rövid távú fűtési problémák megoldására?
Egy ország energiaportfoliójának kialakítása hosszú távú stratégián kell, hogy alapuljon, melynek kulcselemei az energiahatékonyság, a hőszigetelés és a felkészülés váratlan helyzetekre. Ezt a hosszú távú gondolkodást semmi nem tudja helyettesíteni. A Magyar Természetvédők Szövetségének természetvédelmi szakértője szerint a fakitermelés időszakos növelése a nem őshonos, nem védett erdőkben, például faültetvényeken vagy akácosokban nem okoz különösebb természetvédelmi problémát.
A jogszabály rendelkezései azonban nem kizárólag az ilyen típusú erdőket érintik. Az Agrárminisztérium új rendelkezése ugyan nagy lépést jelent az állami erők védelme érdekében, de mivel a miniszter csak az irányítása alá tartozó szerveket utasíthatja, így még mindig vannak védett területek, ahol a tarvágás gondot okozhat.
Ujj Zsuzsanna végül azt is hozzátette, hogy erdeink állapotának folyamatos romlása (az elmúlt évtizedben a károsodott erdők aránya 44%-ról 65%-ra növekedett) az egész Kárpát-medencére hatással lesz. Figyelembe véve a klímaváltozás egyre gyorsuló természetét, félő, hogy néhány év vagy évtized késlekedés a leromlott erdők ökológiai megújításában véglegesen ellehetetleníti a célok elérését.
A Green Policy Center szerint a jelenlegi helyzetben logikus lehet a fakitermelés kis mértékű növelése, hogy a Magyarországra érkező földgáz-szállítás esetleges kimaradása esetén a tél során alulfűtöttség miatt az emberi egészségben, életben ne eshessen kár. Azonban ezt el lehet érni kevésbé drasztikus eszközökkel is.
EGYELŐRE NEM VAGYUNK RÁKÉNYSZERÍTVE A FATÜZELÉS ARÁNYÁNAK OLYAN MÉRTÉKŰ NÖVELÉSÉRE, AMIT A FAKITERMELÉS „RENDES” SZABÁLYAI SZERINT NE LEHETNE KISZOLGÁLNI.
Az energiaválság megoldására sokkal inkább javasolható az épületek energetikai felújításának, és más energiahatékonysági intézkedéseknek a felpörgetése, hogy a hazai lakosság az életszínvonal csökkenése nélkül tudjon kevesebb energiát fogyasztani. Egyúttal javasolt lenne a hazai energiatermelés bővítése a drága és megbízhatatlan import kiváltására, különös tekintettel a még ki nem használt potenciállal rendelkező biogáz, geotermikus- és szélenergia terén, illetve az időjárásfüggő megújulók esetén energiatárolásról is gondoskodva.
A klímacélokon biztosan nem segít az új rendelkezés
A tűzifa megújuló energiaforrásnak számít, de csak abban az esetben, ha a kivágott fa pótlásáról megfelelően gondoskodnak. Ebben az esetben ugyanis, ami szén-dioxid a levegőbe kerül a kivágott fa égetésével, azt az új fa kivonja a légkörből. Azaz, összességében nem kerül kibocsátásra többlet üvegházhatású gáz, hanem csak megforgatjuk azt, ami már a rendszerben van. A Green Policy Center szakértői szerint az új rendelet alapján nem tűnik biztosítottnak, hogy a fák pótlása valóban megtörténik. A tarra vágott és magára hagyott domboldalakról a következő évek során néhány nagyobb zápor lemoshatja a termőtalajt, és utána ott már nem tudnak fák nőni. Ha ez megtörténik, a kárt csak több évtizedes munkával lehet helyrehozni.
Emellett a globális felmelegedés következtében a hazai erdőállomány egyébként is pusztul, aminek csak intenzív erdőtelepítéssel lehet ellentartani – mégpedig a szárazabb és melegebb éghajlathoz illeszkedő fajok telepítésével, vagy legalább kevert állomány kialakításával. A természetes felújítás során vagy a korábbi fafajok nőnek vissza (azaz nem-őshonos állományok esetén nem történik meg az őshonos fajokra való csere, ami alaphelyzetben kötelező lenne), vagy gyorsan növekvő invazív fajok (pl. akác) nyernek teret. Mindezek hosszú távú életképessége kérdéses az új éghajlati viszonyok között. Így a változó időjárás is akadálya lehet annak, hogy a tarra vágott erdő újra nagyra nőjön.
Az erdők számos más nagyon fontos környezeti értéke mellett a világ, az EU és Magyarország klímacéljainak, a klímasemlegességnek az eléréséhez nagy szükségünk van az erdők szén-dioxid-elnyelésére, ezt a kormány által elfogadott Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia is kifejti.
EZ A DOKUMENTUM ÉVI 4,5 MILLIÓ TONNA CO2 EGYENÉRTÉK ELNYELÉSÉT VÁRJA 2050-RE, AMI NAGYJÁBÓL A JELENLEGI SZINT MEGTARTÁSÁT JELENTENÉ, DE AMIHEZ A VÁLTOZÓ ÉGHAJLAT MELLETT A MAINÁL NAGYOBB ERDŐTERÜLET SZÜKSÉGES.
A Nemzeti Erdőstratégia értelmében így hazánk célkitűzése, hogy az ország területének erdőborítottságát a jelenlegi bő 20%-ról 27%-ra növelje 2050-ig. Bár az elmúlt években az erdőterület és azon belül a faállomány mennyisége is szépen emelkedett, a rövidtávú szempontok alapján született mostani döntés veszélybe sodorja mindezen célok elérését. Egyébiránt az EU-ban éppen tárgyalt új erdészeti szabályozás Magyarországtól még gyorsabb ütemű erdészeti nyelés-bővítést vár el 2030-ig, amely a változó időjárás mellett eddig is erős kihívásnak tűnt, hát még akkor, ha most felpörög az erdőirtás.
Korábban már írtunk róla, hogy a frissen kivágott fák elégetése a magas nedvességtartalom miatt (kb. 40-50%) alacsony hatásfokú, hőt alig ad, csak füstöt és kormot. A levegőminőség már most is rossz az ország számos területén.
A döntésnek továbbá a vízgazdálkodásra is komoly hatása van a klímapolitikai szakmai műhely véleménye szerint. A fák biztosítják, hogy a lehulló zápor vize ne lezúduljon a völgybe, villámárvizet okozva, hanem beszivárogjon a talajba. A fák leveleiken keresztül fokozatosan párologtatják a talajban raktározott vizet a levegőbe, hűtve a környezetet és csökkentve a szárazságot. Az intenzív erdőirtás tehát az elsivatagosodás irányába mutat.
Az idei évben tapasztalt aszály ízelítőt adott abból, hogy miért lenne fontos a megfelelő vízgazdálkodásra nagyobb figyelmet fordítani, amiben az erdőknek is van szerepe.
A fenti vélemények egyik nagy tanulsága, hogy minden szakterület a saját nézőpontjából igyekszik megközelíteni a kérdést, így helyezik az erdőgazdálkodók a tartalékokra, a természetvédők a lehetséges károkra, a klímapolitikai szakértők a hosszú távú hatásokra főként a figyelmet. Pont ezért lenne célszerű még "egy egyszerű" fakivágásról szóló rendelet előtt is a lehető legszélesebb szakértői bázist, az ő álláspontjukat megkérdezni, összeereszteni, és ebből a legjobb megoldást, szabályozást meghozni.