2022-december 16. – A 2022-es irányelvek tájékoztatója
Ezt a politikai tájékoztatót a következő forrásból finanszírozták ForestValue Eranet Cofund Action I-Maestro (773324. számú Horizont 2020 támogatás) és nemzeti finanszírozás (FNR 2219NR189 sz. támogatás). I-Maestro
Irányelvek tájékoztatója 20222
1. - Bemutatkozás
Erdeink jövője bizonytalan, különösen az olyan károsítók tekintetében, mint a szélviharok, erdőtüzek és az éghajlatváltozás miatt elszaporodó kéregbogarak. Ha biztosítani akarjuk, hogy az erdők továbbra is biztosítsák értékes ökoszisztéma szolgáltatásaikat a kihívásokkal teli időkben is, meg kell vizsgálnunk az éghajlatváltozást és a károsító hatásokat, és vetítsük előre, hogy ezek milyen hatással lesznek erdeinkre a jövőben.
2. Károsító kockázatok kialakulása az európai erdőkben
A károsító tendenciák elemzése azt mutatta, hogy az összes erdőzavaró tényező (pl. vihar, tűz, kéregbogarak) által okozott károk egyértelműen növekedtek 1950-ről 2019-re (1. ábra). Ezt az európai erdő károsítók adatbázisának (DFDE) átfogó frissítése alapján állíthatjuk, amelyet az I-Maestro-ban végeztünk el. Ez a frissítés az európai erdő károsítók földi, empirikus megfigyeléseinek egyedülálló gyűjteményét eredményezte, amely több mint 170 000 rekordot számlál. A károsítás növekedése nagymértékben érinti az európai erdőket és az általuk a társadalom számára nyújtott szolgáltatásokat, főleg helyi léptékben. Az összességében a legnagyobb kárt – az összkár 46 százalékát – a szélkár okozta, amely általában évről évre nagy eltéréseket mutat, míg a leggyorsabban a kéregbogarak és más biotikus kórokozók szaporodtak az utóbbi időben. Míg az aszály az elmúlt évtizedben az erdőket is érintette, külön károsító okként nem lehetett megkülönböztetni, mivel gyakran olyan hajlamosító tényezőként hat, amely egy másik károsító okot, például kéregbogárt vagy tüzet vált ki, ami aztán rögzítésre kerül a statisztikákban.
2.1 Az aszály okozta elhalás kockázatának előrejelzése Lengyelországban
A lengyelországi erdei fenyőerdőkből gyűjtött adatokat felhasználtuk az aszály okozta elhalási kockázat előrejelzésére. Vizsgáltuk továbbá az állományszerkezet és a termőhelyi termelékenység hatásait. Megállapítottuk, hogy az erdeifenyő pusztulását elsősorban a vízhiány okozta az előző év május-augusztusi időszakban. Sőt, dokumentáltuk, hogy a legtermékenyebb helyeken növekvő legidősebb állományok voltak a leginkább érzékenyek az aszály idején megnövekedett mortalitásra, ami motiválhatja az erdőgazdálkodókat a rotációs időszak lerövidítésére (= korábbi kitermelésre).
2.2 Erdőmegújulás károsítás után
Az I-Maestron belül fát állított össze
Földi leltárakból származó regenerációs adatkészlet a nagy, erdős területeken magas fapusztulást okozó bolygatások utáni erdőmegújulás mintáinak és mozgatórugóinak elemzésére. Az adatkészlet 30 zavaró eseményt és több mint 100 erdőterületet fed le, kezeltet és nem kezeltet egyaránt, Európa teljes mérsékelt égövében (2. ábra). Elemzéseink összességében azt mutatták, hogy nagy és súlyos károsítás után a mérsékelt égövi erdők hajlamosak jobban visszaállítani szerkezetüket, mint fafajösszetételüket. A tűzvész utáni megújulásuk kevésbé volt sikeres, mint más károsítás után. Továbbá azt találtuk, hogy az erdők megújulását olyan környezeti tényezők is befolyásolják, mint a magasság és a beeső fénysugárzás, ami azt jelzi, hogy a hegyvidéki erdők lassabb ütemben térnek vissza, mint az alacsonyabb fekvésűek és enyhébb éghajlatnál. Egy másik releváns megfigyelés, hogy a széllökések utáni mentési fakitermelés negatív hatással volt a regenerációra a kezeletlenül hagyott zavart területekhez képest. Érdekes módon a fakitermelés utáni ültetés nem mutatott pozitív hatást a széllökés utáni regenerációra.
