2023. júlus. 15.- Öt évezred történelmi eseményeit tükrözik egy tengeröböl üledékében talált pollenszemcsék.
A virágpor, a pollen leginkább mint allergiát okozó anyag kerül elénk, s ennek így a nyár derekán, a parlagfűszezon kezdetén sokan nem örülnek. Azonban a múltról is árulkodnak a pollenszemcsék, amelyek nemcsak egyediek, vagyis növényfajokra jellemző külleműek, hanem rendkívül ellenállók, és hosszú évmilliókon át is képesek fennmaradni. Ennek köszönhetően vizsgálni lehet a segítségükkel egy-egy terület egykori növénytakaróját, s azon keresztül például a klímáját, élővilága összetételét,. A pollenek, és más apróbb biológiai szemcsék, pl. spórák vizsgálata a palinológia tudománya.
Egy újonnan, a The Holocene folyóiratban közzé tett kutatásban egy dél-olaszországi tengeröbölben kiemelt üledékfuratok pollenszemcséit vizsgálták meg, s azok alapján történelmi eseményeket rekonstruáltak a szakemberek.
A Tirrén-tengeren lévő Szent Eufémia-öblöt az olasz csizma „lábfején” találjuk, vagyis olyan helyszínen, amely az európai történelem során igen forgalmas régióban volt. A vizsgálatok során felmérték az üledékfuratokban talált pollenszemcséket, hogy ezek milyen növényfajokhoz tartoznak, és azt is, hogy mennyi volt belőlük. Ezek a szemcsék az öböl környezetéből származnak, az itteni vízfolyásokkal és a csapadékvízzel mosódtak a tengerbe, s rakódtak le az üledékekkel együtt. Olyan jelentős mennyiségekről van szó, hogy a vizsgált üledék egyetlen grammjában akár 12 ezer pollenszemcsét is találhattak a kutatók! Összesen 72 növényfajt sikerült egyébként beazonosítani a pollen alapján.
Több réteget azonosítottak az üledékekben lévő pollen alapján. 5000-2700 évvel ezelőtt a történelem előtti népek még igen kevés környezetátalakítást végeztek, így a pollenkészlet jórészt vad növényekből állt. Azt is kimutatták, hogy kis mértékben ritkultak az erdők ekkor már, három időszakban, ezt azonban a helyi klíma szárazabbá válásához, és nem emberi hatásokhoz lehetett kötni.
2700-2000 éve azonban kissé megváltozott a helyzet. Ekkor már emberi hatások is megjelentek az erdők fogyatkozásában. Aztán a környéken városokat alapító, letelepülő emberek, a telepek létesítésével mind a görög időkben, mind pedig a későbbi római időkben meghatározó tényezővé váltak. Ekkor már jelentősebben csökkent az erdők kiterjedése, s egyre több mezőgazdasági termény pollenje jelent meg az üledékben, például salátafélék, gabonafélék tűntek fel. Az üledékben ekkor megjelentek azok a koromszemcsék is, amelyek a tüzeléshez, főzéshez használt fa elégetéséből helyben keletkeztek, és így jutottak az üledékbe.
A legnagyobb változásra ezelőtt 790 évvel kezdődően került sor: mezőgazdálkodás, erdőirtás, az ezzel járó talajerózió (ez ugyan nem pollen, de szintén kimutatható az üledékben) mutatkozott meg. Ezek a változások azt tükrözték, ahogyan a Nyugat-Római Birodalom hanyatlásával a terület feletti uralom is bizonytalanná vált. Ekkor a fenyők mennyisége lecsökkent. A római uralom idején még precízen szabályozták, hogy ne vághassák tarra az erdőket, jusson fa későbbre is, ám a közigazgatás nélkül maradt közösségek rendre kivágták a fákat. Emiatt jóval kevesebb fenyőpollen mutatkozott meg az üledékfuratokban, mint azt a terület természetes növénytakarója alapján el lehetett volna várni. LANDY-GYEBNÁR MÓNIKA