2023. augusztus 24. - A szúbogarak és más biotikus kórokozók váratlan súlyossággal pusztították el az európai erdőket.
A legrosszabb valószínűleg még előttünk áll. Kulcsfontosságú stratégiák kidolgozása a zavaró hatások mérséklésére a teljes erdészeti értékláncban, valamint valamennyi szereplő és intézmény felkészültségének növelése. Azonban minden válság lehetőséget rejt magában. Ragadjuk meg ezt, és használjuk fel rugalmas erdészeti ágazatok és a jövő számára megfelelő erdők létrehozására. Kontextus
Az elmúlt néhány évben Európa-szerte hatalmas erdőterületeket érintettek a szúbogarak, a károk közel tízszeresével haladták meg a 2000 előtti szintet. A károk példátlan mértéke sürgető társadalmi-gazdasági problémává változtatta a járványokat. Ez nemcsak az erdészeti ágazatot és a nemzetközi fapiacokat érinti, hanem az emberek általános életminőségét is, és kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy képesek vagyunk-e elérni az éghajlati célokat. Ezek a fejlesztések arra késztettek bennünket, hogy megkérdőjelezzük a jelenlegi gazdálkodási tervezési, erdőművelési és erdővédelmi gyakorlatok alkalmasságát, amelyeket nem úgy terveztek, hogy ilyen kockázatos körülmények között valósítsanak meg. A felgyorsuló éghajlatváltozás felerősíti a járványokat, nagy területeken szinkronban jelentkezik, és az északi régiókra kényszeríti őket. Ezeket a fejleményeket nem csak erdőgazdálkodási szinten lehet kezelni, hanem ágazatokon átívelő és nemzetközi együttműködést igényelnek erős és egyértelmű szakpolitikai támogatással.
Irányítási és politikai alapelvek
Az elszigetelt válaszlépések felváltása átfogó kockázatkezelési stratégiával A mentési és egészségügyi műveletek a szúbogár-kezelés sarokkövét jelentették Európában; ezek azonban csak egy olyan kockázatkezelési stratégiát képviselnek, amely mérsékelheti a jövőbeni járványkitöréseket. A hatékony gazdálkodás megköveteli az erdőgazdálkodás és a monitoring integrálását; raktározási és szállítási kapacitások fejlesztését; munkaerő fejlesztést és képzést; területrendezést és területfejlesztést; és a zavarás utáni helyreállítást, amely mérsékli a jövőbeli kockázatokat. A felkészülési, megelőzési, reagálási és helyreállítási szakaszból álló veszélyhelyzet-kezelési ciklus gyakorlati keretet biztosíthat ezen intézkedéseknek a következetes nemzeti kockázatkezelési tervekbe való integrálásához.
Az EFI Science to Policy sorozatában található „Living with Bark Beetles: Impacts, Outlook and Management Options” című jelentés, valamint az azt követő áttekintési tanulmány hasznos útmutatást ad a jelenlegi járványkezelési gyakorlatok és a kapcsolódó irányelvek felülvizsgálatához. Az ágazatközi szakpolitikai harmonizáció és a nemzetközi együttműködés előmozdítása
A nagyszabású zavarok, például a szúbogár-járványok kezelése több ágazat és szereplő összehangolt fellépését igényli, beleértve többek között az erdészetet, a környezetvédelmet, a közlekedést, a pénzügyeket, a biztosítást, a közbiztonságot és a lakosságot. Az egyedi tűzeseményekkel és szélfúvásokkal ellentétben a járványok jellemzően több évig tartanak, és így fokozatosan kimeríthetik az erdőtulajdonosok erőforrásait, veszélyeztetve beavatkozási képességüket. A jól előkészített biztosítási, kártérítési és támogatási programok nagyban hozzájárulhatnak a hatások mérsékléséhez. A járványok és környezeti valamint piaci hatásaik nem tartják tiszteletben a határokat. Kommunikációs és koordinációs platformok létrehozása a járványveszélyes területeken osztozó államok számára növelheti az irányítás hatékonyságát és segíthet enyhíteni a lehetséges súrlódásokat. A lucfenyő szúbogár országos kitörésével (2018–2023) szerzett cseh tapasztalat egyedülálló tanulságokkal szolgálhat más országok számára, beleértve a jogszabályok kiigazítását, a társadalmi hatások mérséklését, valamint az ingadozó faárak és a COVID-korlátozások kezelését. Az olyan platformok, mint a Forest Risk Facility (FoRISK) a FOREST EUROPE keretében, döntő szerepet játszhatnak ezen ismeretek megosztásában Európa-szerte a döntéshozókkal és a végrehajtókkal.
Alkalmazzon „rugalmas gondolkodást” a kockázatkezelésben
A szúbogár-járványok és egyéb zavarások elkerülhetetlenek, gyakoriságuk és súlyosságuk a következő évtizedekben számos országban növekedni fog. Az ellenálló erdők képesek elnyelni az ilyen hatásokat, és helyreállítani azokat; a rugalmas erdészeti ágazatok nagy mennyiségű megmentett fát tudnak felvenni, és ingadozó faárak és munkaerő-kínálat mellett működnek; és a rugalmas társadalmak megtanulhatnak együtt élni a nagyszabású környezeti átalakulásokkal és az ökoszisztéma-szolgáltatások változó ellátásával. A rezilienciát nem szabad megfoghatatlan tudományos fogalomnak tekinteni, hanem a növekvő kockázatok kezelésére és a jövőbeli környezeti, piaci és társadalmi trendekre vonatkozó korlátozott ismeretek kezelésére szolgáló fő szakpolitikai és irányítási keretnek. A reziliencia-gondolkodás elfogadása lehetővé teszi számunkra, hogy a természeti zavarokat lehetőségként tekintsük új, ellenálló erdők létrehozására és olyan reformok végrehajtására, amelyek javítják az erdészeti ágazat alkalmazkodóképességét és hatékonyabban kilábalnak a jövőbeli sokkhatásokból.
Tomáš Hlásny - Cseh Élettudományi Egyetem Prága, Erdészeti és Faanyagtudományi Kar;
Julia Haas - FOREST EUROPE Kapcsolattartó egység, Bonn