3. Az erdőszimulációs modellezés szerepe és hozzájárulása erdeink ellenállóbbá tételéhez
Az erdészeti szimulációs modellek segítenek feltárni a jövőbeli döntési terünket. A modelleket használó tudományos elemzések azonban gyakran túl bonyolultak ahhoz, hogy közvetlenül tájékoztassák a döntéshozatalt pl. erdőtulajdonosok. Erdőszimulációs vizsgálatok eredményeinek célja, hogy tájékoztassa a tanácsadókat, akik az eredményeket gyakorlati útmutatásokká alakíthatják át: Milyen fajok lesznek alkalmasak az előre jelzett jövőbeli éghajlati viszonyok között? Mi a hatások tartománya az alacsony vagy erős klímaváltozási forgatókönyvek esetén? Hová kell összpontosítanunk a kármegelőzési intézkedéseket?
A modellezési tanulmányok 1) felhívhatják a figyelmet az éghajlati és károsító rezsimek folyamatban lévő változásaira; 2) elmagyarázza, hogy a felerősödött éghajlati szélsőségek és károsítók miben térnek el a múlttól, és milyen hatásokkal szembesülhetünk, ha folytatjuk a „szokásos üzletmenetet”; és 3) adaptív válaszlehetőségeket biztosítanak az erdők ellenálló képességének fokozása érdekében.
3.1 Esettanulmányi adatok generálása modellezéshez
Az I-Maestroban három esettanulmányi tájat állítottunk fel Franciaországban, Lengyelországban és Szlovéniában, hogy felmérjük az erdők dinamikáját különböző éghajlatváltozási, károsítási és kezelési forgatókönyvek esetén. Ezeket a tájakat használták fel a hatás értékelésére az erdők olyan veszélyekkel szembeni ellenálló képességét illetően, mint a szélviharok, tüzek vagy rovartámadások. A komplexitás alatt a fák lokális szerveződését értjük, a homogéntől a heterogén fajtól és méretig, vagy az állományok nagyobb léptékű elrendezését. A kérdés megválaszolásához szükségünk volt a táj minden fájának jellemzőire, több ezer hektáron. Légi lézerszkennelésen (ALS) alapuló módszert dolgoztunk ki a fa jellemzőinek jó pontosságú származtatására nagyon nagy területeken. Az ALS a teljes tájra vonatkozóan szolgáltat adatokat, és kombinálható az Országos Erdőleltárral mind az ALS kalibrálásához, mind a faszintre való skálázásához. Az I-Maestro három esettanulmánya során körülbelül 42,4 millió fát rögzítettünk 51 különböző fajból.
3.2 Empirikus káradatok használata kárforgatókönyvek felállításához.
Az Európai Erdőkárok Adatbázisában összegyűjtött káradatok alapján új megközelítést dolgoztunk ki a károsítási forgatókönyvek létrehozására. A szél- és tűzkárok empirikus megfigyelései kibővített rekordjainak felhasználásával olyan kárforgatókönyvek generálhatók, amelyek a regionális károsítási kockázatok reális, évről évre való változékonyságát reprezentálják. Ezután ezeket a forgatókönyveket erdőszimulációs modellekben alkalmaztuk, hogy feltárjuk az erdődinamikát károsítás esetén. Azért tettük ezt, mert a károsításokat még fontosabbnak tartjuk erdeink jövőjének megítélésében, mint a hőmérséklet és a csapadék fokozatos változását (eső és hó). Az I-Maestro-ban végzett elemzésünk hangsúlyozta, hogy nagyon fontos a tervezett bolygatási károk érvényesítése regionális károsítási adatok (pl. erdőleltárak) felhasználásával.
3.3 Kompromisszumok a különböző térbeli léptékű sokféleség között
Elemeztük a diverzitás hatását lokális léptékben (a fák változatossága egy állományban), valamint táji léptékben (az állományok változatossága a tájban). Azt találtuk, hogy az esettanulmányoktól függően kompromisszumok és szinergiák vannak a sokféleség e két szintje között: A hegyvidéki táj a Baugesben (Franciaország) egy példa az állomány és a táj léptékű változatossága közötti kompromisszumra. Többnyire egyenetlen korú, nagy lokális diverzitású állományokat tartalmaz, de ezek az állományok szinte teljesen egyformák: az állományszintű diverzitás magas, a táji változatosság viszont meglehetősen alacsony. A tájdiverzitás növelése az egykorú állományok hozzáadásával csökkenti az állományok léptékének változatosságát. Ezzel szemben a síkvidéki erdőkben, mint például a Milicz-esettanulmány. A táji és állományszintű diverzitás szinergikusan hat egymásra: a különböző korú állományok hozzáadása ebben a többnyire egykorú állományokból álló tájban növeli a táji diverzitást és egyben a helyi diverzitást is. Szerzők: Gesche Schifferdecker, Gabriela Rueda, Marcus Lindner és az I-Maestro Project Team